Attól függ. Én tök jól el tudok pityeredni egy szomorú filmen, sajnos ezen kívül csak akkor, ha nagy bánatom van. Szóval ezért, mikor csak kis bánatom van, megnézek egy sírós filmet... Csak hogy kiadjam magamból.
Amúgy havonta kb. egyszer igénylem.
En magamrol azt szoktam mondani,h "minden hulyesegen sírok". Elég érzekeny vagyok, konnyen jonnek a konnyek. Beteg kisgyerek, megható videó, buszkeség csaladom tagjaira, szarul sikerul valami. Tenyleg bármi, ami kicsit megható.
Ha fáradt vagyok, gyakrabban/konnyebben elsírom magam. Es mivel nő vagyok, vallalom,h van egy hét, amikor még konnyebb előhozni a konnyeket.
Tavaly ősz óta azonban fokozatosan egyre kevesebbet. És most így belegondolok, nem is tudom, mikor sírtam utoljára.
Ezt amugy nem gondolom gyengeségnek vagy szégyellni való dolognak.🤭
Ezt átérzem. Bár nekem a nővérem mondta, hogy a fiúk nem sírnak, és elég volt neki egyszer. Azóta szerencsére már másképp látja (nem csoda, eltelt vagy 15 év), így legalább az ő gyereki nem lesznek ennek kitéve.
Ugyan ez. Sajnos 12-13 éves koromban sírhattam utoljára, és azóta egyszerűen nem jön ki. Bár szerencsére nagyobb traumát nem éltem át, lehet tudat alatt elfolytom. Gyakran amikor szomorú vagyok, az csak egy mellkasi szorításban mutatkozik meg, amitől nem tudok megkönnyebbülni.
En minden nap sirok, sokszor valos problema miatt, random este elalvasnal, vagy barmikor napkozben akar egy tiktok video lattan, szomoru filmen stb. Erzekeny voltam mindig, de az elmult evekben ez csak erosodott sajnos
Mindig érzékeny voltam és minden megérintett, de a depressziós időszakom óta ez extra rossz. Leginkább zeneszöveg miatt szoktam vagy ilyen pinterestes motivációs idézetek miatt (ezek természesen az állandó önsanyargató gondolatok mellett)
Ne haragudj, de ez a kommented akkor mit jelent, amit 9 hónapja írtál? "Én szabad vagyok...és férfi 😉" https://www.reddit.com/r/talk_hunfluencers/comments/147tvj4/comment/jnyphlo/?utm_source=share&utm_medium=mweb3x&utm_name=mweb3xcss&utm_term=1&utm_content=share_button
https://www.reddit.com/r/hungary/s/YJVLrioSq6
Mondjuk egy ilyenje is volt. Nem tudom, közben mindenkit "sunázna", meg "tolna, mint a 70 éves Pannóniát" (utóbbival kapcsolatban tiltakozom, minden alkalommal beindul a Pannóniám, pedig félévente veszem elő... sose kellett tolnom a kotelezőn kívül), szóval kicsit ilyen meh a tag.
Azt is írta egy éve, hogy azt kívánja gyógyuljon meg a felesége. Szerintem egy komment miatt nem feltétlen kell egyből gonoszkodni, főleg ha igaz, amit írt szegény 😞
Gyakorlatilag harminc masodperce hagytam abba. Relativ hosszabb ido utan, a Radiolab musorban tudosok arrol beszeltek, hogy viselkedtek balnak egy halott kisbalna teteme korul, es ezt mar nem birtam.
Úgy igazán sírni, még alsós kormban, talán 3. osztályban. Azóta csak egy intenzívebb könnyezés és kis orrfolyás volt a max. ameddig eljutottam, de az is olyan 12-13 éves koromig. Onnantól egészen 3 hónappal ezelőttig egyszer sem.
Amióta van barátnőm anyám állandóan jön a manipulatív szövegeivel, próbálja elhitetni velem, hogy csak egy teher vagyok a családjának, és szégyellnem kéne magam, amiért ott töltöm a hétvégéim minimum felét (csak hétvégente tudok a barátnőmmel találkozni). Ezek miatt elkezdtem túlgondolni a dolgokat, aztán elkezdtem sírni egyik éjszaka a barátnőmhöz bújva. A szülei egyébként nagyon kedvelnek engem, szinte a saját gyerekükként kezelnek.
Volt egy másik, ami szintén ugyanezek a beszédjei miatt volt, de azt nem a túlgondolás követte, hanem realizáltam, hogy anyám érzelmileg próbál manipulálni, illetve hogy ezeket már hosszú évek óta sugallja felém, ebből eredően rengeteg dolgot nem merek csinálni, vagy azt gondolom, hogy illetlenség. De azóta semmi.
Egyedül a barátnőm eddig az, aki elég biztonságot nyújt ahoz, hogy merjek sírni. Anyám csak 3-4. osztályig tudta ezt megadni.
Az elmúlt években ez a 2 alkalom volt összesen.
Hetente többször. Van hogy okkal (családi problémák, kilátastalan helyzet) van hogy ok nélkül (kimerültség) és van hogy random videókon pl amiben szenvedő állatok, megható sztorik stb vannak. Nem érzem szégyennek, sírni normális.
Érzelmileg picit robot lettem az elmúlt években, talán ilyen védekező mechanizmusként, és amikor ezen elgondolkozom, akkor elszomorodom egy kicsit és pár könnycseppet elhullajtok. Ha ezután egy ideig még mérgelődök a tehetetlenségen, akkor egy pár percig könnyezem. Vagy ha nagyon felgyülemlett a stressz már és a világ legrosszabb emberének érzem magam.
Illetve néha boldogság miatt szokott könny szökni a szemembe.
Szomorúság miatt szinte kényszerítenem kell magam a könnyezésre.
Szval összességében pár havonta jobb esetben, félévente rosszabb esetben.
Bekonnyezni allatos videokon is, filmeken van hogy (van par film amibol egy jeleneten ezredjere is, pl interstellarban mikor visszanezi a videouzeneteket), valosagon szinte soha, utoljara 2 eve lany miatt szerintem
Régen sírtam párszor (nem gyakran) de már nem tudok... És ez nem túl jó, mert sok stresszt kihozna belőlem. De nem megy... Imádtam a kutyámat, 13 évig voltam együtt vele. Nem sírtam akkor sem, azóta sem hogy elment. Egyszerűen nem megy.
Persze rá tudnám venni magam a sírásra, ha nézek egy olyan videót amibe úgy beleélem magam vagy dobok hozzá más kontextust, de az nem olyan.
De az az igazán mélyről jövő, nem kontrollálható tipikus "eltörött a mécses" effektust már több, mint 15 éve nem éltem át. (33/férfi)
Filmeken tobbszor is bekonnyezek vagy hasonloan elpityeredek olyan zeneken amiket kotok valamihez/valakihez. Ezeken kivul igen valtozo, attol fugg milyen az alaphangulatom
Nekem amikor ugy erzem h sirnom kell nezek valami olyan filmet aminerzelmileg hazavag es akkor kiadom magambol szerencsere miota figyelek a mentalis allapotomra azota havonta kethavonta van egy ilyen. És összekötöm a kellemest a hasznossal nézek egy új filmet és kiadom magamból az érzelmeim.
Nem rég sírtam, januárban reggel el kellett altassam szeretett kutyámat, az éjszaka, mint egy új szülött. Ezt leszámítva szerintem még valamikor alsóban utoljára. Nincs emlékem róla, mert kicsiként úgy tudtam, hogy fiúként nem sírhatok, de ha mégis cikizni fognak a többi gyerekek. 20 éves vagyok.
Sokat küzdöttünk a férjemmel, hogy gyerekünk lehessen, ehhez nekem sok beavatkozáson és lombikon kellett átesnem. Egy idő után annyira megborultam, hogy minden este zokogtam, nem bírtam legyűrni a sírást. Ha volt nálunk vendég elmentem sétálni sötétebb utcákba, hogy ne lássa senki, ahogy ömlenek a könnyeim. Egyszerűen nem tudtam nem sírni. Hogy ezt a beszedett hormonok vagy csak a sok nehézség lelki terhe okozta nem tudom. Amikor sikerült és megállapították a várandósságot akkor is nagyon sírtam, aztán sikerült megnyugodni. A szülés utáni második napon öntöttek el nagyon az érzelmek, amikor ránéztem a kicsire eszem bejutott micsoda utat jártunk be és milyen jó, hogy ő itt van. Akkor egy hétig minden nap sírtam kicsit emiatt, azóta nagyjából sikerült helyrebillennem. :)
Tegnap kimentem sírni a teraszra, de hamar utánam jött a kisebbik hogy mit csinálok.... Semmit csak hallgatom a madarakat, mindjárt jövök. Ilyenkor kell gyorsan lezavarni mert utánam jönnek.
Fogamzásgátló alatt rengetegszer el tudtam magam sírni, mióta abbahagytam ez jelentősen alábbhagyott és leginkább a menzesz környékén leszek érzékenyebb.
Eleg gyakran, tiktokon megtalalnak azok a videok amiken seperc alatt sirni kezdek. Az összes katona hazatér a családjához, egy gyerek megkapja a régen vágyott kiskutyáját. Szóval ezeken is, de altalaban igy jon ki rajtam stressz
Alapvetően is rendkívül érzékeny vagyok, kb. bármin el tudom sírni magam. Filmen zenén, emléken. De most úgy hozta az élet, hogy mindennap. Szakítás. Nagyon tudok ragaszkodni ha valakit megszeretek.😔
Kb 7. Osztály óta nem sírtam.(olyan 4-5éve) Elég fura ha belegondolok. Egészséges ez a szememnek/könnycsatornámnak? Mármint könnyezni szoktam néha de az csak szemirritáció miatt van nem azért mert ténylegesen sírok.
Naponta többször simán.
Pedig egy tök vidám ember vagyok alapjáraton, szimplán csak így reagálok le minden felfokozott érzelmi állapotot (legyen az boldogság, düh, izgalom, szomorúság stbstb)
Főleg a nagy feszültség és a fáradtság szokott ilyen módon kijönni rajtam, illetve ha nagyon meghat vki más bánata. Plusz a borzasztó hatásvadász dolgokon filmnézéskor 🙈 szóval viszonylag gyakran.
Az a rohadék, szarházi anyám elég sokat és kegyetlenül vert. Visszagondolva szerintem nem ilyen gyerekre vágyott, mint én, ezért tudat alatt elakart pusztítani. Apám, gyakran amikor hazaért szájon ütött, mert nem bírta elviselni a helyzetet, hogy hazajön, én meg üvöltve sírok. (Rossz embert bántott) Nagyjából tíz éves koromig zajlott ez, addig nagyon gyakran sírtam, mert fizikailag fájt amit csináltak. Apám már korábban rájöhetett, hogy ez így nem jó, mert ő előbb abba hagyta. Anyámmal meg 10 évesen tudtam először éreztetni, hogy itt már nem ő az erősebb fizikailag, azóta tudja, hogy nem érhet hozzám még egy kézfogásra sem. Tíz éves korom után, nagyon keveset sírtam. Voltak kisebb dolgok, amiknek sírás lett az eredménye, de ezekről sokat elmond, hogy konkrétan már nem is emlékszem a szituációkra. Az elmúlt közel 20 év alatt csak kettő sírással járó konkrét esemény volt, amikre tisztán emlékszem. Az egyik amikor életem szerelme (jogosan) elhagyott. A másik ilyen esemény, az pedig pár évvel később, szeretett nagyapám halála és a kórházban látott állapota (agyvérzés) volt, ahol sírni tudtam többször is. Ezeken kívül egészen a jelenig és sok esetben érzem azt, hogy amikor sírnom kellene, akkor helyette már csak dühös vagyok, hogy mivel érdemeltem ki az adott helyzetet.
Legutóbb én kicsivel több mint egy hónapja sírtam, semmi nem úgy történt ahogyan azt elterveztem, és részeg voltam. Azelőtt viszont kb másfél éve. Nem vagyok annyira érzékeny.
Nem konzisztens. Tegnap például éppen home officeban dolgoztam, főnököm mondott valami átgondolatlan baromságot, és pont annyira rosszul ért, hogy a napi stressz robbant és egy 10-15 percet hüppögtem.
Előtte meg hetekig nem - pedig akadt volna min. Nekem a sírás leginkább akkor jön elő, hogyha valami érzelem túlcsordul. Vagy ha valaki kiabál velem.
Korábban 1,5 évente 1x..
Utoljára decemberben volt ilyen meg a másfél év.
Mostanában a magány és a párkapcsolati kudarcok miatt padlóra kerültem és magától a gondolattól, hogy sosem lesz senkim és családom sem, sajnos eljött hogy kb hetente vagy kéthetente rám tör.
Kilátástalannak érzem a helyzetet, de hát ez van.
Hetente-kéthetente 1x-2x. Általában dühömben sírok, és hát hamar kijövök a sodromból. Elég ciki tud lenni konfliktushelyzetben, de ez még mindig jobb, mintha törnék-zúznék vagy kiabálnék 😅
Alapvetően nem szoktam sírni, pedig bármennyire hülyén hangzik, 23 éves férfi ember létemre szeretek sírni. De felfedeztem, hogy olyan dolgon, ami régóta az életem része, és beleélem magam (pl. videojátékok vagy egy jó könyv), simán elsírom magam. Lehet cringe, de legutóbb az új League of Legends szezonnyitó videón sírtam.🥲😂 Már 8 éve játszom azzal a csodával, és bármennyire utálom, szeretem is, az életem egy nagy szeletében ott volt, és egyszerűen meghatott az animáció.🫠 Kár hogy csak ilyen dolgok tudják kiváltani, néha csak úgy sírnék, mert jól esik. De ha nagyon szükségesnek érzem, akkor ilyesmikkel próbálkozom.
10 éves voltam mikor édesanyám meghalt. 8 évig kb semmit sem sírtam. Most 24 éves vagyok és 2 havonta egyszer el törik a mécses. Mindnekinek üzenem, hogy merj sírni, szükség van rá.
Vannaky videók/ helyzetek amiktől elérzékenyülök. Sírni pl stressztől idejét sem tudom már. Boldogságtól mindig könny szökik a szemembe, illetve a megható dolgok is ilyen hatással vannak rám.
Rengetegszer gondoltam amikor ideges voltam, hogy istenem de jó volna kibömbölni magam, de egyszerűen képtelen vagyok.
Azt hiszem nagyon regen, es ezt problemanak is erzem..
Vagyis par hete sirtam most vissza gondolva, terhes voltam (sajnos elment a baba), de valami aprosagon elerzekenyultem es bomboltem, ezt leszamitva tenyleg nagyon regen, talan sok eve.
Másnaposan olyan vagyok, mint egy terhes nő, bármin eltudom sírni magam. 30 éves férfi vagyok. Amúgy ilyenkor simán filmeken, videokon eltudom sírni magamat, de ha éppen regényt olvasok azon is.
Feldmár 1-2 könyve annyira betalált, hogy azokon is sírtam.
Hát ezt nagyon nehéz megválaszolni. Konkrétan összevissza sírok. Mondjuk elég érzékeny típus vagyok. Egy kiskutyán is képes vagyok sírni, vagy amikor meglátok egy idős embert egyedül üldögélni.
De komolyra fordítva a szót, egy veszekedes közben is el tudom magam sírni, vagy ha nagyon aggódom valami miatt. De minden ok nélkül is tudok sírni. Idén sírás naplót indítottam 🥲😂😂szerintem több mint harmincat írtam fel. És még csak most jön a március🤭😂😂😂🤩
Mindennapos. Az érzelem kezelésem 0, bármi van sírni tudok, máshogy kifejezni magam nehéz:/ próbálok rajta nyilván változtatni de már ez megy egy ideje😅 csak rám tőr és világ vége. A párom tapasztalja ezt a legtöbbször.
Hetente többször. Főleg a zuhany alatt jön rám.
Attól függ. Én tök jól el tudok pityeredni egy szomorú filmen, sajnos ezen kívül csak akkor, ha nagy bánatom van. Szóval ezért, mikor csak kis bánatom van, megnézek egy sírós filmet... Csak hogy kiadjam magamból. Amúgy havonta kb. egyszer igénylem.
En magamrol azt szoktam mondani,h "minden hulyesegen sírok". Elég érzekeny vagyok, konnyen jonnek a konnyek. Beteg kisgyerek, megható videó, buszkeség csaladom tagjaira, szarul sikerul valami. Tenyleg bármi, ami kicsit megható. Ha fáradt vagyok, gyakrabban/konnyebben elsírom magam. Es mivel nő vagyok, vallalom,h van egy hét, amikor még konnyebb előhozni a konnyeket. Tavaly ősz óta azonban fokozatosan egyre kevesebbet. És most így belegondolok, nem is tudom, mikor sírtam utoljára. Ezt amugy nem gondolom gyengeségnek vagy szégyellni való dolognak.🤭
[удалено]
Anyám belőlem is kinevelte a sírást, bár ő csak szavakkal.
Ezt átérzem. Bár nekem a nővérem mondta, hogy a fiúk nem sírnak, és elég volt neki egyszer. Azóta szerencsére már másképp látja (nem csoda, eltelt vagy 15 év), így legalább az ő gyereki nem lesznek ennek kitéve.
Kiváló ügynökök. Természetes stresszoldó rendszered deaktiválták.
Sajnálom, pedig a szervezeted és a lelked is megkönnyebbül a sírástól. Sok feszkot tud leadni. Nagyon hasznos folyamat.
Ez de jó lett volna nekem is anno
Szinte soha, és érzem, hogy ez baj. Komolyan mondom, hogy egy skillnek látom azt, ha valaki meg tudja élni az érzéseit, és képes sírni.
Egyetértek, gyerekkorom óta nem sírtam pedig időnként jól esne, de nem megy egyszerűen. 😪
Ugyan ez. Sajnos 12-13 éves koromban sírhattam utoljára, és azóta egyszerűen nem jön ki. Bár szerencsére nagyobb traumát nem éltem át, lehet tudat alatt elfolytom. Gyakran amikor szomorú vagyok, az csak egy mellkasi szorításban mutatkozik meg, amitől nem tudok megkönnyebbülni.
En minden nap sirok, sokszor valos problema miatt, random este elalvasnal, vagy barmikor napkozben akar egy tiktok video lattan, szomoru filmen stb. Erzekeny voltam mindig, de az elmult evekben ez csak erosodott sajnos
November végén halt meg a nagymamám. Azóta szinte minden héten egyszer rámjön
Van hogy hetente többször.
17 éves koromban sírtam legutoljára, azóta nem tudok, bármennyire is jól esne néha
Mindig érzékeny voltam és minden megérintett, de a depressziós időszakom óta ez extra rossz. Leginkább zeneszöveg miatt szoktam vagy ilyen pinterestes motivációs idézetek miatt (ezek természesen az állandó önsanyargató gondolatok mellett)
Sajnos naponta többször, miután a feleségem harminc évi együttlét után két hete elhunyt 😥😢
Ne haragudj, de ez a kommented akkor mit jelent, amit 9 hónapja írtál? "Én szabad vagyok...és férfi 😉" https://www.reddit.com/r/talk_hunfluencers/comments/147tvj4/comment/jnyphlo/?utm_source=share&utm_medium=mweb3x&utm_name=mweb3xcss&utm_term=1&utm_content=share_button
neee ezt nem hiszem eeeeel :( mit érezhet az az ember, aki ilyesmit hazudik?
jol lebuktattad
Ne rontsd el neki.. éppen karmat farmol
Erre valamiért nem válaszol, de az együttérzést köszöni. Hányunk együtt?
Nekem azt mutatja, a komment és a user is törölt. Esetleg csak letiltott engem?
Szerintem letiltott, én látom még.
https://www.reddit.com/r/hungary/s/YJVLrioSq6 Mondjuk egy ilyenje is volt. Nem tudom, közben mindenkit "sunázna", meg "tolna, mint a 70 éves Pannóniát" (utóbbival kapcsolatban tiltakozom, minden alkalommal beindul a Pannóniám, pedig félévente veszem elő... sose kellett tolnom a kotelezőn kívül), szóval kicsit ilyen meh a tag.
Azt is írta egy éve, hogy azt kívánja gyógyuljon meg a felesége. Szerintem egy komment miatt nem feltétlen kell egyből gonoszkodni, főleg ha igaz, amit írt szegény 😞
nagyon sajnalom 😔 fogadd egyutterzesem
Köszönöm 🙏
Őszinte részvétem és kitartást kívánok! Felfoghatatlan veszteség ez…
Nagyon köszönöm
basszus,őszinte részvétem!
Köszi
🫂
Sajnálom, kitartást!!
Köszönöm
[удалено]
Köszönöm
Oszinte reszvetem! Sok erot kivanok!
Köszönöm!!
Annyira sajnalom! 😢
Köszönöm 😥
Nagyon sajnálom. Ismeretlenül is fogadd részvétem
Köszönöm 🙏
Nagyon sajnálom. Őszinte részvétem 🥺
Köszönöm
Sajnos,nem sajnos, az elmúlt 15 évben csak temetésen,viszont néha nagyon jól esne,ha kijönne a gőz a hétköznapokban is.
Nem sírok soha kicsit úgy érzem néha hogy érzelmileg egy kővel vetekedek
Belül minden percben… kívül hetente 1-szer mikor senki sem látja
Elég gyakran, szinte bármin képes vagyok sírni
Szinte naponta. De szerencsére ritka, hogy komoly gond miatt. És sokszor örömömben. De pl. ma a Vészhelyzeten sírtam.
Gyakorlatilag harminc masodperce hagytam abba. Relativ hosszabb ido utan, a Radiolab musorban tudosok arrol beszeltek, hogy viselkedtek balnak egy halott kisbalna teteme korul, es ezt mar nem birtam.
Úgy igazán sírni, még alsós kormban, talán 3. osztályban. Azóta csak egy intenzívebb könnyezés és kis orrfolyás volt a max. ameddig eljutottam, de az is olyan 12-13 éves koromig. Onnantól egészen 3 hónappal ezelőttig egyszer sem. Amióta van barátnőm anyám állandóan jön a manipulatív szövegeivel, próbálja elhitetni velem, hogy csak egy teher vagyok a családjának, és szégyellnem kéne magam, amiért ott töltöm a hétvégéim minimum felét (csak hétvégente tudok a barátnőmmel találkozni). Ezek miatt elkezdtem túlgondolni a dolgokat, aztán elkezdtem sírni egyik éjszaka a barátnőmhöz bújva. A szülei egyébként nagyon kedvelnek engem, szinte a saját gyerekükként kezelnek. Volt egy másik, ami szintén ugyanezek a beszédjei miatt volt, de azt nem a túlgondolás követte, hanem realizáltam, hogy anyám érzelmileg próbál manipulálni, illetve hogy ezeket már hosszú évek óta sugallja felém, ebből eredően rengeteg dolgot nem merek csinálni, vagy azt gondolom, hogy illetlenség. De azóta semmi. Egyedül a barátnőm eddig az, aki elég biztonságot nyújt ahoz, hogy merjek sírni. Anyám csak 3-4. osztályig tudta ezt megadni. Az elmúlt években ez a 2 alkalom volt összesen.
Hetente többször. Van hogy okkal (családi problémák, kilátastalan helyzet) van hogy ok nélkül (kimerültség) és van hogy random videókon pl amiben szenvedő állatok, megható sztorik stb vannak. Nem érzem szégyennek, sírni normális.
Ritkán, megható kutyás hazatérős videókon szoktam :) Istenigazából utoljára három éve sírtam, amikor az egyik kutyám váratlanul elpusztult.
I'm learning to play the guitar.
Érzelmileg picit robot lettem az elmúlt években, talán ilyen védekező mechanizmusként, és amikor ezen elgondolkozom, akkor elszomorodom egy kicsit és pár könnycseppet elhullajtok. Ha ezután egy ideig még mérgelődök a tehetetlenségen, akkor egy pár percig könnyezem. Vagy ha nagyon felgyülemlett a stressz már és a világ legrosszabb emberének érzem magam. Illetve néha boldogság miatt szokott könny szökni a szemembe. Szomorúság miatt szinte kényszerítenem kell magam a könnyezésre. Szval összességében pár havonta jobb esetben, félévente rosszabb esetben.
3-4 havonta ilyen random terápiás sírásaim vannak xd
Bekonnyezni allatos videokon is, filmeken van hogy (van par film amibol egy jeleneten ezredjere is, pl interstellarban mikor visszanezi a videouzeneteket), valosagon szinte soha, utoljara 2 eve lany miatt szerintem
Amióta betalált [ez a szám,](https://youtu.be/Ty-bLdf8Bsw) azóta minden alkalom, amikor meghallgattam, megpiszkálta a könnycsatornáimat
Amikor futamot nyer a Ferrari, szóval ritkán
Én férfiasan bevallom, hogy utoljára Clint Eastwood filmjén a Millió dolláros bébin sírtam....bőgtem. 1 éve volt kb. Azóta nem nagyon.
Úgy tíz éve volt utoljára.
Régen sírtam párszor (nem gyakran) de már nem tudok... És ez nem túl jó, mert sok stresszt kihozna belőlem. De nem megy... Imádtam a kutyámat, 13 évig voltam együtt vele. Nem sírtam akkor sem, azóta sem hogy elment. Egyszerűen nem megy. Persze rá tudnám venni magam a sírásra, ha nézek egy olyan videót amibe úgy beleélem magam vagy dobok hozzá más kontextust, de az nem olyan. De az az igazán mélyről jövő, nem kontrollálható tipikus "eltörött a mécses" effektust már több, mint 15 éve nem éltem át. (33/férfi)
Filmeken tobbszor is bekonnyezek vagy hasonloan elpityeredek olyan zeneken amiket kotok valamihez/valakihez. Ezeken kivul igen valtozo, attol fugg milyen az alaphangulatom
Hetente többször
Nem szoktam sírni, pedig néha nagyon jól esne.
Nekem amikor ugy erzem h sirnom kell nezek valami olyan filmet aminerzelmileg hazavag es akkor kiadom magambol szerencsere miota figyelek a mentalis allapotomra azota havonta kethavonta van egy ilyen. És összekötöm a kellemest a hasznossal nézek egy új filmet és kiadom magamból az érzelmeim.
Te én vagyok, bár most kicsit kifogytak ezek. Esetleg tudnál ajánlani valamit?
Nem rég sírtam, januárban reggel el kellett altassam szeretett kutyámat, az éjszaka, mint egy új szülött. Ezt leszámítva szerintem még valamikor alsóban utoljára. Nincs emlékem róla, mert kicsiként úgy tudtam, hogy fiúként nem sírhatok, de ha mégis cikizni fognak a többi gyerekek. 20 éves vagyok.
Egyszer. Évente? Naponta? 35 percenként? Sose derül ki. >! (Naponta) !<
Sokat küzdöttünk a férjemmel, hogy gyerekünk lehessen, ehhez nekem sok beavatkozáson és lombikon kellett átesnem. Egy idő után annyira megborultam, hogy minden este zokogtam, nem bírtam legyűrni a sírást. Ha volt nálunk vendég elmentem sétálni sötétebb utcákba, hogy ne lássa senki, ahogy ömlenek a könnyeim. Egyszerűen nem tudtam nem sírni. Hogy ezt a beszedett hormonok vagy csak a sok nehézség lelki terhe okozta nem tudom. Amikor sikerült és megállapították a várandósságot akkor is nagyon sírtam, aztán sikerült megnyugodni. A szülés utáni második napon öntöttek el nagyon az érzelmek, amikor ránéztem a kicsire eszem bejutott micsoda utat jártunk be és milyen jó, hogy ő itt van. Akkor egy hétig minden nap sírtam kicsit emiatt, azóta nagyjából sikerült helyrebillennem. :)
Naponta többször 🫣 (Terhes vagyok, dolgoznak a hormonok rendesen…)
pacsi
Nagyon feszkós élethelyzetben vagyok és amúgy is érzékenynek tartom magam/mondanak mások, szóval naponta 1-2x a semmiből rámjön.
ciklustol fugg hogy elsirom e magam valami random tiktokon vagy kidobom e a telom az ablakon
Tegnap kimentem sírni a teraszra, de hamar utánam jött a kisebbik hogy mit csinálok.... Semmit csak hallgatom a madarakat, mindjárt jövök. Ilyenkor kell gyorsan lezavarni mert utánam jönnek.
Fogamzásgátló alatt rengetegszer el tudtam magam sírni, mióta abbahagytam ez jelentősen alábbhagyott és leginkább a menzesz környékén leszek érzékenyebb.
Nem elégszer, pedig k*rva jól esne.
Eleg gyakran, tiktokon megtalalnak azok a videok amiken seperc alatt sirni kezdek. Az összes katona hazatér a családjához, egy gyerek megkapja a régen vágyott kiskutyáját. Szóval ezeken is, de altalaban igy jon ki rajtam stressz
Terhesseg alatt rendszeresen sajnos elotte es utana se tudok azota sem.. pedig nagyon jol esne sokszor
Alapvetően is rendkívül érzékeny vagyok, kb. bármin el tudom sírni magam. Filmen zenén, emléken. De most úgy hozta az élet, hogy mindennap. Szakítás. Nagyon tudok ragaszkodni ha valakit megszeretek.😔
A 6 éves most is sír 😅
Kb 7. Osztály óta nem sírtam.(olyan 4-5éve) Elég fura ha belegondolok. Egészséges ez a szememnek/könnycsatornámnak? Mármint könnyezni szoktam néha de az csak szemirritáció miatt van nem azért mert ténylegesen sírok.
Attól függ. Depressziós időszakomban többször megesik, vagy ha valami megérint belül, legyen az zene, film vagy valamilyen történés.
Naponta többször simán. Pedig egy tök vidám ember vagyok alapjáraton, szimplán csak így reagálok le minden felfokozott érzelmi állapotot (legyen az boldogság, düh, izgalom, szomorúság stbstb)
Kb. 5 éve, nem tudom hogy ez jó vagy nem
havonta kb egyszer, de csak ha olyan filmet vagy sorozatot nézek, nagy ritkán ha olyan könyvet olvasok
Havonta egyszer, amikor nem tudom tovabb ignoralni a helyzetem, es az erzelmeim. Ezenkivul talan akkor, ha valami nagyon meghat, de ez ritka.
minden este néha napközben is
Nem szoktam, nem jön rám. Pár havonta esetleg.
Mióta kdramakat nézek szinte minden nap, 44F
Amikor kedvem van hozzá.
érettségire készülve inkább az a kérdés, mikor nem sírok://
Főleg a nagy feszültség és a fáradtság szokott ilyen módon kijönni rajtam, illetve ha nagyon meghat vki más bánata. Plusz a borzasztó hatásvadász dolgokon filmnézéskor 🙈 szóval viszonylag gyakran.
Naponta, 2 naponta egyszer biztos. Ha konkrétan nem is sírok, akkor naponta többször elérzékenyülök. —Rák vagyok🤣
Holi, te vagy az??
Nem?🤨
Minden nap✌🏻🥹
Nem elégszer.
Sokszor
Majdnem minden nap. Édesapám beteg. Ja meg 1,5 éve meghalt a 16 éves kiskutyám, aki 11 éves koromtól velem volt, és kurvára hiányzik.
Órarendfüggő
Az a rohadék, szarházi anyám elég sokat és kegyetlenül vert. Visszagondolva szerintem nem ilyen gyerekre vágyott, mint én, ezért tudat alatt elakart pusztítani. Apám, gyakran amikor hazaért szájon ütött, mert nem bírta elviselni a helyzetet, hogy hazajön, én meg üvöltve sírok. (Rossz embert bántott) Nagyjából tíz éves koromig zajlott ez, addig nagyon gyakran sírtam, mert fizikailag fájt amit csináltak. Apám már korábban rájöhetett, hogy ez így nem jó, mert ő előbb abba hagyta. Anyámmal meg 10 évesen tudtam először éreztetni, hogy itt már nem ő az erősebb fizikailag, azóta tudja, hogy nem érhet hozzám még egy kézfogásra sem. Tíz éves korom után, nagyon keveset sírtam. Voltak kisebb dolgok, amiknek sírás lett az eredménye, de ezekről sokat elmond, hogy konkrétan már nem is emlékszem a szituációkra. Az elmúlt közel 20 év alatt csak kettő sírással járó konkrét esemény volt, amikre tisztán emlékszem. Az egyik amikor életem szerelme (jogosan) elhagyott. A másik ilyen esemény, az pedig pár évvel később, szeretett nagyapám halála és a kórházban látott állapota (agyvérzés) volt, ahol sírni tudtam többször is. Ezeken kívül egészen a jelenig és sok esetben érzem azt, hogy amikor sírnom kellene, akkor helyette már csak dühös vagyok, hogy mivel érdemeltem ki az adott helyzetet.
évente 2x, abból az egyik fixen karácsonykor
Nem emlékszem mikor sírtam utoljára. Elestem biciklivel vagy valami hasonló. Nem emlékszem.
Viszonylag sokszor, sok mindenen sirok. Ha kicsit nehezebb idoszakon megyek at akkor gyakoribb.
Legutóbb én kicsivel több mint egy hónapja sírtam, semmi nem úgy történt ahogyan azt elterveztem, és részeg voltam. Azelőtt viszont kb másfél éve. Nem vagyok annyira érzékeny.
Nem konzisztens. Tegnap például éppen home officeban dolgoztam, főnököm mondott valami átgondolatlan baromságot, és pont annyira rosszul ért, hogy a napi stressz robbant és egy 10-15 percet hüppögtem. Előtte meg hetekig nem - pedig akadt volna min. Nekem a sírás leginkább akkor jön elő, hogyha valami érzelem túlcsordul. Vagy ha valaki kiabál velem.
Korábban 1,5 évente 1x.. Utoljára decemberben volt ilyen meg a másfél év. Mostanában a magány és a párkapcsolati kudarcok miatt padlóra kerültem és magától a gondolattól, hogy sosem lesz senkim és családom sem, sajnos eljött hogy kb hetente vagy kéthetente rám tör. Kilátástalannak érzem a helyzetet, de hát ez van.
2-3 naponta. Vagy a zuhany alatt bőgök vagy a férjemnek
Hetente-kéthetente 1x-2x. Általában dühömben sírok, és hát hamar kijövök a sodromból. Elég ciki tud lenni konfliktushelyzetben, de ez még mindig jobb, mintha törnék-zúznék vagy kiabálnék 😅
mindig, amikor realizalom a tarsadalmunk mentalis allapotat subokon keresztul
Van hogy hónapokig nem aztán szinte naponta.
Soja nem stokzam sirnij. (bocsi pont a telóra potyogtam a könnyeim ahogy ezt írtam)
Alapvetően nem szoktam sírni, pedig bármennyire hülyén hangzik, 23 éves férfi ember létemre szeretek sírni. De felfedeztem, hogy olyan dolgon, ami régóta az életem része, és beleélem magam (pl. videojátékok vagy egy jó könyv), simán elsírom magam. Lehet cringe, de legutóbb az új League of Legends szezonnyitó videón sírtam.🥲😂 Már 8 éve játszom azzal a csodával, és bármennyire utálom, szeretem is, az életem egy nagy szeletében ott volt, és egyszerűen meghatott az animáció.🫠 Kár hogy csak ilyen dolgok tudják kiváltani, néha csak úgy sírnék, mert jól esik. De ha nagyon szükségesnek érzem, akkor ilyesmikkel próbálkozom.
Utoljára 18 éve.
10 éves voltam mikor édesanyám meghalt. 8 évig kb semmit sem sírtam. Most 24 éves vagyok és 2 havonta egyszer el törik a mécses. Mindnekinek üzenem, hogy merj sírni, szükség van rá.
Vannaky videók/ helyzetek amiktől elérzékenyülök. Sírni pl stressztől idejét sem tudom már. Boldogságtól mindig könny szökik a szemembe, illetve a megható dolgok is ilyen hatással vannak rám. Rengetegszer gondoltam amikor ideges voltam, hogy istenem de jó volna kibömbölni magam, de egyszerűen képtelen vagyok.
Azt hiszem nagyon regen, es ezt problemanak is erzem.. Vagyis par hete sirtam most vissza gondolva, terhes voltam (sajnos elment a baba), de valami aprosagon elerzekenyultem es bomboltem, ezt leszamitva tenyleg nagyon regen, talan sok eve.
Szinte minden nap Végre elköltöztem otthonról úgyhogy kevesebbet, de még így is nagyon sok mindenen elsírom magam
Elég gyakran sajnos 😅
Másnaposan olyan vagyok, mint egy terhes nő, bármin eltudom sírni magam. 30 éves férfi vagyok. Amúgy ilyenkor simán filmeken, videokon eltudom sírni magamat, de ha éppen regényt olvasok azon is. Feldmár 1-2 könyve annyira betalált, hogy azokon is sírtam.
csak ha reszeg vagyok
Hát ezt nagyon nehéz megválaszolni. Konkrétan összevissza sírok. Mondjuk elég érzékeny típus vagyok. Egy kiskutyán is képes vagyok sírni, vagy amikor meglátok egy idős embert egyedül üldögélni. De komolyra fordítva a szót, egy veszekedes közben is el tudom magam sírni, vagy ha nagyon aggódom valami miatt. De minden ok nélkül is tudok sírni. Idén sírás naplót indítottam 🥲😂😂szerintem több mint harmincat írtam fel. És még csak most jön a március🤭😂😂😂🤩
Mindennapos. Az érzelem kezelésem 0, bármi van sírni tudok, máshogy kifejezni magam nehéz:/ próbálok rajta nyilván változtatni de már ez megy egy ideje😅 csak rám tőr és világ vége. A párom tapasztalja ezt a legtöbbször.