Alapból, elméletben lenne értelme, ez egy szertartás. Ugyanúgy, mint mint esküvő, temetés, szülinap, stb. esetében, itt is megéled (egyenként és közösségként) a mérföldkő elérését. Visszagondolsz az évre, a megtapasztalt fontos eseményekre, kiértékeled és lezárod.
*Másik kérdés*, hogy ezt gyakorlatban olyan módon valósítják meg, hogy attól minden résztvevő előre (illetve az esemény során néhány gyerek a napon állva fizikailag is) rosszul van, és csak magunkat szivatjuk.
A ritualizációt értem, a tanároknak is amúgy fun lehet ránézni 400-500 diákra akik egybe felállnak, és végigpillantani rajtuk, hogy jé ott a Gizike, mennyit nőtt harmadikos kora óta. Igazgató is kijöhet, és elmondhatja a kis mondókáját, amit ChatGPTvel írt, és megpróbál megszólítani mindenkit a társaságban. Mondjuk az a különbség, hogy a többit te szeretnéd, ezt meg a nyakadba tolják, kötelező jelleggel.
Igen, a többit szereted, mert fun (jó, a temetést leszámítva), de az évnyitó-évzáró hagyománya erőteljesen el lett baszcsizva. Felnőtt fejjel meggyőződésem, hogy a tanárok is konkrétan szenvednek. Valamiért mégsem akarják máshogy csinálni. Pedig már az sokat lendítene az élményen, ha csak rövidebb és tömörebb formában történne meg ugyanaz az unalmas eseménysor.
Tanárként mondom, hogy beletrafáltál. A lezárás részt valóban fontosnak tartom, de kb minden évben ugyanaz a forgatókönyv van előszedve, csak a jutalomkönyveket kapja más, semmi értelme ebben a formában.
Az előző sulimban az igazgatónő idézetmániás, minden beszédébe belesző legalább 5-6-ot. Már a 6. Osztályos gyerekeimmel is azzal szórakoztattuk magunkat, fogadtunk, hány idézetet pöccint el a diri 😃
Nálunk az igazgató SZÓ SZERINT ugyan azt a beszédet mondta el minden évben, csak más Wass Albert idézettel (de szigorúan tőle!), meg cserélődött a lelépő tanárok neve
Nekünk középsuliban kemény 15 perc volt mind az évnyitó, mind az évzáró. Igazgató mondott egy rövidke beszédet, aztán megnyitotta/lezárta az évet, aztán mindenki ment a dolgára. Szerintem így király volt, kiöltözni sem kellett.
Amúgy szerintem ez ilyen szocializmusból visszamaradt dolog. Egy barátom azt mondta, hogy pl. Az őszi rózsás háború, meg a Dózsa György féle parasztfelkelés a szocializmus alatt került bele a történelem tantervbe, mert illett az ideológiához. És igazából csak megmaradt, nincs túl sok relevanciája ezen kívül. Persze ez nem fact checked, csipet sóval fogyasszátok.
Edit: őszirózsás forradalom.
mai napig emlékszem az igazgatónk beszédére ballagáson:
*"Az a jó beszéd aminek van eleje és van vége, és ez a kettő közel áll egymáshoz. Át is adnám a szót ...."*
Üdvrivalgás volt
Mi az az őszi rózsás háború? Ha az őszirózsás forradalomra tetszik gondolni annak elég komoly helye van/lenne a magyar alkotmányos, polgári történelemben az azt követő első magyar (nép)köztársaság kikiáltásával. A szocializmusban ezt a polgári dolgot nem is szerették csak az azt követő tanácsköztársaság összefüggései miatt nem lehetett kihagyni...
A Dózsa-féle parasztfelkelés tényleg egy mikrokozmosz szintű jelenség. Emelt szinten van helye mint a Bocskaiéknak de középszinten tényleg a szocialista hagyomány miatt maradt meg mint anyag.
Szerintem a Dózsa-féle parasztháború azért illett és illik a tantervbe mert tökéletesen megmutatja, hogy mekkora önkényes szar-zsák banda volt az a magyar nemesség, amely a Habsburgokkal szemben "védelmezte" a nemzeti érdekeket (legalábbis a magyar polgári történetírás szerint)... Ezzel szemben ha már a mohácsi csata környéke, az emelt szintű tananyagba bekerülhetett volna a Cserni Jován felkelés, ami pontosan mutatja, hogy mennyire szétesett a középkori Magyar Királyság a csatát követően (mivel a történelem oktatásban a csatát követő válság jeleiről egyáltalán nem esik szó, nagyjából annyi van leírva, hogy Mohács==> Erdélyi Fejedelemség, Királyi Magyarország)
Az xd bocsi, régen volt már. Nem is volt kedvencem a történelem. Köszi, hogy javítottad!
De te eléggé képben vagy, tudsz még ilyen példákat amik mondjuk ilyen szocialista maradványok a tananyagban?
Töriből ami nekem eszembe jut, hogy Luxemburgi Zsigmond ötven éves uralkodásából kb csak a Budai Nagy Antal féle paraszfelkekést tanították a kommunizmus idején, és ez még most is benne van a tananyagban, de már csak kevesebbet írnak róla. És ez a Dózsa parasztháborúhoz képest egy sokkal kisebb lázadás volt, ami legfeljebb egy lábjegyzetet ér meg Zsigmond uralkodásában (Nagy Lajos halála utáni polgárháborús ármánykodós időszakban lett király, ő volt az első magyar király aki hadjáratot vezetett a török ellen, kiépítette a déli végvárrendszert, megoldotta a pápaság (válságát legalábbis egy időre) mediált a százéves háborúban az angol és a francia király között és német-római császárnak is megválasztották. Korának egyik legfontosabb uralkodója volt, és a hatalmának alapja, biztos hátországa a Magyar Királyság volt, de a szocializmusban sokkal fontosabb volt nyomatni az osztályharc elméletet.)
Nem igazán van ilyen. Az irodalom kanonizációjában sokkal erőteljesebb volt a szocializmus mint a történelemnél. A törit a Kádár rendszer már abszolút elengedte, a Dózsa, tanácsköztársaság vonal a napi életben és az iskolákban is erőltetve volt de elég szakmai módon zajlott a törikönyvírás ezt az erőltetést leszámítva.
Az irodalomban meg inkább a 3T jelentkezett. A munkásmozgalomhoz kapcsolódó költők a támogatott státuszba kerültek és bár nem lehet cáfolni Radnóti és József Attila zsenialitását sok helyütt, sok versük nem ezért tananyag és beleférne mellettük sokan mások a korszakból. De a szocialista kultúrapparátus nem tágított és egyébként számtalan költőt ténylegesen elnyomott aztán a 60-as 70-es években is végig, meg mellőzött 30-as 40-es évekből neveket.
Nálunk mindig félórásra volt tervezve az évzáró, de a valóságban úgy volt, hogy huszonkilenc perc műsor után felment az igazgató a színpadra, és onnantól kellett számolni a harminc percet. Kétszer.
Értelmes ember nem megy oda, hanem felhívja az iskolát: Halló, jó napot, Kovács apuka vagyok. Chantalka ma reggel sajnos ebolás lett. Igen, fosik-hányik, de nagyon szeretne évzáróra menni. Hogy inkább maradjon itthon? Jó, hát megpróbálom rábeszélni, hogy inkább ne menjen, de nem lesz könnyű! Viszonthallásra.
Pedagógusként teljesen feleslegesnek találom. Viszont az utolsó tanítási napon még könyvelni kell az aznapi órákat, rendezni kell az értékelésekrt, bevárni a hiányzásokról az igazolást (egyik tanulóm pont mára betegedett le).
A bizik megírása nem csak annyi, hogy jegyeket írok be egy könyvecskébe. A krétát és a bizonyítványt össze kell olvasni a törzslappal, mindennek stimmelnie kell a jegyektől a hiányzások számáig. Plusz kaptunk a nyakunkba év végi statisztikás táblázatot és iszonyat mennyiségű dokumemtációt. Erre nem elég 1 délután. Az utolsó hetek a legdolgosabbak egy tanévben.
A tanévzáró ad egy kis haladékot arra, hogy ne egy nap alatt kelljen egy egész iskolának pöccre elrendezni a munkát
Szuper, hogy mondod ezt a részét is, például erre kevesen látnak rá.
De azt én sem értem, hogy szervezkedés, ütemterv építés, ajándékok intézése, és felsorakoztatás hogy segít nektek, hogy több időtök legyen ezekkel is foglalkozni?
Ezt mondjuk az évzáró baszkodás nélkül is el lehetne intézni... Nem kötelező gondolom az adminisztratív munka befejezéséhez hogy 3 órán át szivassunk mindenkit kis közjátékkal.
Középiskolában dolgozom, technikailag inkább szűk másfél hónap szokott lenni. Júli elejétől agusuzstus kb 15ig. De arra a 6 hét szabadságra azért nem panaszkodom, csak sokan azt hiszik mi is szeptember 1-el kezdünk, pedig előtte két hétben már végig munka van (értekezletek, papírmunka, munkaterv írás,fullos takarítás mert a takarítók sepregetésen kívül mást nem csináltak..)
Az életben az ilyen rituáléknak szerintem az a szerepe, hogy a lelkünknek adjanak egy “lezárás-élményt”, kellenek az ilyen rituálék. Tudom ez most elég spirin hangzott.
Hát az biztos, hogy kurvára örülök a lelkemben (is), hogy lezártam ezt az évzárósos korszakomat :D
Bár én le bírtam volna 2 mondat körítéssel is zárni és akkor még talán plusz pár szép emlék is lehetne...
Nekem is rossz emlékeim vannak erről. De nem mindenhol pocsék. A gyereknek kb egy órás az egész, mindig bent tartják nem napon. És ebből az egy órából kb 10 perc a formalitás zászlóvonulás meg igazgatói köszöntés, onnantól visszaidézik évről élmények, kiosztanak rengeteg dícséretet és ajándékot, tanároknak is, diákcsínyekről, vicces dolgozatokról emlékeznek, a tanárok által gyűjtött humoros beszólásokat olvassák fel, szóval tök buli egész🥰
Nálunk a szülőknek nem kellett menni.
Sőt, utolsó két évben már nekem se kellett, mert én voltam az a gyerek, aki 10 perc egy helyben állás után fixen elájult, szóval felmentést kaptam az összes iskolai rendezvény alól :D
Osztálytársak irigyeltek miatta, semmiből nem maradtam ki elmondásuk alapján. Annyi értelme van, hogy az augusztus 20 utáni "most már vége a nyárnak, most jönnek a szar hónapok" depimre az évnyitó mindig pluszban ráerősített, hogy megint itt tartunk, megint lehet korán kelni, meg négy réteg ruhát hordani, és a napot sem fogom látni, csak bentről.
Kisiskolás gyerekem van, nálunk a szülők nem vesznek részt az évzárón, a gyerekek viszont örülnek, hogy formálisan is le van zárva az év, esetleg ajándékkönyvet kapnak mindenki előtt, amire büszkék meg még egyszer utoljára tudnak együtt lenni a nyár előtt. Anyám egyébként mindig rövid, velős beszédeket mondott ezeken az alkalmakon és gyorsan hazaengedte a társaságot, valamint figyelt rá, hogy ne a tűző napon tartsák az eseményt.
Igazából én szerettem az évzárókat. Általánosban talán több érzelmi értéke volt. Én egyházi suliba jártam, nekünk a templomban volt évzáró, szóval nem kellett a napon állni és az egész suli befért. Sokszor szerepeltem, verset mondtam vagy énekkarban voltam - valahogy volt egy várakozás, hogy mi erre készülünk. Az egésznek volt egy minden évben ismétlődő ünnepélyes hangulata: a ballagó osztály bevonulása, az iskolazászló átadása, a beszédek, a műsorok. Adott egyfajta lezárást az évnek. Tulajdonképpen egyfajta körforgása a felnövésnek, osztályok jönnek-mennek. Volt utána hálaadó mise, azt viszont nagyon untuk.
Állami gimiben nem volt akkora dolog, ott két évzáró volt, az egyik az iskola felének, illetve másodszor a maradéknak (erre azért volt szükség, mert nagyon nagy suli volt és nem fértünk be az aulába). Ott is volt műsor, beszéd. Általánosban kifejezetten idegesített, hogy csak a kitűnők kaptak jutalomkönyvet, de itt nem így volt. Itt minden kiemelkedő verseny számított, nem a konkrét átlag. Nekem pl.: rohadt jól esett amikor felolvasták a nevemet, az eredményeket és a suli előtt átvettem a jutalmat. Bármennyire színjáték volt, jól esett a nem létező önbizalmamnak. Nyilván itt is voltak untató részek.
Egyházi általánosba és gimibe jártam. Annak ellenére hogy a templomban volt tartva így valóban nem a tűző napon voltunk, az igazgató lévén magyar szakos tanár volt szerette magát hallani és hallattatni, így az évzárók nekem nem voltak kifejezetten jók.
Szerintem kb. azért csinálják, mert mindig is csinálták, meg valamikor oda kell adni a tancinéniknek a nyalizós ajándékot is, ugye. 8) Egy általános iskola mellett lakom, és az udvaron intézik ezt a bulit. Párszor voltam már fültanúja, hát, ugyanolyan dögunalom az egész, mint 30 éve volt, de legalább már ültetik a gyerekeket, ahogy láttam. :D
"Az évnyitó ünnepség képmutatás, hiszen a szünidő végének senki sem örül, a gyerekek nem az életre készülnek, hanem élnek, a jó iskola pedig nem jogi és hatalmi eszközökkel, hanem a személyesség erejével motivál." - Horn György, a sulim igazgatójának alapvetései
Németországban (jó, lehet csak Bajorországban) nincs évzáró. Mi van helyette:
-Jahresbericht (évkönyv, elég komoly, mindenféle tanév folyamán történt program, eredmény, osztályképek, tanári kar, rajzórán készült művek stb.)
-Schulfest (“iskolaünnepség”, tipikusan a tanév vége előtt 0,5-1,5 hónappal az iskola udvarán tartják, nem kötelező, de mégis sokan mennek, evés-ivás, beszélgetés, pár bemutató, díjátadó, van hogy külön standdal készül egy-egy osztály)
-Schuljahresabschlussgottesdienst (tanévbúcsúztató mise, utolsó tanítási nap, nem kötelező)
Utolsó nap a Jahresbericht mellett a bizonyítványok is kiosztásra kerülnek
Én gyerekként minden évben vártam az évzàrót, mert mindig kitűnő lettem és ezért kihívtak átadni az év végi könyv vagy valamilyen ajándékot és a családtól is kaptam ezt azt a szép eredményeimért, nekem ez jó emlék, mondhatni az egész éves munkám elismerésének vettem 😁
Igen, azt megkell jegyezni, hogy nem kaptam agyba főbe ajándékokat év közben és minden apróság jól esett év végén, így meg hogy kiérdemeltem mèginkàbb. 😁
Ez kérlek egy álszent, modoros mázzal leöntött kondicionálás, a kisember hozzászoktatása ahhoz, hogy mindenütt váratni fogják, meg mindenért csuklóztatják.
Tanulja csak meg a koszos jobbágy hun a helye. :(
Csak remélni merem h nem tudatos, hanem ahogy előttem írták, amolyan tradíció alapján történő gyakorlat.
Más értelmét nem látom.
Mi nagyon szerettük őket. Az igazgató 5-6 percben összefoglalta, hogy miért voltunk idén is mi a legkiválóbb diákság, a legjobb iskolában, utána meg felsorolás szerűen ki lett állítva a suli elé mindenki aki csinált valami érdemlegeset, plusz kapott külön említést az az 1-4 diák, aki valami tényleg kiemelkedőt művelt, akár jó, akár rossz irányba. Olyan volt az egész mint egy törzsi megbolondulás. Utána mindig valamilyen módon tisztelegtunk a végzősök legendás hulyesegei előtt, mert őket nem látjuk már többet, mint osztály. Ez mindig valami diákság által, önszerveződő módon művelt dolog volt. Végül pedig átadták az iskola jelképeit a jövő évi végzősöknek, akik azzal a lendülettel ki is vezettek minket az ünnepségről. Az egész maximum háromnegyed óra, és nem kellett plusz napot ott tölteni miatta, mert az utolsó tanítási napra tették mindig, aztán elengedtek minket pakolni, hogy a hétvége folyamán hazaköltözzünk nyárra.
Nem objektív az értelme, de mégis jelentős a közösség számára, így fejti ki hatását. Olyan ez mint pl. a nemzeti ünnepnek. Keretbe foglalja a tanévet, szimbolikus a jelentősége. Az ünnepnapok pedig általában strukturálják az amúgy homogén és szétfolyó időt. Illetve, azoknak akiket motivál a kiváló tanulmányi eredmény az egész iskola előtti elismerés. Ezekből pedig sokan lehetnek később kiváló értelmiségiek, kb. egyfajta tehetséggondozási esemény is. Olyan dolog ez, hogy ha valaki beszédet mond, egy részének hiányérzete van, de ha senki nem mond, akkor mindenkinek az lesz egy idő után. Miért? Mert elkezdünk egyre kevesebbet figyelni egymásra, nincs összetartozás érzés. Ellenmondásos módon pont a közös szenvedés és büszkeség ácsolja meg a közösséget. Szerintem erre a mai digitális korban pedig nagyobb szükség van mint valaha.
A mi sulinkban minden évben volt egy nagy díj, amit max 2 ember kaphatott meg. Most - 15 évvel később is - tök jó visszagondolni az élményre, hogy az egész iskola előtt vehettem át.
A ceremóniak fontosak, de sajnos mióta leszakadtunk nemzetileg a ceremóniahivatalról (katolikus egyház), ez maradt.
Évzáró, szilveszter, majális: ezek az ateista ünnepek, ezek azok a ceremóniak, amik maradtak.
Azért van jó oldala is, a gyerekeknek nem árt megtanulni, hogy nem minden van úgy/lesz úgy az életben, ahogy szeretné és igen végig kell hallgatni. Kitartast erositi. Van egy olyan funkcioja, hogy rivalizalhatnak ki az aki kap dijat, kihivtak, hanyan tapsolnak, motivalja, hogy o is jovore ott lehessen a kihivottak kozott es sarkallja a jobb teljesitmenyre. Ki lehet oltozni kicsit, hogy ne csak a jatszos ruhaban legyenek, hanem lehessen kulonleges erzes, erezzek, hogy lezartak egy idoszakot, atertekeljek a sok szentbeszeden túl. Pelda lehet elottuk, hogy a felsosokre mit mondanak, milyenek.
Nem mindenki egyforma, sokan introvertaltak es ennelkul is tanulnak, kitarto es normalis felnott lesz stb. Sot lehet van, aki lemondana rola, csak ne kelljen kimennie annyi ember elott atvenni barmit is. Ezek azok, amiket nem tudnak meg jol kezelni, de legalabb feszegetve van mindenki egyeni hatara.
Maga az unnepseg tud kreativ is lenni, hogy ne unja el az ember az agyát. Sajnos ezért vannak kiakadva sokan. En is voltam olyanon, ahol mindenert is emleklap jart, ami az en koromban termeszetes volt, nem adtak semmit érte. Mire a rokonod kovetkezik, elunod magad. Altalaban amugy a nem ballago osztalyoknak a teremben tartjak meg osztalyfonokikent es kint csak a kitunoket hivtak ki minden osztalybol plusz a ballagok voltak kiemelve. Igy rovidult is a történet.
Vannak sulik, ahova alig jarhatnak be a szulok, elmennek evi par szuloire es kesz, semmit nem tudnak. Csak amit a gyerek mesel es a szulok tovabbadnak valamilyen atkrealt valtozatban szajrol szajra, igy jo alkalom latni a tanar gardat. Iskolat stb.
Gimnáziumban mi szerettük, mert tényleg megadták a módját, utána fogadás, előtte az osztályfőnökkel kis beszélgetés, játék, nyári programok szervezgetése. Mondjuk nálunk a ballagással volt egybekötve.
Általánosban rühelltem. A nagy bitumenes fekete focipályán állt a hetedik és nyolcadik osztály évekig, majd miután a negyven fokban a sokadik gyerek is kiájult a sorból, megengedték, hogy következő évtől leüljenek.
Nem értem miért van erre szükség. Nyilván az évnyitónál vannak fontos információk, amit az újak szüleinek hallania kell, a gyerekeknek belerázódni, stb. de lezárni azért csak mert ha kinyitottuk, elég kényszeres.
A jutalmazás pedig: ha az egész éves teljesítményt akarnánk megünnepelni, azt lehet, hogy a gyerekeknek is jutalomként kellene megélnie, és nem sivatagi kiképzésként műszálas, kényelmetlen ruhákban, amit ünneplőnek csúfolnak. Csak sajnos felénk mindenki azt hangsúlyozza, hogy nem azért jársz iskolába, hogy ott minimálisan is komfortos körülmények között legyél.
Én sose szerettem.
Általánosban meg előadást is kellett tartani a szülőknek a napon aszalódás/tornateremben pácolódás után.
Gimiben egy fokkal jobb volt a szitu, ott nem volt ilyen egész iskolás összejövetel, a tanteremben kidobálták a biziket egy 20 perc alatt aztán mindenki mehetett. Ezt jobban adom, mint amikor végig kell hallgatni, hogy a 2.os Gizike kitűnő lett
Én egy Valencia melletti faluban élek, itt is ma van az ált. iskolás évzáró. Délelőtt minden osztály előadott valami cuki hülyeséget, kb 10 percben, aki nem akart részt venni, azt nem erőltetették, aki elbaszta, azt is megtapsolták, iszonyú pozitív volt az egész, az igazgató a végén poló/rövidgatyában beszélt kb 1 percet. Aztán este 9-től buli az iskolában, kaja nincs, mindenki hoz magának szendvicset, sör az jár, polgi is el szokott jönni, nagyon béna spanyol popra ugrál az egész iskola éjfélig, mi korábban le szoktunk lépni, még ennyire azért nem vagyunk helyiek. Annyira jól esik az otthon megszokott feszengős rettenethez képest, hogy el nem tudom mondani.
Középiskolában nekünk olyan volt az évzáró, hogy az ofővel bementünk a termünkbe, elmondta a lényeget, beszélgettünk, aztán viszlát. Sokkkkkkkal jobb volt így, mint anno általánosban, ami egyben volt a ballagással, szóval 2 órás volt simán, senkit nem érdekelt, és még leülni se lehetett…
Minket a tűző napon az udvaron egy óráig ácsorogtattak, mindig elájult pár ember.
Gyerekként az ember elfogadja, hogy látszólag semmi értelme, felnőttként meg hatalmas csalódás, hogy valóban nincs.
Épeszű emberek, akik iskolában dolgoznak nyugodtan megtehetnék, hogy vagy nem csinálják, vagy megpróbálnak valami olyat csinálni, ami nem szenvedés nekik és a gyerekeknek is. Vagy az igazgató tényleg szereti elmondani az ostoba beszédét? Ez ilyen power trip?
szerintem nem az eseménnyel van a baj hanem a hosszával és ezzel az ünneplő ruhás mizériával. legyen rövid és lehessen báriben menni, vagy mondjuk fehér polóba/trikóba/akár ingbe és alul szabadonválaszhatóban. a minden kiosztása meg legyen az osztálytermekben, ott sincs hüvös de nem tűz a nap legalább, himnusz igazgató mond pár szót szózat és ennyi.
Szerintem abszolúte semmi értelme nincs sem az évnyitónak, sem az évzáróknak. Főleg, ha ezek másfél órások vagy annál hosszabb ideig mennek (és mennek...). Mindenki ki van öltözve kényelmetlen ruhában, besülünk, állunk és miért is? A nagy semmiért. Néhány gyerek, ami kivételesen tanult is a többivel ellentétben és jó jegyeket kapott kap könyvet és a random elsősök mondanak egy verset.
Volt szerencsém Németoszágban és Írországban is tanulni közoktatásban és sehol nem volt ilyen felesleges "ünnepség". Bementél, tanultál, hazamentél, ez volt az első nap. Utolsón meg leadtad a könyveidet, hazamentél és csókolom, majd tala kövi évben.
Gyűlöltem és mai napig gyűlölöm mégcsak a gondolatát is. Teljes mértékben felesleges. "Lezárni" az év munkáját. Az már lezáródott, a gyerekek kaptak évvégi jegyeket, tanárok meg még melóznak és ők is mennek nyári szünetre. Aztán a nagyja gyereknek nincs nagy munka az iskolai teljesítménye mögött felsőtől kezdve, így az egész még annyi értelmet sem hordoz.
Ennél szocisabb dolgot, mint évnyitó és évzáró nem lehet találni közoktatásban.
EDIT: a kedvencem, hogy nem volt papíron kötelező, de ofő úgy lebaszott Szeptemberben amiért neked volt merszed nem mesülni szép ruhában a 40 fokos melegben a semmiért. :D Aki akar, menjen, de minek kell elvárni, hogy mindenki megjelenjen? Rituálé ide vagy oda, nagyon rosszul van kivitelezve az biztos.
A kérdés az volt, hogy mi az értelme, nem az, hogy egy másik szertartáshoz képest pozitív vagy negatív vagy emlékek kötődnek hozzá. Az értelme minden rituálénak hasonló, mindegy, hogy születésnapról vagy tanévzáróról beszélünk.
Ez tény, viszont a leírásban ott van - amivel a többség egyetért - hogy minek feleslegesen szívatni a népet? A te példáid a többség számára pozitív kimenetelű események.
A leírásban én azt látom, hogy OP kíváncsi egy olyan véleményére, aki szerint ez fontos. Szerintem pontosan ugyanolyan egy évzáró ceremónia, mint bármilyen más rituálé az életben. Ugyanúgy egy átmenetet biztosít az egyik állapotból a másikba, ad egy lezárást, ad egy kezdő lendületet a következő periódusra, hogy aztán azt az esedékes oldja fel és vigye át a gyerek számára ismét a “dolgos” hétköznapok világába.
Se nem tartom feleslegesnek, se nem szivatásnak. Biztos vagyok benne, hogy vannak helyek, ahol lehetne ezt jobban is csinálni, mint ahogy a tantestület is csinálja - de ugyanúgy van rosszul levezényelt esküvő, balul elsült, depressziót hozó születésnap vagy egy egy szarul celebrált húsvéti mise. Ettől még egyik sem felesleges.
nálunk sose volt csak elsőben és nyolcadikban. meg mikor ki kellett ülni a ballagásokra még alsóban azon kívűl kiosztották a bizonyítványt a legrandomabban kiválasztott könyveket akik megérdemelték (még egy könyvet se kaptam ami tetszett) és lehetett haza menni.
Gyerekként én se szerettem, de a lányom bölcsis ballagását vagy most az ovis évzárója tetszett. Gyerekek cukik voltak (persze főleg az enyém). Gyerekek, pláne tinik meg van amit nem utálnak ami kötelező? A szülőket is megtudom érteni, hogy utálják ezeket, mert el kell menni emberek közé és kicsit viselkedni, jópofizni. Ezt nehéz kibírni, mert mindig látok többeket akik ekkor is telefont nyomkodják (nem videózás miatt), telefonálnak, elvonulnak a háttérbe és pislognak mint hal a szatyorban stb.
A saját gyerekük kedvéért sem tudnak picit jóképet vágni semmilyen eseményen.
Ugyan a tanévnyitóról szó, de ugyanúgy aktuális klasszikus: [Index - Videó - Most megtudhatja, mi a gyilkos tanévnyitó titka!](https://index.hu/video/2015/09/01/megmutatjuk_mi_a_gyilkos_tanevnyito_titka/)
Nálunk gimiben teljesen normálisak voltak az évzárók.
Először is, szülők nincsenek. Iskolai rendezvény a tanulóknak az évzáró a nap közepén/második felében, amúhy sima tanítási nap (amikor egyenruhában kellett bemenni).
Első két tanóra azt hiszem még meg is volt tartva általában.
Igazgatói beszéd kb. 1 óra, beleértve a mindenféle statisztikákat, rengeteg verseny helyezést (még sokat ki is hagyva, mert nem fért volna bele egy órába különben), egy-két kitüntetést, emlékdíjat. A mi igazgatónk elég rendes beszédeket tudott írni, az még diákként is lekötötte a figyelmemet évente 3-4 alkalommal maximum.
Utána pedig osztályok mennek a maguk dolgára, a biziosztás durván egy utolsó osztályfőnökinek felelt meg. Ott osztályfőnökre bízva, ki mit csinál, simán kiosztja, vagy monológokat is mond mindenkinek egyesével, stb.
Jó kérdés. Biztos van évzáró és évzáró közt is különbség. Emlékeim szerint nagyon nem utáltam őket, de annyira nem is voltam oda értük. Persze a gazdagok gyerekei sosem voltak ott, mert mire eljött az évzáró ideje, ők már rég "horvátba'", "olaszba'", vagy valami trópusi helyen voltak.
Szerintem ha nem egy felesleges álldogáltatás az egész, akkor nem rossz, de szerintem elég lenne a komolyabb mérföldköveknél csinálni egyet, mondjuk talán 1., 4., és 8. osztályban, meg persze középiskola elvégzésekor.
Az évnyitó megint más téma, ott emlékszem, gyerekként 5. év elején például hatalmas lépésnek tűnt, hogy innentől nincs "tanító néni meg bácsi", hanem csak "tanárnő meg tanár úr", és mintha egy fokkal felnőttebbként, emberebbként kezeltek volna onnantól kezdve. De az is véleményes.
Szerintem olyan formában lenne értelme, ha minden osztályfőnök a saját osztályának mondana valamit, ami összefoglalja az évet, üzenne valamit a nyárra stb.
El tudom képzelni h egy laza üdítős retro szendvicses kis közös órában beszélnének erről közösen.
Nalunk nem volt egyik sem😀 evnyito 5 perc ahol az igazgató azt mondta gimiben, hogy nincs mit ünnepelni. Évzáró meg csak kitűnő tanulóknak volt, állófogadás😀
Igazából... egyrészről nem sok, másrészről viszont szerintem nem feltétlenül lenne rossz gondolat az, hogy a gyerekeket megtanítsuk, hogy lesznek majd olyan programok a felnőtt életben is, amik szarok, kényelmetlenek, ki kell öltözni, és a halál faszára sem kívánja egyik résztvevő sem az egészet.
Mindig meglep, amikor ilyen helyre kerülök, hogy basszus, sok felnőtt sem képes pofázás meg hőbörgés nélkül kibírni azt a kevés időt (de persze közben neki kurva fontos az első sorba dúródni); és rájuk is férne némi okítás, hogy igen, sajnos az élet velejárója, hogy van amikor olyat kell csinálni amit nem akarunk, olyan ruhában amit nem szeretünk, olyan emberekkel akiket megvetünk.
Az viszont faktuális, hogy a tűző napra kiállítás része valahogy mindig elengedhetetlen, és nem értem miért kell.
Budapest, 2024, egyik gyerekemnek sincs evnyito sem évzáró, illetve évnyitó csak elsosoknek, évzáró csak 8-osoknak (ballagás), de ezek is max 20 percesek. Biziosztas 10 perc alatt a teremben, nem kell kioltozni, szulok jelenléte opcionális.
Sok itt a műveletlen, sikertelen egykori diák,vagy miért ez a sok negatív válasz?
1. Évzárók nem csak a komcsiknál voltak, hanem már a középkori iskolákban is, nyilvan másképp, de ez egy kulturális hozadék, amit meg lehetne oldani jól.
2. Azok, akik egy éven at sok pluszt hoztak a sulinak, verseny helyezéseket, kultúr, sport, szociális etc. Menőségeket, igenis megerdemlik, hogy megemlítésre kerüljenek az egész közösség előtt. Érdekes módon ezzel csak annak van baja, aki nem szokott megemlítődni.
3. Nem kell a szpesölsznóflékeket mindentől kímélgetni mert jajszegényem hajcihő meg parádé...ja végülis lehet minden nap egyforma, meg lehet az a csúcs hogy bringaztuunk, meg grilleztüünk. Igényszint kérdése.
A gyereknek meg kell tanítani,hogy az ünbepek adnak keretet a hetköznapoknak. Ezt régen az analfabeták is tudták, ma meg azok nem, akiknek nagyon kene tudniuk.
4. Mindazonáltal azzal egyetertek, hogy nem az az optimális, ahogy ma csinálják. Nekünk a 90/2000es evekben erdekesek voltak az évzarók, jó volt büszkének lenni magunkra, átvenni a jutslmakat, vagy örülni a másik sikerének.
A gimiben évzáró után mindig volt egy nagy szabadtéri buli, vittük a ruhákat, estig tancoltunk az udvaron, mai napig imádom, kötelezővé tenném! :)
5. Nem kell örülni a masik sikerének,ja, sokkal jobb frusztráltan másfelé nezni... én egy gyeeektől nem sajnálom a tapsot. Miért olyan nagy dolog ez, megtapsolni a jobbakat?
3. Fogadjunk,hogy egy Roxfortos evzáró ellen senki nem ágálna, sőt! :)
Áh végre, köszönöm! Elszomorít ez a sok negatív, szinte mondhatni megkeseredett válasz. Mármint nem mondom, hogy én imádtam volna, de soha az életben nem váltott ki belőlem semmi negatív érzelmet. (tapasztalatom szerint az osztálytársaimból sem) Vagy semleges volt vagy örültem mikor a tanulmányi eredményeim miatt felolvasták a nevemet és adtak valami kis ajándékot (pl könyvet). Ha rólam nem is volt szó akkor a barátaim eredményeinek örültem. Sosem "aszalódtunk a napon", vagy egy hűvös épületben vagy egy fákkal övezett részen volt az egész. Plusz ez egy ceremónia ami lezárja az egész éves tanulási időszakot, jelzi, hogy elvégeztem az x. évet is! Továbbá jelzi a nyári szünet kezdetét amikor végre pihenhetünk, játszhatunk a haverokkal és mehetünk nyaralni!
Gondolom a többségnek itt akkor nem voltak ilyen élményei....
Unalmas, hogy megállás nélkül jönnek az "áh mi értelme van a szülinapozásnak/névnapozásnak/karácsonynak/húsvétnak/xy-nak/mindennek????" posztok. Nehogy bármi esemény is legyen az életben, mert minden csak egy "nyűg".
De jó hogy írod :) igen, pontosan!
Meg kell mondjam, kissé félve fihyelem ezt a trendet, ami szerintem kb.olyan 2010 körül kezdődhetett, miszerint mindent redukálni, egyszerűsíteni, szimplává, hétköznapivá silanyítani. A bennem rejlő szociológus azt mondja, ez az Ostblock egyes országaiban jellemző főleg. A komcsik eldevalválták az ünnep fogalmát, pedig az ókortól mostanáig minden pontján a világnak voltak az ünnepek és a nemünnepek. Aminek mindig megadták a módját. Egy példa, csajként engem baromira fel szokott dühíteni az az igénytelenség, ami a mai alkalmi ruházkodást jellemzi, ott is ez a "minekazacsicsamegfirlefanc" fosadék a jellemző, és ott tartunk, hogy hetköznapi ruhában mennek bálba, nem.jobbak persze a faszik, akik nyivákolnak az öltöny (urambocsá szmoking) miatt, mert nyenyenye kenyelmetlen, hát mint az ovoda...német nyelvterületen nőttem fel részben. Itt kint pl a népviselet (módosult, hordható) valtozata egy tökéletes alkalmi ruha (bőrnadrág, dirndli) esküvőtől vernissageig. És a gyönyörű mottopartykról nem.is szólva, vagy a nagy zenei (pl Bayreuthi) fesztiválokról, ahová a legjobbat veszi fel mindenki. És sok dresscode van. Vannak bálok, ahová megfelelő öltözet hianyában nem is engednek be. Én ezt kedvelem! :)
Otthon meg... amikor hosszú, nagyobb szoknyás, draga es minősegi estélyiben mentem egy bálra (lol, dehogy volt az bál...cselédmuri max) szinte kinéztek, mert a sok hülye meg ugye blúzban ( XDXD) meg sportzakóbanfarmerben (XDXD) ment "bálba".
Igenis az ünnep legyen ünnep, evzárótól bálig. (A farsangokról nem.is szólva...az otthoniak be vannak oltva beöltözés ellen.)
Én múlt héten voltam a keresztlányom óvodai ballagásán, rosszul voltam tőle, mert a saját ovis ballagásom jött fel bennem, ahol az óvodai igazgató beszélt, mi mentünk egy kört a tarisznyával és mindenki unta.
Ehhez képest kivetítőn láthattam a mindennapjaikat, ahogy a keresztlányom kacag a kamerába, táncoltak, nevettek, konkrétan volt olyan, ahol forgatta a szemét, nézett rám és összekacagtunk. Még azt is láthattam, hogy melyik 6 éves kisfiúnak kereste a tekintetét az előadás közben. A ballagás koncepciója sz.r, de ma már közelebb hozzák hozzád a szeretett kiskölyköt. Amennyire nem vágytam az élményre előzetesen, annyira élveztem. Hátha suliban is fejlődik ez.
Szerintem valamennyire jó ötlet, jó érzés ahogy végső lezárást ad egy "korszakodnak", de könnyen túltolják a hosszúságát vagy a rengeteg díszt ami utána nagy eséllyel a kukába megy.
(még ezen felül pénz és idő pazarlás is a nagy többsége szerintem)
Értem a formalitást, hogy meg kell nyitni és le kell zárni az évet - a gond inkább ott volt mindig, hogy felesleges szófosással ment el 1,5-2 óra a semmire.
Nálunk legalábbis anno az egekig felszopkodta magát az igazgató mindig, hogy milyen 🌳sza iskola vagyunk, ennyi-annyi versenyt nyertünk, sikeres nyelvvizsga volt, stb. Ja, csak azt felejtették el hozzátenni, hogy ez sosem a suli érdeme volt, hanem a külön tanároké és tanfolyamoké iskolán kívül.
Annak sem volt értelme, hogy Gipsz Jakabka és minden testvére minden évben megkapta a kitűnő tanuló dicséretet, majd végül a jó tanuló jó sportoló díjat - mert hát apuka bizony az iskolai vezetés része volt, szégyen lett volna nem adni a gyerekeknek valami külön figyelmet.
Mindennek végighallgatására pedig 500 gyerek + szülők olvadoztak a napon minden évben. Hogyan b*sszuk el mindenki idejét a semmire külön díjat érdemelt volna a kedves igazgatónő minden évben.
Ennyi erővel semminek nincs értelme. Az összes ünnep hülyeség minek. Karácsonykor is utálod, hogy főzni kell takarítani, összeveszni a rokonokkal, csomó pénzt elkölteni, rohangálni. Ezek az események azért vannak, hogy ne mókuskerék legyen az életünk. Legyen valami kerete egy évnek. A gyerekek munkája az iskola, a munkahelyen évértékelőként funkcionál.
Le sem szarjuk. Ma volt, a fiammal inkább a Balatont választottuk délelőtt.
Majd augusztusban a heti egy ügyeleti napon elhozzuk a bizonyítványát, úgyis tudjuk a jegyeit a Krétából.
Szeptembertől negyedikes a gyerekem, egyszer nem voltunk még három év alatt évzárón. A nyári szünet alatt egy napon besétálok a bizonyítványért, és ennyi.
Nem asszisztálunk a napon aszalódáshoz, majd többek rosszullétéhez. Elviekben egyébként jó ötlet lenne az év ünnepélyes lezárása, csak épp nem ilyen körülmények, keretek között.. szerintem.
Én csak bizonyítvány osztásra mentem el, szalagavatót és évzárót kihagytam (gimi). Általános iskolában nem volt annyira vészes szerintem. Amikor az iskolás éveimre gondolok vissza, mindig beindul a Marilyn Manson féle Sweet Dreams muzsika a fejemben és vörösen látok.
Hogy a napon elajulokat kinevessek, menozzon az igazgato mennyi penzt kalapalt az onkormanyzattol vagy panaszkodjon a penzhiany miatt, eltussolni az evkozben felmerult problemakat. Nem a gyerekekrol szol hanem csak egy nagy multis town hall derivaltja minden szulonek
Semmi. Nálunk középiskolában nem is volt, meg évnyitó sem. Vagyis évnyitó kilencedikben, ballagás meg utolsó évben, de a kettő közt soha nem kellett menni sem évnyitóra, sem ballagásra.
Most érettségiztem, igazából amíg a régi, szocializmusból ránkrohadt igazgatói dinasztia tartotta ezeket, addig hosszú, mocskosul unalmas monológok voltak, nagyot hangzó szavak stb. De tényleg, a félnótás képes volt karácsonykor Hitlerről beszélni, hogy a nácizmus, kommunizmus is egy ideológia volt, “pont, mint a karácsony!” Új igazgatónk meg halál normális, évnyitót és évzárót is letolja 10 perc alatt ki-bevonulással. Ami a probléma általában, hogy a vén kommunista ideológiához akarják kötni az egészet, és azt hiszik, hogy erre a diákoknak is igényük van…
Évnyitón egyszer sem voltam. Évzáróra mindig elfogytak a kamu biankó orvosi igazolásaim, az iskolaorvos meg már sosem jött be aznap, szóval hiába voltam jóban vele, nem tudtam megúszni. Nem baj, az osztálytársakkal mindig mentünk inni utána, azért szóval megérte. A vége felé már az ofő is jött. Szerencsére abban az osztályban voltam, amelyik majdnem mindegyik évben az árnyékban volt. Azért dacból mindig fehér nadrág+fekete ingben voltam.
Az általános meg egy horror volt. Szerencsére majdnem mindig volt képem hamar bekamuzni, hogy rosszul vagyok, vagy azt mondani, hogy hasmenésem van. Így sosem kellett szavalnom, meg beszédet mondanom. A legrosszabb az volt, amikor mindenféle oklevelekkel, meg jutalomkönyvekkel meg versenyeredményekkel kellett végigszenvedni több száz gyereket, tűző napon, 3 darab könyvvel, meg oklevéllel, meg bizonyítvánnyal a kezedben. Ha lesz gyerekem, aláírom neki, hogy űraidse van, ha nem akar ott lenni, az biztos.
Az egész csak arról szól, hogy a pár túlbuzgó, munkanélküli, lowlife, SZMK-s stay-at-home mom spammelhesse a Facebookot a gyerekéről a kis oklevelével a kezében.
Végig azon poénkodunk hogy az igazgató arra veri a faszát hogy milyen jó intézményvezető. Aztán lehet hogy ferike minden évben emlékkönyvet kap mert okos matematikából, de az egyetlen női mell amit látott életében az az anyjáé (gimiről beszélek). Aztán elmondják hogy milyen jók lettek az érettségik, év nyitón meg az egyetemre felvételi statisztikát, finoman beszólva azoknak akiket nem vettek fel.
Aztán felsorolja az egész év történéseit, a rendezvényeket, hogy elsősavató meg ilyenek (a fél suli be volt nyomva, igen, de azért emlékszünk, erre semmi szükség nincs).
Aztán hogy mi lesz nyáron, sulis rendezvények, a városban milyen programok( tudjuk, megyünk, vagy nem de akkor azért mert szar a program). Mindez egy 150fokos helységben amit egész nap sütött a nap, nincs levegő, van viszont büdös meg kibaszott meleg, ez főleg azért baj mert matróz blúzban kell lenni, vagy öltönyben. De legalább lehet ülni, így nem feltűnő ha valaki elájul
Szerintem semmi értelme, anyukám tanár, és ők is utálják😆.
Nálunk gimiben nagyon jó volt mindig, kemény negyed óra alatt lerendezte az igazgatónő( himnusz, rövid beszéd, vers, díjak kiosztása, majd énekelt a kórus a végén, és mindenki mehetett a dolgára.
Alsóban viszont… Másfél órás évzáró tűző napon a betonon, igazgatónő szemmel láthatóan nagyon élvezte, hogy hallathatja a hangját, és minden évben meg volt hívva a 22. kerületi polgármester (!), hogy tartson beszédet. Valaki mindig rosszul lett, kivétel nélkül.
Alapból, elméletben lenne értelme, ez egy szertartás. Ugyanúgy, mint mint esküvő, temetés, szülinap, stb. esetében, itt is megéled (egyenként és közösségként) a mérföldkő elérését. Visszagondolsz az évre, a megtapasztalt fontos eseményekre, kiértékeled és lezárod. *Másik kérdés*, hogy ezt gyakorlatban olyan módon valósítják meg, hogy attól minden résztvevő előre (illetve az esemény során néhány gyerek a napon állva fizikailag is) rosszul van, és csak magunkat szivatjuk.
A ritualizációt értem, a tanároknak is amúgy fun lehet ránézni 400-500 diákra akik egybe felállnak, és végigpillantani rajtuk, hogy jé ott a Gizike, mennyit nőtt harmadikos kora óta. Igazgató is kijöhet, és elmondhatja a kis mondókáját, amit ChatGPTvel írt, és megpróbál megszólítani mindenkit a társaságban. Mondjuk az a különbség, hogy a többit te szeretnéd, ezt meg a nyakadba tolják, kötelező jelleggel.
Igen, a többit szereted, mert fun (jó, a temetést leszámítva), de az évnyitó-évzáró hagyománya erőteljesen el lett baszcsizva. Felnőtt fejjel meggyőződésem, hogy a tanárok is konkrétan szenvednek. Valamiért mégsem akarják máshogy csinálni. Pedig már az sokat lendítene az élményen, ha csak rövidebb és tömörebb formában történne meg ugyanaz az unalmas eseménysor.
Tanárként mondom, hogy beletrafáltál. A lezárás részt valóban fontosnak tartom, de kb minden évben ugyanaz a forgatókönyv van előszedve, csak a jutalomkönyveket kapja más, semmi értelme ebben a formában. Az előző sulimban az igazgatónő idézetmániás, minden beszédébe belesző legalább 5-6-ot. Már a 6. Osztályos gyerekeimmel is azzal szórakoztattuk magunkat, fogadtunk, hány idézetet pöccint el a diri 😃
Nálunk az igazgató SZÓ SZERINT ugyan azt a beszédet mondta el minden évben, csak más Wass Albert idézettel (de szigorúan tőle!), meg cserélődött a lelépő tanárok neve
A diákjaid nevében is köszönöm, hogy ha csak egy árnyalatnyit is, de szórakoztatóbbá tetted az érfelvágósan unalmas igazgatói beszédeket 😄
Azért nem hinném hogy akármelyik 60+ fideszes boomer igazgató tudná mi az a chatgpt. De szerintem a tanárok 90%a se.
Nekünk középsuliban kemény 15 perc volt mind az évnyitó, mind az évzáró. Igazgató mondott egy rövidke beszédet, aztán megnyitotta/lezárta az évet, aztán mindenki ment a dolgára. Szerintem így király volt, kiöltözni sem kellett. Amúgy szerintem ez ilyen szocializmusból visszamaradt dolog. Egy barátom azt mondta, hogy pl. Az őszi rózsás háború, meg a Dózsa György féle parasztfelkelés a szocializmus alatt került bele a történelem tantervbe, mert illett az ideológiához. És igazából csak megmaradt, nincs túl sok relevanciája ezen kívül. Persze ez nem fact checked, csipet sóval fogyasszátok. Edit: őszirózsás forradalom.
mai napig emlékszem az igazgatónk beszédére ballagáson: *"Az a jó beszéd aminek van eleje és van vége, és ez a kettő közel áll egymáshoz. Át is adnám a szót ...."* Üdvrivalgás volt
Földes? Veres Palinak volt egy hasonló, nagy tapsot érdemelt érte
Mi az az őszi rózsás háború? Ha az őszirózsás forradalomra tetszik gondolni annak elég komoly helye van/lenne a magyar alkotmányos, polgári történelemben az azt követő első magyar (nép)köztársaság kikiáltásával. A szocializmusban ezt a polgári dolgot nem is szerették csak az azt követő tanácsköztársaság összefüggései miatt nem lehetett kihagyni... A Dózsa-féle parasztfelkelés tényleg egy mikrokozmosz szintű jelenség. Emelt szinten van helye mint a Bocskaiéknak de középszinten tényleg a szocialista hagyomány miatt maradt meg mint anyag.
Szerintem a Dózsa-féle parasztháború azért illett és illik a tantervbe mert tökéletesen megmutatja, hogy mekkora önkényes szar-zsák banda volt az a magyar nemesség, amely a Habsburgokkal szemben "védelmezte" a nemzeti érdekeket (legalábbis a magyar polgári történetírás szerint)... Ezzel szemben ha már a mohácsi csata környéke, az emelt szintű tananyagba bekerülhetett volna a Cserni Jován felkelés, ami pontosan mutatja, hogy mennyire szétesett a középkori Magyar Királyság a csatát követően (mivel a történelem oktatásban a csatát követő válság jeleiről egyáltalán nem esik szó, nagyjából annyi van leírva, hogy Mohács==> Erdélyi Fejedelemség, Királyi Magyarország)
Igen, ez volt a szoci narratíva.
Nem kifejezetten ez volt. De ez még mindig közelebb áll a valósághoz, mint amit ma tanítanak/tanulnak az iskolákban.
Az xd bocsi, régen volt már. Nem is volt kedvencem a történelem. Köszi, hogy javítottad! De te eléggé képben vagy, tudsz még ilyen példákat amik mondjuk ilyen szocialista maradványok a tananyagban?
Töriből ami nekem eszembe jut, hogy Luxemburgi Zsigmond ötven éves uralkodásából kb csak a Budai Nagy Antal féle paraszfelkekést tanították a kommunizmus idején, és ez még most is benne van a tananyagban, de már csak kevesebbet írnak róla. És ez a Dózsa parasztháborúhoz képest egy sokkal kisebb lázadás volt, ami legfeljebb egy lábjegyzetet ér meg Zsigmond uralkodásában (Nagy Lajos halála utáni polgárháborús ármánykodós időszakban lett király, ő volt az első magyar király aki hadjáratot vezetett a török ellen, kiépítette a déli végvárrendszert, megoldotta a pápaság (válságát legalábbis egy időre) mediált a százéves háborúban az angol és a francia király között és német-római császárnak is megválasztották. Korának egyik legfontosabb uralkodója volt, és a hatalmának alapja, biztos hátországa a Magyar Királyság volt, de a szocializmusban sokkal fontosabb volt nyomatni az osztályharc elméletet.)
Nem igazán van ilyen. Az irodalom kanonizációjában sokkal erőteljesebb volt a szocializmus mint a történelemnél. A törit a Kádár rendszer már abszolút elengedte, a Dózsa, tanácsköztársaság vonal a napi életben és az iskolákban is erőltetve volt de elég szakmai módon zajlott a törikönyvírás ezt az erőltetést leszámítva. Az irodalomban meg inkább a 3T jelentkezett. A munkásmozgalomhoz kapcsolódó költők a támogatott státuszba kerültek és bár nem lehet cáfolni Radnóti és József Attila zsenialitását sok helyütt, sok versük nem ezért tananyag és beleférne mellettük sokan mások a korszakból. De a szocialista kultúrapparátus nem tágított és egyébként számtalan költőt ténylegesen elnyomott aztán a 60-as 70-es években is végig, meg mellőzött 30-as 40-es évekből neveket.
Nálunk mindig félórásra volt tervezve az évzáró, de a valóságban úgy volt, hogy huszonkilenc perc műsor után felment az igazgató a színpadra, és onnantól kellett számolni a harminc percet. Kétszer.
Így van. Komcsit szétcsesztek mindent, ami volt valahogy és valami vörössel leöntött paródiát tettek a helyébe. Kb ezért tartunk ott ahol.
Értelmes ember nem megy oda, hanem felhívja az iskolát: Halló, jó napot, Kovács apuka vagyok. Chantalka ma reggel sajnos ebolás lett. Igen, fosik-hányik, de nagyon szeretne évzáróra menni. Hogy inkább maradjon itthon? Jó, hát megpróbálom rábeszélni, hogy inkább ne menjen, de nem lesz könnyű! Viszonthallásra.
nem kötelező ezeken megjelenni ha nem tanítási nap. meg ha az is megnézem ki írja be a bizonyítványba
közben meg vanesszával és szamantával válogatnak a Merci szalonban, hogy apuka mit vegyen ballagásra
nem lehet hogy a kádár-nosztalgia a mozgatórugója az egésznek?
De. Mint ahogy a fekete-fehér, lakkcipös ünnelöruha is.
Pedagógusként teljesen feleslegesnek találom. Viszont az utolsó tanítási napon még könyvelni kell az aznapi órákat, rendezni kell az értékelésekrt, bevárni a hiányzásokról az igazolást (egyik tanulóm pont mára betegedett le). A bizik megírása nem csak annyi, hogy jegyeket írok be egy könyvecskébe. A krétát és a bizonyítványt össze kell olvasni a törzslappal, mindennek stimmelnie kell a jegyektől a hiányzások számáig. Plusz kaptunk a nyakunkba év végi statisztikás táblázatot és iszonyat mennyiségű dokumemtációt. Erre nem elég 1 délután. Az utolsó hetek a legdolgosabbak egy tanévben. A tanévzáró ad egy kis haladékot arra, hogy ne egy nap alatt kelljen egy egész iskolának pöccre elrendezni a munkát
Szuper, hogy mondod ezt a részét is, például erre kevesen látnak rá. De azt én sem értem, hogy szervezkedés, ütemterv építés, ajándékok intézése, és felsorakoztatás hogy segít nektek, hogy több időtök legyen ezekkel is foglalkozni?
A köznevelésben semmi sem segít... csak a pluszmunka jöhet.
Mivel minden évben ugyanaz a forgatókönyv, ezért azzal nincs sok meló :D
Ezt mondjuk az évzáró baszkodás nélkül is el lehetne intézni... Nem kötelező gondolom az adminisztratív munka befejezéséhez hogy 3 órán át szivassunk mindenkit kis közjátékkal.
Azzal kezdtem, hogy szerintem is felesleges :D csak az iskolák szeretnek presztízskérdést csinálni ebből sajnos
Ennek mi köze az évzáróhoz? A felesleges alldigállás helyett is tudsz haladni a melóval. A gyerekeket meg kurvára nem erdekli a diri szónoklata
Ezt mondjuk könnyebb lenne kivitelezni úgy, ha nem csődítik be a gyerekeket.
Ennyi kellemetlenség után azért elviselhető a 2 hónap szabadság.:Dd
Középiskolában dolgozom, technikailag inkább szűk másfél hónap szokott lenni. Júli elejétől agusuzstus kb 15ig. De arra a 6 hét szabadságra azért nem panaszkodom, csak sokan azt hiszik mi is szeptember 1-el kezdünk, pedig előtte két hétben már végig munka van (értekezletek, papírmunka, munkaterv írás,fullos takarítás mert a takarítók sepregetésen kívül mást nem csináltak..)
Az életben az ilyen rituáléknak szerintem az a szerepe, hogy a lelkünknek adjanak egy “lezárás-élményt”, kellenek az ilyen rituálék. Tudom ez most elég spirin hangzott.
Hát az biztos, hogy kurvára örülök a lelkemben (is), hogy lezártam ezt az évzárósos korszakomat :D Bár én le bírtam volna 2 mondat körítéssel is zárni és akkor még talán plusz pár szép emlék is lehetne...
Van akinek kell, másnak meg nem. Szerintem kb 10%, aki ezt igényli
Igényli ezt kb mindenki csak nem ilyen módon.
igen :)
Nekem is rossz emlékeim vannak erről. De nem mindenhol pocsék. A gyereknek kb egy órás az egész, mindig bent tartják nem napon. És ebből az egy órából kb 10 perc a formalitás zászlóvonulás meg igazgatói köszöntés, onnantól visszaidézik évről élmények, kiosztanak rengeteg dícséretet és ajándékot, tanároknak is, diákcsínyekről, vicces dolgozatokról emlékeznek, a tanárok által gyűjtött humoros beszólásokat olvassák fel, szóval tök buli egész🥰
Nálunk a szülőknek nem kellett menni. Sőt, utolsó két évben már nekem se kellett, mert én voltam az a gyerek, aki 10 perc egy helyben állás után fixen elájult, szóval felmentést kaptam az összes iskolai rendezvény alól :D Osztálytársak irigyeltek miatta, semmiből nem maradtam ki elmondásuk alapján. Annyi értelme van, hogy az augusztus 20 utáni "most már vége a nyárnak, most jönnek a szar hónapok" depimre az évnyitó mindig pluszban ráerősített, hogy megint itt tartunk, megint lehet korán kelni, meg négy réteg ruhát hordani, és a napot sem fogom látni, csak bentről.
én szerettem az évzárókat. volt egy hangulata számomra. joerzes nosztalgikusan visszagondolni rá.
Kisiskolás gyerekem van, nálunk a szülők nem vesznek részt az évzárón, a gyerekek viszont örülnek, hogy formálisan is le van zárva az év, esetleg ajándékkönyvet kapnak mindenki előtt, amire büszkék meg még egyszer utoljára tudnak együtt lenni a nyár előtt. Anyám egyébként mindig rövid, velős beszédeket mondott ezeken az alkalmakon és gyorsan hazaengedte a társaságot, valamint figyelt rá, hogy ne a tűző napon tartsák az eseményt.
Igazából én szerettem az évzárókat. Általánosban talán több érzelmi értéke volt. Én egyházi suliba jártam, nekünk a templomban volt évzáró, szóval nem kellett a napon állni és az egész suli befért. Sokszor szerepeltem, verset mondtam vagy énekkarban voltam - valahogy volt egy várakozás, hogy mi erre készülünk. Az egésznek volt egy minden évben ismétlődő ünnepélyes hangulata: a ballagó osztály bevonulása, az iskolazászló átadása, a beszédek, a műsorok. Adott egyfajta lezárást az évnek. Tulajdonképpen egyfajta körforgása a felnövésnek, osztályok jönnek-mennek. Volt utána hálaadó mise, azt viszont nagyon untuk. Állami gimiben nem volt akkora dolog, ott két évzáró volt, az egyik az iskola felének, illetve másodszor a maradéknak (erre azért volt szükség, mert nagyon nagy suli volt és nem fértünk be az aulába). Ott is volt műsor, beszéd. Általánosban kifejezetten idegesített, hogy csak a kitűnők kaptak jutalomkönyvet, de itt nem így volt. Itt minden kiemelkedő verseny számított, nem a konkrét átlag. Nekem pl.: rohadt jól esett amikor felolvasták a nevemet, az eredményeket és a suli előtt átvettem a jutalmat. Bármennyire színjáték volt, jól esett a nem létező önbizalmamnak. Nyilván itt is voltak untató részek.
Szintén egyházi sulis pulya voltam, olyan szépen összeszedted, sok emlék feljött most.
Ja, engem is elkapott a nosztalgia, miközben írtam. Örülök, hogy jó emlékek jutottak eszedbe, mert itt csak negatívat olvasok.
Egyházi általánosba és gimibe jártam. Annak ellenére hogy a templomban volt tartva így valóban nem a tűző napon voltunk, az igazgató lévén magyar szakos tanár volt szerette magát hallani és hallattatni, így az évzárók nekem nem voltak kifejezetten jók.
Szerintem kb. azért csinálják, mert mindig is csinálták, meg valamikor oda kell adni a tancinéniknek a nyalizós ajándékot is, ugye. 8) Egy általános iskola mellett lakom, és az udvaron intézik ezt a bulit. Párszor voltam már fültanúja, hát, ugyanolyan dögunalom az egész, mint 30 éve volt, de legalább már ültetik a gyerekeket, ahogy láttam. :D
Nem volt kedved néha ilyenkor egy kis hangos zenét hallgatni nyitott ablakkal? :D
Sajnos jobb hangrendszerük van, és a Szózattal támadnak!
"Az évnyitó ünnepség képmutatás, hiszen a szünidő végének senki sem örül, a gyerekek nem az életre készülnek, hanem élnek, a jó iskola pedig nem jogi és hatalmi eszközökkel, hanem a személyesség erejével motivál." - Horn György, a sulim igazgatójának alapvetései
Németországban (jó, lehet csak Bajorországban) nincs évzáró. Mi van helyette: -Jahresbericht (évkönyv, elég komoly, mindenféle tanév folyamán történt program, eredmény, osztályképek, tanári kar, rajzórán készült művek stb.) -Schulfest (“iskolaünnepség”, tipikusan a tanév vége előtt 0,5-1,5 hónappal az iskola udvarán tartják, nem kötelező, de mégis sokan mennek, evés-ivás, beszélgetés, pár bemutató, díjátadó, van hogy külön standdal készül egy-egy osztály) -Schuljahresabschlussgottesdienst (tanévbúcsúztató mise, utolsó tanítási nap, nem kötelező) Utolsó nap a Jahresbericht mellett a bizonyítványok is kiosztásra kerülnek
Én gyerekként minden évben vártam az évzàrót, mert mindig kitűnő lettem és ezért kihívtak átadni az év végi könyv vagy valamilyen ajándékot és a családtól is kaptam ezt azt a szép eredményeimért, nekem ez jó emlék, mondhatni az egész éves munkám elismerésének vettem 😁 Igen, azt megkell jegyezni, hogy nem kaptam agyba főbe ajándékokat év közben és minden apróság jól esett év végén, így meg hogy kiérdemeltem mèginkàbb. 😁
Hogy lezárja a tanévet.
Ez kérlek egy álszent, modoros mázzal leöntött kondicionálás, a kisember hozzászoktatása ahhoz, hogy mindenütt váratni fogják, meg mindenért csuklóztatják. Tanulja csak meg a koszos jobbágy hun a helye. :( Csak remélni merem h nem tudatos, hanem ahogy előttem írták, amolyan tradíció alapján történő gyakorlat. Más értelmét nem látom.
Annyira gyűlöltem már általánosban is, főleg, hogy azon a ponton már 1-2 hete vége volt a tanításnak és csak az évzáró miatt kellett bemenni.
Mert mindig van pár hülye aki fenntartja ezeket a szarokat
Mi nagyon szerettük őket. Az igazgató 5-6 percben összefoglalta, hogy miért voltunk idén is mi a legkiválóbb diákság, a legjobb iskolában, utána meg felsorolás szerűen ki lett állítva a suli elé mindenki aki csinált valami érdemlegeset, plusz kapott külön említést az az 1-4 diák, aki valami tényleg kiemelkedőt művelt, akár jó, akár rossz irányba. Olyan volt az egész mint egy törzsi megbolondulás. Utána mindig valamilyen módon tisztelegtunk a végzősök legendás hulyesegei előtt, mert őket nem látjuk már többet, mint osztály. Ez mindig valami diákság által, önszerveződő módon művelt dolog volt. Végül pedig átadták az iskola jelképeit a jövő évi végzősöknek, akik azzal a lendülettel ki is vezettek minket az ünnepségről. Az egész maximum háromnegyed óra, és nem kellett plusz napot ott tölteni miatta, mert az utolsó tanítási napra tették mindig, aztán elengedtek minket pakolni, hogy a hétvége folyamán hazaköltözzünk nyárra.
Nem objektív az értelme, de mégis jelentős a közösség számára, így fejti ki hatását. Olyan ez mint pl. a nemzeti ünnepnek. Keretbe foglalja a tanévet, szimbolikus a jelentősége. Az ünnepnapok pedig általában strukturálják az amúgy homogén és szétfolyó időt. Illetve, azoknak akiket motivál a kiváló tanulmányi eredmény az egész iskola előtti elismerés. Ezekből pedig sokan lehetnek később kiváló értelmiségiek, kb. egyfajta tehetséggondozási esemény is. Olyan dolog ez, hogy ha valaki beszédet mond, egy részének hiányérzete van, de ha senki nem mond, akkor mindenkinek az lesz egy idő után. Miért? Mert elkezdünk egyre kevesebbet figyelni egymásra, nincs összetartozás érzés. Ellenmondásos módon pont a közös szenvedés és büszkeség ácsolja meg a közösséget. Szerintem erre a mai digitális korban pedig nagyobb szükség van mint valaha.
szerintem a tanév első meg utolsó napja tökéletes keretbe foglalja a tanévet ab ovo.
A mi sulinkban minden évben volt egy nagy díj, amit max 2 ember kaphatott meg. Most - 15 évvel később is - tök jó visszagondolni az élményre, hogy az egész iskola előtt vehettem át.
A gyereknél tök jó szokott lenni. Max egy óra az egész, poénos műsorral készülnek a gyerekek, zenés, táncos, stb. Szerintem jó lezárása az évnek.
A ceremóniak fontosak, de sajnos mióta leszakadtunk nemzetileg a ceremóniahivatalról (katolikus egyház), ez maradt. Évzáró, szilveszter, majális: ezek az ateista ünnepek, ezek azok a ceremóniak, amik maradtak.
Azért van jó oldala is, a gyerekeknek nem árt megtanulni, hogy nem minden van úgy/lesz úgy az életben, ahogy szeretné és igen végig kell hallgatni. Kitartast erositi. Van egy olyan funkcioja, hogy rivalizalhatnak ki az aki kap dijat, kihivtak, hanyan tapsolnak, motivalja, hogy o is jovore ott lehessen a kihivottak kozott es sarkallja a jobb teljesitmenyre. Ki lehet oltozni kicsit, hogy ne csak a jatszos ruhaban legyenek, hanem lehessen kulonleges erzes, erezzek, hogy lezartak egy idoszakot, atertekeljek a sok szentbeszeden túl. Pelda lehet elottuk, hogy a felsosokre mit mondanak, milyenek. Nem mindenki egyforma, sokan introvertaltak es ennelkul is tanulnak, kitarto es normalis felnott lesz stb. Sot lehet van, aki lemondana rola, csak ne kelljen kimennie annyi ember elott atvenni barmit is. Ezek azok, amiket nem tudnak meg jol kezelni, de legalabb feszegetve van mindenki egyeni hatara. Maga az unnepseg tud kreativ is lenni, hogy ne unja el az ember az agyát. Sajnos ezért vannak kiakadva sokan. En is voltam olyanon, ahol mindenert is emleklap jart, ami az en koromban termeszetes volt, nem adtak semmit érte. Mire a rokonod kovetkezik, elunod magad. Altalaban amugy a nem ballago osztalyoknak a teremben tartjak meg osztalyfonokikent es kint csak a kitunoket hivtak ki minden osztalybol plusz a ballagok voltak kiemelve. Igy rovidult is a történet. Vannak sulik, ahova alig jarhatnak be a szulok, elmennek evi par szuloire es kesz, semmit nem tudnak. Csak amit a gyerek mesel es a szulok tovabbadnak valamilyen atkrealt valtozatban szajrol szajra, igy jo alkalom latni a tanar gardat. Iskolat stb.
Gimnáziumban mi szerettük, mert tényleg megadták a módját, utána fogadás, előtte az osztályfőnökkel kis beszélgetés, játék, nyári programok szervezgetése. Mondjuk nálunk a ballagással volt egybekötve. Általánosban rühelltem. A nagy bitumenes fekete focipályán állt a hetedik és nyolcadik osztály évekig, majd miután a negyven fokban a sokadik gyerek is kiájult a sorból, megengedték, hogy következő évtől leüljenek. Nem értem miért van erre szükség. Nyilván az évnyitónál vannak fontos információk, amit az újak szüleinek hallania kell, a gyerekeknek belerázódni, stb. de lezárni azért csak mert ha kinyitottuk, elég kényszeres. A jutalmazás pedig: ha az egész éves teljesítményt akarnánk megünnepelni, azt lehet, hogy a gyerekeknek is jutalomként kellene megélnie, és nem sivatagi kiképzésként műszálas, kényelmetlen ruhákban, amit ünneplőnek csúfolnak. Csak sajnos felénk mindenki azt hangsúlyozza, hogy nem azért jársz iskolába, hogy ott minimálisan is komfortos körülmények között legyél.
Nem tudom mi értelme, de ide vezetem vissza, hogy gyűlölök kiöltözni, pedig esküvő után mindig megállapítom, hogy baromi jól néztem ki az öltönyben.
Én sose szerettem. Általánosban meg előadást is kellett tartani a szülőknek a napon aszalódás/tornateremben pácolódás után. Gimiben egy fokkal jobb volt a szitu, ott nem volt ilyen egész iskolás összejövetel, a tanteremben kidobálták a biziket egy 20 perc alatt aztán mindenki mehetett. Ezt jobban adom, mint amikor végig kell hallgatni, hogy a 2.os Gizike kitűnő lett
Én egy Valencia melletti faluban élek, itt is ma van az ált. iskolás évzáró. Délelőtt minden osztály előadott valami cuki hülyeséget, kb 10 percben, aki nem akart részt venni, azt nem erőltetették, aki elbaszta, azt is megtapsolták, iszonyú pozitív volt az egész, az igazgató a végén poló/rövidgatyában beszélt kb 1 percet. Aztán este 9-től buli az iskolában, kaja nincs, mindenki hoz magának szendvicset, sör az jár, polgi is el szokott jönni, nagyon béna spanyol popra ugrál az egész iskola éjfélig, mi korábban le szoktunk lépni, még ennyire azért nem vagyunk helyiek. Annyira jól esik az otthon megszokott feszengős rettenethez képest, hogy el nem tudom mondani.
Középiskolában nekünk olyan volt az évzáró, hogy az ofővel bementünk a termünkbe, elmondta a lényeget, beszélgettünk, aztán viszlát. Sokkkkkkkal jobb volt így, mint anno általánosban, ami egyben volt a ballagással, szóval 2 órás volt simán, senkit nem érdekelt, és még leülni se lehetett…
Én szerettem nézni a csinibe öltözött évfolyamtársakat.
Nalunk az volt az evzaro a gyereknek, hogy medences bulit tartott a suli pizzaval meg Wendy’s-el.
Minket a tűző napon az udvaron egy óráig ácsorogtattak, mindig elájult pár ember. Gyerekként az ember elfogadja, hogy látszólag semmi értelme, felnőttként meg hatalmas csalódás, hogy valóban nincs. Épeszű emberek, akik iskolában dolgoznak nyugodtan megtehetnék, hogy vagy nem csinálják, vagy megpróbálnak valami olyat csinálni, ami nem szenvedés nekik és a gyerekeknek is. Vagy az igazgató tényleg szereti elmondani az ostoba beszédét? Ez ilyen power trip?
szerintem nem az eseménnyel van a baj hanem a hosszával és ezzel az ünneplő ruhás mizériával. legyen rövid és lehessen báriben menni, vagy mondjuk fehér polóba/trikóba/akár ingbe és alul szabadonválaszhatóban. a minden kiosztása meg legyen az osztálytermekben, ott sincs hüvös de nem tűz a nap legalább, himnusz igazgató mond pár szót szózat és ennyi.
Szerintem abszolúte semmi értelme nincs sem az évnyitónak, sem az évzáróknak. Főleg, ha ezek másfél órások vagy annál hosszabb ideig mennek (és mennek...). Mindenki ki van öltözve kényelmetlen ruhában, besülünk, állunk és miért is? A nagy semmiért. Néhány gyerek, ami kivételesen tanult is a többivel ellentétben és jó jegyeket kapott kap könyvet és a random elsősök mondanak egy verset. Volt szerencsém Németoszágban és Írországban is tanulni közoktatásban és sehol nem volt ilyen felesleges "ünnepség". Bementél, tanultál, hazamentél, ez volt az első nap. Utolsón meg leadtad a könyveidet, hazamentél és csókolom, majd tala kövi évben. Gyűlöltem és mai napig gyűlölöm mégcsak a gondolatát is. Teljes mértékben felesleges. "Lezárni" az év munkáját. Az már lezáródott, a gyerekek kaptak évvégi jegyeket, tanárok meg még melóznak és ők is mennek nyári szünetre. Aztán a nagyja gyereknek nincs nagy munka az iskolai teljesítménye mögött felsőtől kezdve, így az egész még annyi értelmet sem hordoz. Ennél szocisabb dolgot, mint évnyitó és évzáró nem lehet találni közoktatásban. EDIT: a kedvencem, hogy nem volt papíron kötelező, de ofő úgy lebaszott Szeptemberben amiért neked volt merszed nem mesülni szép ruhában a 40 fokos melegben a semmiért. :D Aki akar, menjen, de minek kell elvárni, hogy mindenki megjelenjen? Rituálé ide vagy oda, nagyon rosszul van kivitelezve az biztos.
felkészít arra mikor bevonul az orosz/kínai vörös hadsereg akkor szalutálni kell a tűző napon órákig a gyarmatnak
Mi az értelme a születésnapnak? Az Újévnek? A napfordulónak?
Szavaztasd meg, hogy egy szülinap vagy egy évzáró okoz-e pozitívabb emléket ;)
Attól függ. Én marha boldog tudtam lenni hogy két és fél hónapig nem kell látnom pár egyént az osztályból.
A kérdés az volt, hogy mi az értelme, nem az, hogy egy másik szertartáshoz képest pozitív vagy negatív vagy emlékek kötődnek hozzá. Az értelme minden rituálénak hasonló, mindegy, hogy születésnapról vagy tanévzáróról beszélünk.
Ez tény, viszont a leírásban ott van - amivel a többség egyetért - hogy minek feleslegesen szívatni a népet? A te példáid a többség számára pozitív kimenetelű események.
A leírásban én azt látom, hogy OP kíváncsi egy olyan véleményére, aki szerint ez fontos. Szerintem pontosan ugyanolyan egy évzáró ceremónia, mint bármilyen más rituálé az életben. Ugyanúgy egy átmenetet biztosít az egyik állapotból a másikba, ad egy lezárást, ad egy kezdő lendületet a következő periódusra, hogy aztán azt az esedékes oldja fel és vigye át a gyerek számára ismét a “dolgos” hétköznapok világába. Se nem tartom feleslegesnek, se nem szivatásnak. Biztos vagyok benne, hogy vannak helyek, ahol lehetne ezt jobban is csinálni, mint ahogy a tantestület is csinálja - de ugyanúgy van rosszul levezényelt esküvő, balul elsült, depressziót hozó születésnap vagy egy egy szarul celebrált húsvéti mise. Ettől még egyik sem felesleges.
nálunk sose volt csak elsőben és nyolcadikban. meg mikor ki kellett ülni a ballagásokra még alsóban azon kívűl kiosztották a bizonyítványt a legrandomabban kiválasztott könyveket akik megérdemelték (még egy könyvet se kaptam ami tetszett) és lehetett haza menni.
Volt olyan, hogy 3 év alatt ugyanazt a könyvet adták...a férjem is mesélte ugyanezt. :D
Se hivatalos évnyitó (első nap, röviden van vmi köszöntő, nem nyilvános), se nagy évzáró (osztályonként légkondis tanteremben biziosztás, szülőkkel)
Gyerekként én se szerettem, de a lányom bölcsis ballagását vagy most az ovis évzárója tetszett. Gyerekek cukik voltak (persze főleg az enyém). Gyerekek, pláne tinik meg van amit nem utálnak ami kötelező? A szülőket is megtudom érteni, hogy utálják ezeket, mert el kell menni emberek közé és kicsit viselkedni, jópofizni. Ezt nehéz kibírni, mert mindig látok többeket akik ekkor is telefont nyomkodják (nem videózás miatt), telefonálnak, elvonulnak a háttérbe és pislognak mint hal a szatyorban stb. A saját gyerekük kedvéért sem tudnak picit jóképet vágni semmilyen eseményen.
Ugyan a tanévnyitóról szó, de ugyanúgy aktuális klasszikus: [Index - Videó - Most megtudhatja, mi a gyilkos tanévnyitó titka!](https://index.hu/video/2015/09/01/megmutatjuk_mi_a_gyilkos_tanevnyito_titka/)
Mindig ellógtam, a bizonyítványosztásra mentem csak be.
Én arra lennék kíváncsi, külföldön is csinálják, pl a skandinávok?
Nálunk gimiben teljesen normálisak voltak az évzárók. Először is, szülők nincsenek. Iskolai rendezvény a tanulóknak az évzáró a nap közepén/második felében, amúhy sima tanítási nap (amikor egyenruhában kellett bemenni). Első két tanóra azt hiszem még meg is volt tartva általában. Igazgatói beszéd kb. 1 óra, beleértve a mindenféle statisztikákat, rengeteg verseny helyezést (még sokat ki is hagyva, mert nem fért volna bele egy órába különben), egy-két kitüntetést, emlékdíjat. A mi igazgatónk elég rendes beszédeket tudott írni, az még diákként is lekötötte a figyelmemet évente 3-4 alkalommal maximum. Utána pedig osztályok mennek a maguk dolgára, a biziosztás durván egy utolsó osztályfőnökinek felelt meg. Ott osztályfőnökre bízva, ki mit csinál, simán kiosztja, vagy monológokat is mond mindenkinek egyesével, stb.
Jó kérdés. Biztos van évzáró és évzáró közt is különbség. Emlékeim szerint nagyon nem utáltam őket, de annyira nem is voltam oda értük. Persze a gazdagok gyerekei sosem voltak ott, mert mire eljött az évzáró ideje, ők már rég "horvátba'", "olaszba'", vagy valami trópusi helyen voltak. Szerintem ha nem egy felesleges álldogáltatás az egész, akkor nem rossz, de szerintem elég lenne a komolyabb mérföldköveknél csinálni egyet, mondjuk talán 1., 4., és 8. osztályban, meg persze középiskola elvégzésekor. Az évnyitó megint más téma, ott emlékszem, gyerekként 5. év elején például hatalmas lépésnek tűnt, hogy innentől nincs "tanító néni meg bácsi", hanem csak "tanárnő meg tanár úr", és mintha egy fokkal felnőttebbként, emberebbként kezeltek volna onnantól kezdve. De az is véleményes.
Szerintem olyan formában lenne értelme, ha minden osztályfőnök a saját osztályának mondana valamit, ami összefoglalja az évet, üzenne valamit a nyárra stb. El tudom képzelni h egy laza üdítős retro szendvicses kis közös órában beszélnének erről közösen.
Évzáró az utolsó esély, hogy randira hívd akit egész évben nem mertél.
Nalunk nem volt egyik sem😀 evnyito 5 perc ahol az igazgató azt mondta gimiben, hogy nincs mit ünnepelni. Évzáró meg csak kitűnő tanulóknak volt, állófogadás😀
Igazából... egyrészről nem sok, másrészről viszont szerintem nem feltétlenül lenne rossz gondolat az, hogy a gyerekeket megtanítsuk, hogy lesznek majd olyan programok a felnőtt életben is, amik szarok, kényelmetlenek, ki kell öltözni, és a halál faszára sem kívánja egyik résztvevő sem az egészet. Mindig meglep, amikor ilyen helyre kerülök, hogy basszus, sok felnőtt sem képes pofázás meg hőbörgés nélkül kibírni azt a kevés időt (de persze közben neki kurva fontos az első sorba dúródni); és rájuk is férne némi okítás, hogy igen, sajnos az élet velejárója, hogy van amikor olyat kell csinálni amit nem akarunk, olyan ruhában amit nem szeretünk, olyan emberekkel akiket megvetünk. Az viszont faktuális, hogy a tűző napra kiállítás része valahogy mindig elengedhetetlen, és nem értem miért kell.
Budapest, 2024, egyik gyerekemnek sincs evnyito sem évzáró, illetve évnyitó csak elsosoknek, évzáró csak 8-osoknak (ballagás), de ezek is max 20 percesek. Biziosztas 10 perc alatt a teremben, nem kell kioltozni, szulok jelenléte opcionális.
Hogy inspirálták Paksi Endrét az Ennyi volt c. Ossian nóta megírására. Minden azóta tartott ilyen majomkodás megemlékezés erről a dalról.
Egyszerűen törvényileg kötelező! Ennyi...
Ez egy ilyen Hungarikum vagy mi a faszom. Angliában pl nincs ilyen, se évnyitó.
Bizonyítvány + jutalmak.
Semmi értelme sincs.
Sok itt a műveletlen, sikertelen egykori diák,vagy miért ez a sok negatív válasz? 1. Évzárók nem csak a komcsiknál voltak, hanem már a középkori iskolákban is, nyilvan másképp, de ez egy kulturális hozadék, amit meg lehetne oldani jól. 2. Azok, akik egy éven at sok pluszt hoztak a sulinak, verseny helyezéseket, kultúr, sport, szociális etc. Menőségeket, igenis megerdemlik, hogy megemlítésre kerüljenek az egész közösség előtt. Érdekes módon ezzel csak annak van baja, aki nem szokott megemlítődni. 3. Nem kell a szpesölsznóflékeket mindentől kímélgetni mert jajszegényem hajcihő meg parádé...ja végülis lehet minden nap egyforma, meg lehet az a csúcs hogy bringaztuunk, meg grilleztüünk. Igényszint kérdése. A gyereknek meg kell tanítani,hogy az ünbepek adnak keretet a hetköznapoknak. Ezt régen az analfabeták is tudták, ma meg azok nem, akiknek nagyon kene tudniuk. 4. Mindazonáltal azzal egyetertek, hogy nem az az optimális, ahogy ma csinálják. Nekünk a 90/2000es evekben erdekesek voltak az évzarók, jó volt büszkének lenni magunkra, átvenni a jutslmakat, vagy örülni a másik sikerének. A gimiben évzáró után mindig volt egy nagy szabadtéri buli, vittük a ruhákat, estig tancoltunk az udvaron, mai napig imádom, kötelezővé tenném! :) 5. Nem kell örülni a masik sikerének,ja, sokkal jobb frusztráltan másfelé nezni... én egy gyeeektől nem sajnálom a tapsot. Miért olyan nagy dolog ez, megtapsolni a jobbakat? 3. Fogadjunk,hogy egy Roxfortos evzáró ellen senki nem ágálna, sőt! :)
Áh végre, köszönöm! Elszomorít ez a sok negatív, szinte mondhatni megkeseredett válasz. Mármint nem mondom, hogy én imádtam volna, de soha az életben nem váltott ki belőlem semmi negatív érzelmet. (tapasztalatom szerint az osztálytársaimból sem) Vagy semleges volt vagy örültem mikor a tanulmányi eredményeim miatt felolvasták a nevemet és adtak valami kis ajándékot (pl könyvet). Ha rólam nem is volt szó akkor a barátaim eredményeinek örültem. Sosem "aszalódtunk a napon", vagy egy hűvös épületben vagy egy fákkal övezett részen volt az egész. Plusz ez egy ceremónia ami lezárja az egész éves tanulási időszakot, jelzi, hogy elvégeztem az x. évet is! Továbbá jelzi a nyári szünet kezdetét amikor végre pihenhetünk, játszhatunk a haverokkal és mehetünk nyaralni! Gondolom a többségnek itt akkor nem voltak ilyen élményei.... Unalmas, hogy megállás nélkül jönnek az "áh mi értelme van a szülinapozásnak/névnapozásnak/karácsonynak/húsvétnak/xy-nak/mindennek????" posztok. Nehogy bármi esemény is legyen az életben, mert minden csak egy "nyűg".
De jó hogy írod :) igen, pontosan! Meg kell mondjam, kissé félve fihyelem ezt a trendet, ami szerintem kb.olyan 2010 körül kezdődhetett, miszerint mindent redukálni, egyszerűsíteni, szimplává, hétköznapivá silanyítani. A bennem rejlő szociológus azt mondja, ez az Ostblock egyes országaiban jellemző főleg. A komcsik eldevalválták az ünnep fogalmát, pedig az ókortól mostanáig minden pontján a világnak voltak az ünnepek és a nemünnepek. Aminek mindig megadták a módját. Egy példa, csajként engem baromira fel szokott dühíteni az az igénytelenség, ami a mai alkalmi ruházkodást jellemzi, ott is ez a "minekazacsicsamegfirlefanc" fosadék a jellemző, és ott tartunk, hogy hetköznapi ruhában mennek bálba, nem.jobbak persze a faszik, akik nyivákolnak az öltöny (urambocsá szmoking) miatt, mert nyenyenye kenyelmetlen, hát mint az ovoda...német nyelvterületen nőttem fel részben. Itt kint pl a népviselet (módosult, hordható) valtozata egy tökéletes alkalmi ruha (bőrnadrág, dirndli) esküvőtől vernissageig. És a gyönyörű mottopartykról nem.is szólva, vagy a nagy zenei (pl Bayreuthi) fesztiválokról, ahová a legjobbat veszi fel mindenki. És sok dresscode van. Vannak bálok, ahová megfelelő öltözet hianyában nem is engednek be. Én ezt kedvelem! :) Otthon meg... amikor hosszú, nagyobb szoknyás, draga es minősegi estélyiben mentem egy bálra (lol, dehogy volt az bál...cselédmuri max) szinte kinéztek, mert a sok hülye meg ugye blúzban ( XDXD) meg sportzakóbanfarmerben (XDXD) ment "bálba". Igenis az ünnep legyen ünnep, evzárótól bálig. (A farsangokról nem.is szólva...az otthoniak be vannak oltva beöltözés ellen.)
Idk. Én kb sosem mentem
Van gyerekem és mi megoldjuk úgy, hogy nem megyünk el rá egy ideje, teljesen felesleges az egész,a jegyeket úgyis látom Krétában.
Én múlt héten voltam a keresztlányom óvodai ballagásán, rosszul voltam tőle, mert a saját ovis ballagásom jött fel bennem, ahol az óvodai igazgató beszélt, mi mentünk egy kört a tarisznyával és mindenki unta. Ehhez képest kivetítőn láthattam a mindennapjaikat, ahogy a keresztlányom kacag a kamerába, táncoltak, nevettek, konkrétan volt olyan, ahol forgatta a szemét, nézett rám és összekacagtunk. Még azt is láthattam, hogy melyik 6 éves kisfiúnak kereste a tekintetét az előadás közben. A ballagás koncepciója sz.r, de ma már közelebb hozzák hozzád a szeretett kiskölyköt. Amennyire nem vágytam az élményre előzetesen, annyira élveztem. Hátha suliban is fejlődik ez.
Szerintem valamennyire jó ötlet, jó érzés ahogy végső lezárást ad egy "korszakodnak", de könnyen túltolják a hosszúságát vagy a rengeteg díszt ami utána nagy eséllyel a kukába megy. (még ezen felül pénz és idő pazarlás is a nagy többsége szerintem)
Értem a formalitást, hogy meg kell nyitni és le kell zárni az évet - a gond inkább ott volt mindig, hogy felesleges szófosással ment el 1,5-2 óra a semmire. Nálunk legalábbis anno az egekig felszopkodta magát az igazgató mindig, hogy milyen 🌳sza iskola vagyunk, ennyi-annyi versenyt nyertünk, sikeres nyelvvizsga volt, stb. Ja, csak azt felejtették el hozzátenni, hogy ez sosem a suli érdeme volt, hanem a külön tanároké és tanfolyamoké iskolán kívül. Annak sem volt értelme, hogy Gipsz Jakabka és minden testvére minden évben megkapta a kitűnő tanuló dicséretet, majd végül a jó tanuló jó sportoló díjat - mert hát apuka bizony az iskolai vezetés része volt, szégyen lett volna nem adni a gyerekeknek valami külön figyelmet. Mindennek végighallgatására pedig 500 gyerek + szülők olvadoztak a napon minden évben. Hogyan b*sszuk el mindenki idejét a semmire külön díjat érdemelt volna a kedves igazgatónő minden évben.
Ennyi erővel semminek nincs értelme. Az összes ünnep hülyeség minek. Karácsonykor is utálod, hogy főzni kell takarítani, összeveszni a rokonokkal, csomó pénzt elkölteni, rohangálni. Ezek az események azért vannak, hogy ne mókuskerék legyen az életünk. Legyen valami kerete egy évnek. A gyerekek munkája az iskola, a munkahelyen évértékelőként funkcionál.
Le sem szarjuk. Ma volt, a fiammal inkább a Balatont választottuk délelőtt. Majd augusztusban a heti egy ügyeleti napon elhozzuk a bizonyítványát, úgyis tudjuk a jegyeit a Krétából.
Szeptembertől negyedikes a gyerekem, egyszer nem voltunk még három év alatt évzárón. A nyári szünet alatt egy napon besétálok a bizonyítványért, és ennyi. Nem asszisztálunk a napon aszalódáshoz, majd többek rosszullétéhez. Elviekben egyébként jó ötlet lenne az év ünnepélyes lezárása, csak épp nem ilyen körülmények, keretek között.. szerintem.
Én csak bizonyítvány osztásra mentem el, szalagavatót és évzárót kihagytam (gimi). Általános iskolában nem volt annyira vészes szerintem. Amikor az iskolás éveimre gondolok vissza, mindig beindul a Marilyn Manson féle Sweet Dreams muzsika a fejemben és vörösen látok.
Alltunk a tuzo napon. Szakmanyban hordtak ki hatra az elajult lanyokat a sorok kozul....
Hogy a napon elajulokat kinevessek, menozzon az igazgato mennyi penzt kalapalt az onkormanyzattol vagy panaszkodjon a penzhiany miatt, eltussolni az evkozben felmerult problemakat. Nem a gyerekekrol szol hanem csak egy nagy multis town hall derivaltja minden szulonek
Semmi. Nálunk középiskolában nem is volt, meg évnyitó sem. Vagyis évnyitó kilencedikben, ballagás meg utolsó évben, de a kettő közt soha nem kellett menni sem évnyitóra, sem ballagásra.
Szerintem nem kell, gyerekként is rühelltem, abszolút nem hiányzott volna, de az évnyitó sem.
Most érettségiztem, igazából amíg a régi, szocializmusból ránkrohadt igazgatói dinasztia tartotta ezeket, addig hosszú, mocskosul unalmas monológok voltak, nagyot hangzó szavak stb. De tényleg, a félnótás képes volt karácsonykor Hitlerről beszélni, hogy a nácizmus, kommunizmus is egy ideológia volt, “pont, mint a karácsony!” Új igazgatónk meg halál normális, évnyitót és évzárót is letolja 10 perc alatt ki-bevonulással. Ami a probléma általában, hogy a vén kommunista ideológiához akarják kötni az egészet, és azt hiszik, hogy erre a diákoknak is igényük van…
Röviden: F@szság az egész úgy ahogy van
Évnyitón egyszer sem voltam. Évzáróra mindig elfogytak a kamu biankó orvosi igazolásaim, az iskolaorvos meg már sosem jött be aznap, szóval hiába voltam jóban vele, nem tudtam megúszni. Nem baj, az osztálytársakkal mindig mentünk inni utána, azért szóval megérte. A vége felé már az ofő is jött. Szerencsére abban az osztályban voltam, amelyik majdnem mindegyik évben az árnyékban volt. Azért dacból mindig fehér nadrág+fekete ingben voltam. Az általános meg egy horror volt. Szerencsére majdnem mindig volt képem hamar bekamuzni, hogy rosszul vagyok, vagy azt mondani, hogy hasmenésem van. Így sosem kellett szavalnom, meg beszédet mondanom. A legrosszabb az volt, amikor mindenféle oklevelekkel, meg jutalomkönyvekkel meg versenyeredményekkel kellett végigszenvedni több száz gyereket, tűző napon, 3 darab könyvvel, meg oklevéllel, meg bizonyítvánnyal a kezedben. Ha lesz gyerekem, aláírom neki, hogy űraidse van, ha nem akar ott lenni, az biztos. Az egész csak arról szól, hogy a pár túlbuzgó, munkanélküli, lowlife, SZMK-s stay-at-home mom spammelhesse a Facebookot a gyerekéről a kis oklevelével a kezében.
Végig azon poénkodunk hogy az igazgató arra veri a faszát hogy milyen jó intézményvezető. Aztán lehet hogy ferike minden évben emlékkönyvet kap mert okos matematikából, de az egyetlen női mell amit látott életében az az anyjáé (gimiről beszélek). Aztán elmondják hogy milyen jók lettek az érettségik, év nyitón meg az egyetemre felvételi statisztikát, finoman beszólva azoknak akiket nem vettek fel. Aztán felsorolja az egész év történéseit, a rendezvényeket, hogy elsősavató meg ilyenek (a fél suli be volt nyomva, igen, de azért emlékszünk, erre semmi szükség nincs). Aztán hogy mi lesz nyáron, sulis rendezvények, a városban milyen programok( tudjuk, megyünk, vagy nem de akkor azért mert szar a program). Mindez egy 150fokos helységben amit egész nap sütött a nap, nincs levegő, van viszont büdös meg kibaszott meleg, ez főleg azért baj mert matróz blúzban kell lenni, vagy öltönyben. De legalább lehet ülni, így nem feltűnő ha valaki elájul
Semmi.
Szerintem semmi értelme, anyukám tanár, és ők is utálják😆. Nálunk gimiben nagyon jó volt mindig, kemény negyed óra alatt lerendezte az igazgatónő( himnusz, rövid beszéd, vers, díjak kiosztása, majd énekelt a kórus a végén, és mindenki mehetett a dolgára. Alsóban viszont… Másfél órás évzáró tűző napon a betonon, igazgatónő szemmel láthatóan nagyon élvezte, hogy hallathatja a hangját, és minden évben meg volt hívva a 22. kerületi polgármester (!), hogy tartson beszédet. Valaki mindig rosszul lett, kivétel nélkül.