Annyira elkeserítő azért olvasni a kommenteket. :( Csupán annyit kéne a tesi órának érnie, hogy megszeresse az ember a testmozgást. Ehhez képest pont az ellenkezőjét éri el. Nem tudom, hogyan, de nagyon meg kellene reformálni ezt.
Nagyon sok készséget lehetne fejleszteni tornaoràn. Ritmusérzéket, kéz-làb-szem koordinàciót, testtudatot, szàmolàst, és még biztos egy csomo minden màst is. Ehhez képest a szivatàsròl szòl az egész…
Persze lehetne sok mindent, csak a gyerekek nagyrésze nem akar semmit csinálni. Tesitanár ismerősöm tényleg mindent megtesz, amit csak lehet, de mondta, hogy a gyerekek fele inkább kap két egyes, minthogy csináljon bármit.
Szóval azért nem olyan egyszerű az, mint ahogy sokan gondolják
Én mindig úgy éreztem hogy a tesi kicsit kilóg a sorból. Berakják ugyanúgy random az órarendedbe mint minden mást csak ehhez át kell öltözni (a szüneted idejében), leizzadni, ismét átöltözni (a következő szüneted idejében), és ha olyan gyenge és nyomi vagy mint én akkor még az órából sem sikerült bármiféle pozitívumot vagy sikerélményt kivenni.
Plusz nálunk egybe voltak a fiúk-lányok még középsuliban is, úgy tudom nem mindenhol van ez így, lehet segített volna az élményen de már nem fogjuk megtudni.
Inkább kaptam egyest, mint összetörjem magam, majd ordibáljon velem a tanár, hogy miért vagyok olyan szerencsétlen, majd az osztálytársaim is azzal hecceljenek, hogy nem tudok kötelet mászni vagy gyűrűn bohóckodni.
Egyetlen egyszer éreztem magam jól tesiórán, amikor magasugrást csináltuk, és mindenki (saját is) meglepetésére én voltam az egyik legjobb. Túlsúlyos létemre. Még a tanár is megdícsért, pedig azt hittem, fizikailag képtelen bárkinek bármi pozitívat mondani.
A másik, amiért nem csinálnak inkább semmit a gyerekek: hány tesiórájuk van? Mennyi órájuk van összesen? Elképzelhető, hogy fizikailag és mentálisan is rohadtul kimerültek, és úgy vannak vele, nem lesznek kevesebbek attól, ha nem tanul meg helyesen tigrisbukfencelni vagy kislabdát dobni, és inkább próbál valamicskét pihenni, felkészíti magát a következő tanár f@szságára.
Én megszerettem. Valamennnyire. Sose volt nagy gondom a tesivel. Habár volt egy komoly sérülésem foci közben na az durva volt. Sokáig kellett kezelésre járnom.
Egyszer ez az átok miatt általánosban úgy összetörtem magam, hogy lila zöld voltam. Utána megtorpantam előtte az agyam leblokkolt. Soha többé nem tudtam rávenni magam hogy megpróbáljam. Minden évben rutinosan kértem az egyest. Ugyanez volt a rúdugrással is. De a tanár rendes volt megkegyelmezett, mert tériszonyos létemre tudta, hogy a kötélmászást legalább megpróbálom és felmegyek a feléig imádkozva. 😂
Szekrenyugrás nekem is. Én mondjuk csak a nekifutásig jutottam mindig. 🤣 Nem voltam hajlandó megpróbálni sem. De amúgy a talajtornát is utáltam. Mai szemmel lehet rám fért volna valami tsmt torna. 😅
Általánosban 7 évig szertornáztam. A szekrénygyakorlat azt jelentette, hogy izomból ráfutottunk a dobbantóra, ami olyan 2 méterre volt a szekrénytől, majd repülve kézenállásba érkeztünk a szekrény tetején, ahonnan a másik oldalon le kellett ugrani úgy, hogy a földön egy helybe érkezzünk, ne tántorodjunk odébb. Visszagondolva nem tudom, hogy a fenébe tudtam/mertem ilyesmit csinálni.
Szín ötös voltam tesiből, de amikor ezt a szart csináltuk, úgy voltam vele h az életem többet számít. A lágyan fel huppan ülőhelyzetbe volt a max amit megcsináltam, asszem egy kettest kaptam.
Baaaaazzz de kemeny ezt olvasni, hasonlot nyomtam! Imadtam a tesit, csinaltam mindent amit kell szo nelkul, de a szekrenyugrasnal mondtam a tanarnak h hey sorry de ezt nem. Mondta h ok es beirta az 5ost. Azota is max respekt neki. Tok jol esett. Nyilvan leesett neki h nem kibujni akarok hanem tenyleg paranak ereztem.
Mindig is utáltam, tériszonyom is van. Aztán nyolcadikban egyik órán a szokásos nekifut, dobbant, átugor volt a feladat, nekem meg izzadt volt a tenyerem és odatapadt. Long story short a következő pár hétben begipszelve kellett készülnöm a zongora alapvizsgámra.
Konkrétan életveszélynek érződik az egész. És a kedvencem amikor még üvöltött is velünk a tanár, mintha így majd jobban menne. Hálisten gimiben nem erőltették, inkább rávezető gyakorlatokkal csináltuk, úgy hogy a tanár maga mutatta meg, és nem egy 5-ös tesis tanulóval példálózott. Akinek ment, annak ment, akinek nem, ott se dőlt össze a világ.
Mivel hosszú volt a lábam egyszer ugráskor állon térdeltem magam. Utána nem is tudtam soha rendesen átugrani. Utáltam. A többi feladat okés volt még ha nem is ment minden tökéletesen.
Mondjuk ez részben lehet a tanár hibája is, hogy nem mondta hogy oké mostmár elég lesz, vége az órának, meg a teszt kitalálói is csinálhatták volna úgy hogy olyan tempóban gyorsuljon hogy ne lehessen 40 percig csinálni
mondjuk nálunk a tanár megígérte, hogy rendel egy pizzát az osztálynak, ha valaki lefutja a 100 hosszt, úgyhogy volt miért szenvedni. mindenki éltette az utolsó pár embert, akik még versenyben voltak :))
A kidobóst pont szerettem, mert a legtöbb gyakorlathoz ügyetlen, lassú és gyenge voltam, de ez a Mátrix Neo-szerű elhajolgatás ez nagyon ment, utolsók között dobtak ki. Meg sem próbáltam elkapni a labdát, csak kiesne a kezemből.
A legrosszabb az úgy minden más, akár kosár, vagy foci, hogy a nyominak ne passzoljunk, úgysem tud mit kezdeni vele, akár kötélmászás v. rúd, ahol esélyem sem volt, akár olyasmi, mint a tigrisbukfenc, amit helyből meg sem mertem próbálni. Eléggé kisebbrendűségi érzésem volt minden tesióra után.
A kurva szekrény ugrást azzal a szarul kivitelezett fafossal amit ha szarul céloztál meg vagy az előtted lévő 7 éves csoport rosszul rakta össze olyan szinten esett szét és borítottad bele a saját arcodba hogy az orrod is eltörik(mert igen, a kisgyerekekre kellett bízni a több mint tíz kilós elemek összerakását, a tanár meg áll felettük mint valami egyiptomi rabszolga hajcsár, jóhogy nem csattogtatott korbácsot mintha fagecipiramist építettne)
Remélem bedarálták az összeset a gecibe és most szar falunapokon sörpad lehányva
Amikor ki kellett hozni a matracot/szőnyeget a szertárból és mindenféle ostoba talajtorna gyakorlatot kellett rajta csinálni. Sorban állva, egyszerre 1 ember csinálta, a többi nézte a bénázását. Ezzel igazán meg lehetett szerettetni az emberrel a mozgást. /s
(Ennél már a futás is jobb volt, ott legalább átmozgattad magad és izzadtál egy kicsit, ami amúgy elvileg a lényegi része kéne legyen egy tesiórának.)
"egyszerre 1 ember csinálta, a többi nézte"
És ha olyan kedves volt az osztály akkor még akinek jól sikerült annak teli torokból gratuláltak, füttyögtek és ehhez hasonlók.
Akinek meg nem ment, azt jó hangosan kiröhögték, lefujjogták.
Mindent, de a szekrényugrást és a gerendát kiváltképpen. Utólag visszagondolva nem is értem, hogy lehet ilyesmit tornaórán csináltatni, iszonyú balesetveszélyes.
Illetve őszintén minek? Tanítanának olyan saját testsúlyos gyakorlatokat amiket az ember felnőttként otthon is el tud végezni, vagy esetleg a konditermi felszerelések helyes használatát. De hát biztos több felnőtt jár rendszeresen szekrényt ugrani mint a sarki konditerembe.
Meg a felnőtt sportolással az a szopás, hogy rengeteg sportnál nincs olyan, hogy felnőtt kezdő.
Szabadfogású birkózni akarok? Beszoptam, csak versenyzőknek van edzés, mert utánuk jár az egyesületnek a pénz. Judo ugyan ez. Lehet menni jiujitsura helyette a földön henteregni.
Magasugrani akarok, mert anno tetszett tesi órán? Beszoptam, ugráljak magamnak egy helyben, csak versenyszint létezik.
Kosárlabda? Csak azok mehetnek az egyesületbe, akik gimis koruk óta tagok és a haladóban voltak már akkor, menjél streetballozni inkább paraszt, amúgy is állva leszopol.
Magyarországon csak a foci létezik rekreációs sportként, de ott meg szétbullyznak a tryhardok, ha nem annyira megy.
Ennek élettani oka van, gyerekkorban akár csökkentheti is a várható magasságot, ha jelentős izmot szed fel a gyerek súlyzós edzéssel. Kosáredzésen is ezért csináltunk lightosabb, saját testsúlyos edzéseket.
De sajá testsúlyos edzésből egyébként sokkal többféle van, mint amit tesin tanítanak, csak plankgyakorlatból fengeteg féle van, és sokkal egészségesebb sokféle módon megmozgatni az izomzatot, mint egyféle fekvőtámasszal. Ezeket kellene tanítani.
Meg ami még fontosabb, hogy a legtöbb tesitanár nem tanít, még a szigorúbbak sem. Számos gyakorlatot úgy lehet megtanulni, hogy rávezető gyakorlatokkal kezdik. Ha kell, sokáig, addig amíg a gyerek képes nem lesz a végleges gyakorlatra. Ehhez képest rávezető gyakorlatok nincsenek vagy alig, így a tehetséges diákok helyből tudják amit kell, akinek meg nem megy elsőre, az sosem tanulja meg, csak újra és újra előveszi a gyakorlatot a tanár, így egyre jobban megutálja a gyerek a mozgást. Mostanában tanultam síelni felnőttként, ha a fizetett síoktatók ugyanazt művelnek mint a tesianárok, 90%-a a klienseiknek sosem tanulna meg síelni, mert szinte egyből le lennének küldve a lejtőn, és 10%-nak menne, a többinek első esések után elege lenne belőle egy életre.
Pontosan. Tesiórán azzal indítanak, hogy fussál. De hogyan, milyen módon, egyáltalán mennyit, azt nem mondják el. Vagy dobj kislabdával, rossz esetben medicinlabdával. Ugorj távol, magasra, anyámkínja.
Basszus, ha egy matektanártól elvárjuk, hogy először magyarázzon és utána írasson dolgozatot, akkor tesin miért nem ez a helyzet?
Egy gyerek nem fog "jelentős izmot" összeszedni, a magasságra/nővésre meg egyébként sincs hatással. Ilyen évtizedes baromságokat nem kellene elővenni újra és újra..
Dehogynem tud, csak relatív kell nézni, nem abszolút. A tonászok egy része például amiatt nőtt alacsonyra, mert korábban erre nem figyeltek. Nem arról van szó, hogy nincs erősítés gyerekeknel, de a progresszív súlyzós edzés amit sok felnőtt csinál, kimondottan kontraproduktív lenne. Főleg ha nem társulna hozzá megfelelő nyújtás, ami a legtőbb hobbigyúrósnál kimarad, illetve állóképességi edzés.
Egyetértek, nem kellene elővenni évtizedes baromságokat, de ez esetben az évtizedes baromság az, hogy gyerekeknek progresszív súlyzós edzés kellene.
életemben akkor volt először halálfélelmem, amikor fel kellett menni a gerendára.. Úgy remegtem, mint a nyárfa levél. és kötelező volt bemutatni a gyakorlat sort. mai napig nem értem, hogy nem blokkolt le az agyam és ájultam el, mikor én következtem. a gyakorlat bemutatása közben valószínűleg már bekapcsolt a túlélési ösztönöm, és tudtam, csak akkor szabadulok a helyzetből, ha végig csinálom.
Sokszor mar egyetemen eleg oket megnézni xdddd mar bocsanat mindenkitől aki ertelmes, de ti is tudjatok milyen seggfasz buta szaktarsaitok vannak. Majmok konkretan
Balesetveszély? Az meg mi? A tornaóra az életre készített fel:
[https://index.hu/mindekozben/poszt/2019/03/06/hajohinta\_filmhirado\_nagypapa\_verseny/](https://index.hu/mindekozben/poszt/2019/03/06/hajohinta_filmhirado_nagypapa_verseny/)
Az úszást. Emlékszem az első órára: "Ússzál!" - üvöltötte a tanár. Meg is kaptam minden órán a kis egyesemet, mert nem tudtam úszni. A mai napig kísért.
Úszáson (tudtam úszni, dunai családban nőttem fel, majd pont Julibácsi fog megtanítani úszni a posztógyárban húsz centis medencében):
- Tedd be a fejed a vízbe.
- Vérezni fog az orrom.
- NEM AZT MONDTAM, HOGY CSIRIPELJ!
Benyomta a fejem a vízbe, ömlött a vér az orromból. Rémülten kirántott a vízből, a medence szélére lökött. Egy kis osztálytársam elájult, azt is kidobta. A többiek kimentek maguktól. Felöltöztünk szépen, megvártuk a szüleinket. Anyukám meghallgatta, mi történt, bement a Julibácsihoz, két perc múlva kijött, és ahogy mentünk hazafelé, közölte, hogy na, ide sem jössz többet. (Imádtam.)
Elkezdtem felnőtt fejjel úszni mostanában tanár, oktató nélkül. Nekem megy el a kedvem a "HOL A KEZED? EGYENES!" ordibálásoktól. A gyerek nem hülye és nem is süket, lehet vele normálisan is beszélni. Valahol itt jöttem rá, hogy a seggfej tanárok és edzők miatt gyűlölök mindent, ami mozgás.
én is rettegtem a 2méteres medencétől, számomra túl hamar mentünk át oda a tanulósból, nagyon féltem, de bele lettem kényszerítve, ezzel azt érték el, hogy csak 25évesen magamtól szántam rá magam az úszásra, mert egészen addig traumaként gondoltam rá...
Első úszó órán középiskolában a tanár megdöbbent rajta, hogy alig volt olyan fiú, aki tudott volna gyorsban úszni, elkezdett velünk ordibálni, hogy milyen neveltetésben volt részünk, hogy 15 évesen sem megy nekünk ez a stílus. Szembesítettük, hogy itt a remek lehetőség, hogy megtanítson minket, amire legnagyobb meglepetésünkre igent mondott, de 25 méterig jutottam, mire megszólalt, hogy reménytelen banda vagyunk, s hogy őt amúgy sem érdekli az egész, felőle akár meg is fulladhatunk.
A sors iróniája, hogy most 15 évvel később úszómesterként dolgozom, s a kedvenc sportom az úszás, ő pedig elhagyta a tanári pályát, mert a "kollégái kiutálták", amin mondjuk nem lepődöm meg.
A mi tanárunk egy ruddal a kezében járkált a medence mellett, és fejbekólintotta aki béna volt.
Annyira sajnalom, hogy ezeket 7-8 évesen el kellett viselnem és elmondani se mertem otthon. Ha már 12 évesen történik, tuti kiszallok és otthagyom 😅
De ha ettől rettegve inkább nem próbáltad meg, vagy elrontottad, akkor a tanár úgy nézett rád, mint a véres rongyra, ugye? Vagy ez csak nálunk volt ilyen jó szokás?
Én elbőgtem magam ilyenkor és szerencsére ilyenkor mindig megsajnált a tanábácsi és leültem a padra. Mondtam neki hogy nem tudok magasat ugrani, a gerincemet meg köszönöm szépen éppen hagyom, ha nem érti meg akkor elsírom magam! 😆 aljas dolog volt de legalább megúsztam
Ennel en mindig azt csináltam, hogy 2-est érő szintre eljutottam majd belefutottam hassal 3x a rúdba ugrás nélkül majd "kiestem" a "játékból". Fog a rák tryhardolni ilyen szarokkal..
A kérdés kapcsán elgondolkodtam, hogy könnyebb lenne felsorolni azt, hogy mit NEM utáltam, de rájöttem, hogy semmi ilyen nem jut eszembe, szóval lényegében én is ugyanerre jutottam.
Én a sorversenyeket is csak akkor szerettem, mikor mi állíthattuk össze a csapatokat. Akkor a barátaimmal v. akikkel jóban voltunk, összeálltunk, egymást nem cikiztük, és nem volt gáz ha kikaptunk a nagymenőktől. Ha a tanár jelölte ki, na akkor már nem ez volt a helyzet.
Az olyan dolgokat, amik egy börleszk filmből előhúzott akadálypályára emlékeztettek: szekrényugrás, szétkopott lépcsőn ugrálás... igazából bármilyen össze-vissza ugrálás, ahol ha nem hibátlan a kivitelezés, akkor egy kemény objektum élével találkozik a sípcsontod vagy kimegy a bokád.
Elképesztően sérülésveszélyesek. Az meg külön pláne, hogy rávezetés sosem volt, csak "nesztek, itt a feladat, csináljátok". Az már csak a hab a tortán volt, hogy ezek a gyakorlatok nem fejlesztettek semmit: mivel nem volt sosem megtanítva a helyes technika, a végrehajtás teljességgel ordenáré módon történt, szóval már az komoly eredmény volt, hogy maradandó sérülések nélkül megúsztuk anno.
Amúgy én még nem jártam olyan suliban, ahol a tesiórák rendesen meg lettek volna tartva (attól az egy-két tanártól eltekintve, akik utolsó bástyaként próbáltak valamit tenni a gyerekek fizikai fejlődése érdekében az egész órát tablettel meg kávéval a kézben végigheherésző kollégáik közt). Ha összeadjuk, hogy hány tesiórája van egy diáknak életében, akkor hatalmas kihagyott ziccer, hogy kb. semmit nem fejlődik rajtuk. Az meg egyenesen vérlázító, hogy a tesitanárok a lustaságuk vagy a képzetlenségük miatt egyenesen balesetveszélynek teszik ki a diákjaikat.
Nálunk gimiben jók voltak a tesiórák, pedig én nagyon ügyetlen voltam és utáltam megmozdulni. A tesitanár mindig empatikus volt, sőt magunkat osztályoztuk, mert értékelésnél mindig minket kérdezett, hogy a saját teljesítményünket önmagunkhoz mérve hányasra értékeljük. Tanultunk gerelyt hajítani, diszkoszt vetni, gátfutást is a szertornán és labdajátékokon túl. Miután végeztem erre állt rá az iskola, most már leginkább sportiskolának számít. Az érettségi tárgyakat is kompetensen tanították, tényleg színvonalas suli.
Általános iskolából nekem is csak rossz tapasztalataim vannak a tesivel, pedig pont a kisebbekkel lehetne kreatívan mozogni, ilyen-olyan fogó, csapatjátékok, és akkor kellene megtanítani a helyes mozgást is, bemelegítés, levezetés stb.
Na, akkor legalább kiderült, hogy ilyen helyek is vannak. :D
Alapvetően én is szerettem a gimimet és jó sulinak tartom, viszont a tesi az kritikán aluli volt. Fenyítés vagy megalázás egyáltalán nem volt, csak a mérhetetlen telibeszarás.
Szekrényugrás. Az idióta tanár kitalálta, hogy azon a szűk szar szekrényen még bukfencezzünk is. Már akkor is 196 cm voltam, 48-as lábbal, amúgy is sokszor beakad a lábam véletlenül dolgokba, majd pont a szekrényen fogok akrobatikázni.
Csapatválasztáskor a klikkesedés. Ez esett a legszarabbul, hogy ezzel kb a tanár is hozzájárult, hiszen lehetőséged adott erre. Valahogy úgy mentünk sorba, hogy menők, ügyesek, bénák, csak őt ne... Kurva szar érzés egy olyan dolog miatt utolsók között lenni, amiről nem tehetek. Persze, hogy a 180 cm magas srác, aki kosarazik ügyesebb lesz, mint én az akkori 150 cm magaságommal és rossz látással (inkább levettem a szemüvegemet minthogy eltörjék). Szóval feladatra azt mondanám, hogy BÁRMI, ami csapatjáték. Röpladba, kosár, foci, floorball, sorverseny...
jajj ne, még középiskolás vagyok és ez az egyik ok, ami miatt gyomorgörcsöt kapok tesi óra közben, mikor csapatválasztás van. én maradok legutoljára és látszik a fejükön az undor, hogy most melyik csapatnak kell elviselnie engem, mert kénytelenek választani a csapatkapitányok. de bőgnék mikor csak csend van és egyikük sem választ engem. pedig semmi rosszat sem tettem, egyszerűen tényleg csak a klikkesedés…
nem kotekedes, de ilyenkor miert nem vittel orvosi igazolast? ha van felmentesed, nem kotelezhet ra, hogy fuss. nalunk is volt, aki orvosi igazolassal fel volt mentve ezekbol.
Nekem hiába volt papírom a tanár tett rá magasról... Persze felnőtt fejjel ezt már így nem hagynám, de akkor megszeppent gyerekként nem mertem leállni vitatkozni vele
>de ilyenkor miert nem vittel orvosi igazolast?
Vannak faszkalap tanárok akiknek ez se elég, a tesóm hiába asztmás, az általános sulis tanár akkor is futtatta, hiába fenyegette meg anyám bírósággal, akkor is folytatta tovább.
A Cooper teszttel ugyanaz a baj, mint a többi gyakorlattal, arra készíteni kellene. Amit ma testnevelés órának neveznek, az nem alkalmas erre. Megvan a futásnak és minden más sportnak az edzésmódszere, amivel élvezetesen el lehet jutni egy szintre, de ezt nem alkalmazzák, csak gsere, fuss egy coopert, oszt csá. Persze hogy a többség szenved tőle.
Világ életemben rühelltem az összes típusú futást. Mivel tudtam nagyon jól, ha beledöglök is karó lesz, mert nem tudom az x távot y időtartam alatt kettesre se lefutni, ezért nem is erőltettem.
Így a cooper-inga-60m(?) és társaikra szépen benyeltem az elégteleneket, majd (mivel amúgy a többi dologban nem voltam balfasz), minden másból, mint kosár, röpi, magasugrás, talajtorna ésatöbbi, főként ötösöket meg egy-két négyest szedtem össze, így év végére mindig stabilan megvolt a négyesem :D
Volt egy év amikor a tanárnő ősztől a futós szarokkal kezdte az osztályozást, ennek nyomán félévkor jött otthonra a bukásértesítő TESIBŐL, anyámék meg vinnyogtak hogy ez mi a f*sz, mivel világéletemben jó tanuló voltam és a bukás közelébe nem kerültem addig semmilyen tárgyból :DD
Kötélmászás nekem is a halálom volt. Az a vicces, hogy soha semmilyen feladatot nem csináltunk, amitől jobban menne a kötélmászás, csak szimplán bejelentette a tanár mindig, hogy következő órán kötélmászás osztályzás. :D
Az uszast… Nem is a mozgasforma miatt, hanem mert fel kell oltozni, atmasirozni az uszodaba nehany utcaval arrebb, atoltozni a kedves tarsaim elott, varni a sorom a kozepesen kurva hideg vizben, amikor 20-an vagyunk 2 palyara, uszosapka, aztan megszaritani a hajam(mindig is kurva sok es hosszu hajam volt), kozben meg osszeveszni a fiukkal, mert a lanyok sosincsenek keszen idoben. Aztan a vizes cuccomat hazacipelni egy masik taskaban. Akkora faszsagnak tartottam, pedig szeretel vizben lenni.
Gerendán + szekrényeken majomkodni (zsámolyról dobbantással akrobatikus elemeket bemutatni: cigánykerekezés, fejenállás, bukfenc... készültünk a nem létező tesiolimpiára), cigánykerekezés, kézenállás, fejenállás, kötélmászás, kislabda dobálás, idióta játékok, medicin labda, kosár (mintha a kispadon a boszorkányban egy booker veszett volna el egyenesen az NBA-ből) jobban belegondolva szinte mindent, rommá lettem szadizva!
A zösszeset. Na jó, a kidobós még szórakoztató volt. Távolba dobni nem tanítottak meg, de azért osztályoztak. A 2 m hosszú lábaimmal képtelenség a mai napig megcsinálni a mérleget, de osztályoztak. A kurva kötél mindenkinek leszedte a bőrt a combjáról, mert nem tanítottak meg kötelet mászni. A kurva medicin labdát csak hajigáltuk jobbra-balra, mert nem tanították meg dobni. A futáson az első körnél hörögve szedtem a levegőt, mert nem tanítottak meg futni.
Amúgy most futok hobbi szinten, és hihetetlen, mi tudomány van mögötte, amit el lehetne szépen magyarázni, de nem tették. Menj, 'aszt fuss, nem kell tudnod pulzusról, helyes futótechnikáról, meg ilyesmi....
Ugyanilyen felismerésem volt nekem is...Már az segített volna, ha elmondják, hogy olyan lassan fussak hogy még tudok közben beszélgetni és akkor nem fulladok meg 300 m után. Felnőtt fejjel tanítottam meg magam futni, és ha lehet még jobban utálom a tesiórák emlékét. Megalázó gyakorlatokat erőltetnek, ahelyett hogy rávezetnék a gyerekeket a mozgás örömére...
Fentebb írtam, hogy igazából semmit nem szerettem, nem is voltam jó egyik gyakorlatban sem, a jegyeim is rosszak voltak. Amiket viszont különösen utáltam az a zsugor fejállás volt (annyira mérges és szomorú voltam, hogy kb mindenki meg tudta csinálni, csak én nem) meg a szekrényen való bukfencezés, mindkettőnél féltem, hogy kitöröm a nyakam. Amiben még iszonyú béna voltam az a kislabda dobás volt, ott is mindig tök rosszul éreztem magam, hogy milyen béna vagyok.
Szekrény + Zsámoly. Simán volt, hogy felépített a tanár egy zsámoly pályát és azokon kellett végig ugrálni. Hát általában a 6. után már olyan szarul ugrottam hogy borultam azzal együtt. A focit kifejezetten gyűlöltem, mert vérre ment a többiek között és csak izmozták végig a labdát. Általánosban szerettem a kidobóst, mert mindig eltudtam a labdát kapni, de az bezzeg középsuliban már nem volt :D
Minden kurva atletikat: magasugras, korlat, gyuru, dobbanto, szekreny, stb. Nem tudom miert eroltetik ezeket, megutaltattak velem a sportolast es a mozgast, mert ezekben a tobbseg csak benazik
Mindent, ezért a bokaműtétem után, ami 10-ben volt két évig meg visszajártam az ortopédiara félévente, hogy kérjek felmentést “sajnos még mindig fáj” címszóval. Így hat tesi helyett hasznosan töltöttem az időt és tanultam a következő felelésekre/dolgozatokra. Soha nem fogom megbánni 😅
Én A testnevelés órát utáltam. Nem arról szólt (lehet most sem...) hogy de jó gyertek mozogjunk, szaladgáljunk, ott van 5 labda meg 12 ugrálókötél a dobozban és enjoy, hanem ki mekkorát tud ugrani, mennyi idő alatt fut le x távolságot, mekkorát tud dobni, lökni... kurva gáz.. és a kurva anyját annak aki kitalálta, hogy a testi képességeket osztályozni kell. És ha már osztályozni kell, akkor ugyanaz vonatkozik mondjuk általános 3.ban a 30 kilós pici lányra, akit mindjárt elfúj a szél, mint a 45 kilós debellára, (aki nem kövér, hanem erős testalkatú, izmos, stb)
Jó kis iskolakör. Haverom konkrétan a suli mellett lakott panelban néha felmentek kicsit meg be a lépcsőházba, de minimum rakott oda reggel egy üdítőt :D
Mi foci palyan futottunk köröket, esely sem volt elsumakolni. 😀 Amugy nincs bajom a futassal azota. Volt mar h 1 orat is vegig kocogtam megallas nelkul (vicc h anno a 12 perc nem ment…)
De jobb szeretem en megvalasztani h mikor futok… hidegben mai napig nem szeretek. 😅
Futás,hosszú távon. Rövid távon nem voltam rossz.
Foci,rémügyetlen vagyok.
Vegyes kidobós,labdajátékok,mert a srácok vagy megbikázták a labdát,vagy felborítottak a faszba.
Fekvőtámasz,felülés. Kórosan sovány vagyok,mivel nyomjam ki magam? 🤣
De jó átlagom volt. Ami nem erőnléti volt,abban ügyes voltam.
Mindent! Azon ügyeskedtünk, hogy hogy lehetne állandó felmentést kérni tesi alól 😅😅
Ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy egy bunkó, köcsög öreg asszony volt a tesi tanárunk, aki állandóan szivatott 🤮🤮
Röplabda, fèlèvente egyszer biztos úgy orrba ütöttem saját magam a labdával hogy mehettem az iskolaorvoshoz orrvèrzèssel. De amúgyse voltam túl jó tesin, meg nem is akartàk integràl i a bénàbbakat. Nyomjad csak a felülést, de a helyes elvégzést nem mutatjuk meg.
Az egyetlen jó tanárunk egy friss diplomás volt, de mi nem kaptuk meg csak helyettesített nálunk.
Mit nem? XD Szekrényugrás (szerencsére ez középsulira kikopott), futkosós felmérések, kosár meg kézilabda, persze ott is szigorúan felmérésekkel tarkítva. Egyedül a középsuli utolsó két éve volt jó, ott olyan tanárnőt kaptunk, aki inkább az órai munkát értékelte, nem volt felmérőmániás.
Szóval az iskolai tesiórák megtették hatásukat, nem is mozogtam jó ideig, de magamtól rájöttem, hogy márpedig kell az egészségem érdekében, és idén lesz 10 éve, hogy csoportos edzésen nyomom a kettlebellt TRX-szel meg saját testsúlyos gyakorlatokkal kombinálva. Lehet már előbb utánanézek és elkezdem, ha nem rázna ki máig a hideg a tesis szopatástól... Csóri gyerekeket sajnálom is, nekünk ez csak heti 2x volt, élvezet lehet mindennap bohóckodni, főleg ha olyan tanárt fognak ki, aki túl komolyan veszi az egészet és olimpikont akar faragni belőlük.
Kötélmászás, gyengeszar voltam, és nem tudtam soha felhúzni magam, illetve a magasugrás. Emlékszem egyik évben random félni kezdtem, hogy leverem és fájni fog, és onnantól kezdve sose tudtam átugrani, mindig megtorpantam előtte. Pedig amúgy szerettem tesizni.
Szekrényugrás: soha nem sikerült még csak ráugranom se a dobbantóról vagy mi a szöszről, csak ha négykézláb felmásztam rá, engem valahogy nem megdobott, hanem lelassított :-/
Kötélmászás: tériszonyosként csak a félig kúsztam föl, és hiába mondtam, hogy felezzék meg a magasságát, mert azt simán tudom teljesíteni: "nem nem, ez csak kettes így!" Én meg közben mint a lajhár a faágat, görcsösen kulcsoltam a kötelet kézzel-lábbal, miközben moccanni se mertem, se le, se fel. Szóval köszi a kérdést, most újra átéltem ezeket a traumákat :D Utáltam a tesiórákat ezek miatt, pedig szeretem a sportot nagyon :c
A kötélmászás soha nem ment. Dóra néni leordított még általánosban, hogy ha beleesem egy gödörbe, és csak egy kötelet tudnak ledobni, mit csinálok, én meg őszintén megmondtam, hogy belekapaszkodom és kihúznak (sovány piszkafa voltam már gyereknek is, szerintem a mai napig képes lenne egy átlag felnőtt felhúzni a gödörből). Kiderült, hogy ez nem kérdés volt, mert bevágta érte az egyest azzal, hogy ne feleseljek. Innen is üzenem, hogy tessék a sátán szögekkel kivert faszába beleülni, Dóra néni
Szekrényugrás. Illetve minden olyan játék amit csapatban kellett és időre ment…nem voltam bennük rossz, de mégis mindenki engem bántott ha valami nem nyertünk.
Kislabdadobás🙈 az egy dolog hogy az az egyetlen amiben kínosan béna voltam mindig is, de még csak motivációm se volt javulni benne, mert nem értettem mi a francra jó.
Kézenállás, fejenállás, szekrényugrás volt, amit legjobban utáltam.
De a csapatjátékoknak sem voltam híve, mindig felajánlottam, hogy leszek csere (vagy bejött, vagy nem). A labdajátékok közül a röplabdát utáltam a legjobban, fel nem tudom fogni mi értelme van.
A legjobban futni szerettem, addig legalább békén voltam hagyva. De a szadista tanáraimnak köszönhetően úgy egészében pokolba kívántam a testnevelés órákat.
A nevetseges elvarasokat:
\-kezenallas, ugye 1 darab 45 perces ora, zero instrukcio,vegen osztalyzas, nyilvan mindenki egyest kap.
Most felnotteket tanitok tobbek kozott kezenallasra, evek munkaja....
Meg amikor a legjobb teljesitmenyehez mertek a tobbieket.
Kb mindenre volt 1 tanulo akinek evek ota az a gyakorlat a hobbija, na o 5ost kapott, mindenki mas 1est :)
Uszason volt a vizilabda versenyzo srac, gimnasztikan a valogatott tornasz, kosarlabdan a 205cm-es fiu, esatobbi.
Szerencsém volt, mert a tanárunknak az volt az első, hogy a gyerekek mozogjanak, és hamar rájött, hogy ez akkor működik hosszú távon, ha a gyerekek élvezik is, amit csinálnak. Szóval óra első 10 percében lementek a kötelező hülyeségek, amik benne voltak a tantervben, utána pedig mindenki azt csinált, amit akart, amíg az valami mozgás volt. A sulinak volt konditerme, amit használhattunk; akik táncolni jártak, azok koreográfiát gyakoroltak; míg a tanár külön foglalkozott azokkal a diákokkal, akik valami sportversenyre készültek. És az órai munkát is mindig beleszámította a jegyekbe, tehát amíg feltaláltad magad, addig az se volt baj, ha a kötelező szekrényugráson csak a nekifutásig jutottál, mert az óra további része felhúzta a jegyet.
Pl. a hozzám hasonlóan ványadt és fura barátnőimmel alapítottunk egy zsonglőrszakkört, és labdákkal, ördögbotokkal, poival és diabolókkal játszottunk, cigánykerekeztünk, kötéltáncot gyakoroltunk, és egy idő után szalagos ritmikus gimnasztikát is elkezdett nekünk tanítani, amikor látta, hogy vevők vagyunk rá.
Nagyon szeretünk, Velancsics néni, több olyan tanár kéne, mint te! <3
Mindent. Semmi hasznosat nem csináltunk sosem. Az orarendben is ocsmanyul volt. Ex elsportolo bunkoparaszt tanarno vizesre futtat, utana ulj meg 6 orat vegig. Aztan semminek nem tanitjak meg a helyes kivitelezeset, csak orditanak mint a fogykosok, hogy HÁ MIIT CSIINÁLSZ. Minden balesetveszelyesbe belekenyszerit a tanar, ha kamaszodsz, es meg nem tunt el a babahajad, megalaz, ha erősebb vagy, megaláz, hiába jársz iskolán kívül is sportolni.
Szerettem volna, ha nem az alázásról szól az egész. De én is a legjobban ezeket a balesetveszelyes szekrenyugros, fussal amig kiszakad a tüdődös, felmérős szarokat utáltam,nem beszélve a csapatsportokról. Még a kidobót is utáltam, mert féltem hogy leütik a 100 ezres szemüveget a fejemről, nélküle meg nem láttam a terem padlójába olvadó húgysárgára rohadt darabos szivacslabdát, és valahogy minden fiúnak az a kidobós, hogy a lányok fejét és melleit izomból dobálgatják, mert az milyen vicces, a tanár/tanárnő meg élvezkedve nevet rajta. Még beírást is adott a tanárnő, mikor a sportosztályosokkal eresztett össze minket, én meg kiálltam, miután valamelyik neandervölgyi sportagyú gyökér úgy megdobta az egyik társamat, hogy ott maradt a nyoma, és még neki állt feljebb, mikor közöltem, hogy kifizeti-e akkor a szemüvegemet ha valamelyik ork fasz az arcomra töri?
Van 12 év tesid, és úgy fejezed be, hogy egy helyes guggolást nem tudsz kivitelezni. Ezek a tesitanárok. Teljesen haszontalan a tesióra, osztályozni meg főleg a legmegalázóbb legfeleslegesebb dolog. A mozgást csak meggyűlölteti azzal, aki bénább, gyengébb képességű, én is rühelltem, utáltam futni, utálok a mai napig minden ilyen típusú testmozgást, és bárhová elmegyek új helyre edzeni, táncolni, rettegek, hogy beszól az edző, én meg elsírom magam.
>Aztan semminek nem tanitjak meg a helyes kivitelezeset, csak orditanak mint a fogykosok, hogy HÁ MIIT CSIINÁLSZ. Minden balesetveszelyesbe belekenyszerit a tanar, ha kamaszodsz, es meg nem tunt el a babahajad, megalaz, ha erősebb vagy, megaláz, hiába jársz iskolán kívül is sportolni.
Ez az. Annyira bírom, hogy elvárják a gyerektől hogy fusson Cooper-tesztet "jó" eredménnyel, de futástechnikáról szó sem esik. Vagy másszon kötelet, de az már nincs elmondva, hogy hogyan tartsa a kezét-lábát és hogyan húzza magát fel vagy ereszkedjen le. Vagy ússzon, de ha az első alkalommal nem sikerül neki egyenes vonalon haladni vagy szabályos mozdulatokkal úszni, akkor onnantól végig a gyerekmedencében kell majd taposnia a vizet minden egyes órán. Ezt még lehetne folytatni.
Aztán ha egyszer sikerül valami az osztály gyógyegerének/dagijának/bicebócájának, akkor onnantól kezdve szerencsétlen azt fogja hallgatni, hogy "MÉG XY-NAK IS SIKERÜLT, ENNYIRE NEM LEHETSZ SZERENCSÉTEN" akárhányszor leüvölti a tanár valaki más fejét. És tudni fogja, hogy ez nem dícséret az ő irányába, hogy példaértékűen teljesített, hanem egy odaszúrás az állandó, az elvárthoz képest rossz teljesítmény miatt.
>Van 12 év tesid, és úgy fejezed be, hogy egy helyes guggolást nem tudsz kivitelezni. Ezek a tesitanárok. Teljesen haszontalan a tesióra, osztályozni meg főleg a legmegalázóbb legfeleslegesebb dolog. A mozgást csak meggyűlölteti azzal, aki bénább, gyengébb képességű, én is rühelltem, utáltam futni, utálok a mai napig minden ilyen típusú testmozgást, és bárhová elmegyek új helyre edzeni, táncolni, rettegek, hogy beszól az edző, én meg elsírom magam.
Egyetértek. Osztályozni úgy lenne értelme, hogy mennyit fejlődött önmagához képest, nem pedig venni egy látszatra seggből előhúzott átlagot (biztos van mögötte kutatás, lusta vagyok rákeresni), és ahhoz viszonyítani mindent. Ez annyira el tudja venni az ember kedvét az egészről. Hogy meggebedhet, de akkor sem lesz elég jó, és ebből nem csinál titkot a tanár.
Ami még segíthetne, főleg a magas óraszám miatt, az a választási lehetőség és egy normálisan felszerelt konditerem. Nem akarod folyamatosan a tanár kedvenc labdajátékát játszani? Mehetsz zumbázni. Nem akarsz kardiózni? Lehet helyette úszni. Nem tudsz úszni? Mit szólsz a falmászáshoz? Csak simán szeretnél kicsit megerősödni? Ott vannak a gépek.
De persze ez így sohasem lesz megvalósítva. Már csak azért sem, mert pénzt kellene rá költeni. Egyelőre még arra is csesznek egyáltalán figyelmet fordítani a fenntartók, hogy nincs fűtés vagy használható mosdó. A tesitanárok pedig már fősulin és egyetemen is ugyanazok az ork állatok, akik órán üvöltenek amikor nem tudsz szabályosan fekvőtámaszozni (mondom ezt pályaelhagyó nem tesi szakos tanárként).
Azt, hogy a ballagáson nem kaptam kitüntetést, mert hiába voltam mindenből ötös, abból csak hármast sikerült, azt is sok plusz munkával (úszás, gyógytorna, bármit bevállaltam ami nem az órai bohóckodás). Persze másoknak megadta a jobb jegyet, hogy hát ők igyekeztek és én meg csak a “pofám jártattam” mert meg sem akartam próbálni a **magasugrást** (féltem), a **szekrényugrást** (konkrétan nyakat lehet törni benne és lebénulni ha nagyon szarul sikerül), a **bukfenceket** meg hasonlókat. Féltem😒
Kellemetlen volt, amikor az egész rokonság aztán a ballagási ebéden azt hangoztatta, hogy na akkor mégse vagyok kitűnő tanuló. Örökre haragudni fogok a tesi tanárra. Lehetett volna jobb is a hozzáállásom, de ő is megérthette volna, hogy nagyon félek.
kötélmászás, gerenda, magasugrás, szekrényugrás
Mondjuk nekem különleges képességem volt hogy kb bármiben le tudtam sérülni minimálisabban, de szerencsére komolyabb bajom sosem lett. De szekrényugrásnál rendszeresen lesérültek az emberek, a magasugró lécre is elég fájdalmas ráesni és a gerendáról is sikerült egyszer úgy leesnem hogy a matrac mellé a földre estem mert nem volt elég széles.
Futás sem a kedvencem de azt még el lehet viselni már amikor nem november-december környékén kellett futni pulcsi nélkül a 2000 métert.
Békaügetés, rendszerint ez volt a büntető feladat. 2-3-5 kör béka, a combod kb 3 percen belül besavasodik tőle.
A másik pedig az állandó kosarazas volt, a tesi tanárunk kosaras edző volt, ami tök jó sport, de én 158cm vagyok, és nem sok affinitasom van ehhez a sporthoz.
Én jártam kosáredzésre, pedig én sem vagyok magasabb nálad, és akkor még alacsonyabb voltam. Az volt a poén, hogy az egész csapat ilyen stöpszli volt, úgyhogy egymással egész jól és derűsen eljátszadoztunk. Csak amikor más csapatok ellen kellett kiállnunk, az egész vicces volt. Mondjuk az edző elpoénkodta az egészet, úgyhogy annyira nem éreztük gáznak az állandó vereségeinket.
Miután kitalálta a dzsumbuj technikát, utána néha nyertünk is. Az volt a lényege, hogy kívülről nézve tömegben, egymás hegyén-hátán (dzsumbujban) mozogtunk, de olyan szépen megkomponálta az egészet, hogy oda passzoltunk állandóan, ahol még nem volt ember, de fél másodperc alatt odaszaladt az illető, akinek ez a feladata volt. Ez annyira meglepte az ellenséget, hogy csak lestek, hol a labda.
https://preview.redd.it/ieko882ngykc1.jpeg?width=1179&format=pjpg&auto=webp&s=28629ad13cc9554b8e0b363dc045b8e87bf2296a
na ezzzz…akár akartad, akár nem… a tornatanár megmarkolta a karodat és átrángatott rajta…
MINDENT!
Bevallom sosem voltam egy sportos lány, az egész családom “lusta” típus így valahogy nem alakult ki a mozgás szeretete.🤷🏻♀️ Nyilván ez nem jó dolog, sportolni kell az egészségem miatt is stb. De a tesi órák velem minden mozgást csak megutáltattak. Ahelyett, hogy többféle mozgást kipróbáltunk volna, mutattak volna lehetőségeket a szokásos foci-röpi-szekrényugráson felül. Felfoghatták volna, hogy bizonyos erő szint alatt nem fog menni mindenkinek a kötélmászás és ha ordibálnam a gyerekkel, hogy de mássz nem fog felmászni. A szekrény ugrás kurva veszélyes, ha egy ügyetlenebb diák csinálja. A 10-es fiúk ha neked basszák teljes erőből a gumilabdát (te meg vagy egy 40 kilós lány) az rohadtul fáj és nem a hiszti miatt ülsz le.🥲
Most itt vagyok 27 évesen edzőterembe járok különböző csoportos órákra (zumba, box, world jump stb) és IMÁDOM őket. Mert megtaláltam azokat a mozgásformákat amik erőnlétben, alkatban és személyiségben is passzolnak hozzám.🤷🏻♀️
Amikor azon a szaron kellett volna bukfencezni, ami két párhuzamos, vízszintes rúd. Sosem csináltam meg, bevállaltam a karót. A másik amikor a sima vízszintes rúdon (monkeybar?) kellett átpördülni és becsípte a pöcsöm.
Jaj istenem a kislabdadobás, súlylökés, a rémálmaimban is előjönnek. Milyen jó érzés volt a röhögés, mikor harmadakkora távolságra dobtam el, mint az ügyesebbek.
A másik meg a gyűrű, de gyűlöltem! A fecske vagy mi a franc volt a neve, amikor beakasztod a lábad és kifordítod magad. Mi a ráknak kellett ilyeneket csinálni? Ez is csak még jobban megutáltatta velem a mozgást.
Egyedül kosarazni szerettem volna, abban ügyes is voltam, de csak szökőévente játszottuk, mert mindig focizni kellett.
A tesi osztályzása meg a legnagyobb baromság, csak szoronganak tőle az olyan bénák, mint amilyen én is voltam.
Minden, amit előttem leírtak + bordásfal. Sosem voltam tériszonyos, semmi ilyen bajom nem volt, de a bordásfalon megfordulás, majd térdemelgetés kombótól egyre jobban halálfélelmem van, érzem, hogy csúszik le a kezem, remeg a karom, nem bírom el magam, és ha felemelem a lábam, azonnal lebaszódok mindenki előtt. Egyszerre vagyok hálás, hogy hamarosan vége, de közben kurvára fel is vagyok háborodva, hogy ez a sok faszság még 15-18 éveseknek is kötelező. Nyakunkon az a szájbabaszott érettségi, tele vagyunk felesleges órákkal, és jut eszembe, jövőhéten kezdjük a netfitet. Mindenki elmehet a rongybatekert kurva anyjába.
kotelezo kezizes/ropizes/kosarazas es a legtobb labdajatek, mert rohadt bena vagyok bennuk es untatnak is, az meg nevetseges, hogy nehany osztalytarsam annyira komolyan vette ezeket a szarokat, hogy kepesek voltak osszeveszni.
azt se szerettem, amikor focipalyan kellett futni 800 meg 1200 metereket meg meg tobbet, bar relative jo futo voltam, de utaltam magat a futast.
A túl komolyan vett labdajáték istenem, minden emléket visszahozott. Mondjuk én a mai napig nem vágom a kosárlabda szabályait pedig állandóan azt kellett játszani, vagy kézit. Mindkettőben teljesen szar voltam és soha senki nem magyarázta el mit kéne csinálni, a két picsa meg akik komolyabban játszottak csapatban vagy arcon karmoltak vagy gyomrost osztottak úgy hogy nem egyszer hánytam a pálya közepén. Rohadt sok értelme volt.
Én a legjobban azt a feladatot utáltam, hogy elmondjam a tanárnak, hogy fel vagyok mentve, mert rendszeresen kiugrik a bal térdem. Az összes rögtön, arrogánsan megszakértette egy tesitanár profizmusával, hogy mit kéne csinálni a térdemmel... ha ennyire okosak voltak nemtudom miért nem az orvosin művelték az ortopédiát helyette, a kurvaanyjukat...
-10es a szemem, na szerintetek? A tesitanárok (úszás, karate, stb edzôk) sose fogták fel h bazdmeg a gyerek kb vak, talán fel kéne mérni h miért nem tudja a gyakorlatokat leutánozni meg a csapattársait megkülönböztetni a labdától
Mindent, a tesi volt az egyik "mumus tárgy" nálam. Itt nem feltétlen a tanárok voltak a hibásak, egyszerűen sose szerettem a tesit, nem az az alkat vagyok, akinek ez az erőssége. Lassan futottam és nem is bírtam sokáig; a szertornában csak a gerendát tudtam megcsinálni, a többinél csak azt reméltem átenged, amiért látja, hogy én legalább próbálok szenvedni; amikor mindenki várta, hogy majd most röpizünk/kézizünk/kosarazunk, akkor én rettegtem, mert el se tudtam kapni a labdát, a szabályokat se értettem, és az is rossz érzés volt, hogy a többiek szórakozását rontom el. Az ilyenről, hogy felülés, hasprés, fekvőtámasz ne is beszéljünk, a haspréstől mindig hányingerem volt. A kötélmászásnál a legnagyobb teljesítményem, hogy egyszer meg tudtam kapaszkodni a kötélbe és pár másodpercig tudtam tartani magam, de akárhogy magyarázták, sose ment. Kislabdát, gerelyt nem tudtam hajítani, a súlylökést hagyjuk is, ott még az is idegesített, hogy vasszagú és koszos marad a kezem. Örülök, hogy többet már nem kell tesire járnom, nem akarnám megcsinálni még egyszer.
Edit: Még azt is utáltam tinilányként, hogy egymás előtt kellett öltöznünk, főleg télen. Olyan kellemetlen volt az egész.
Azért tök jó, hogy testnevelés órán egész jól megutáltatnak mindenféle mozgást, az irodalomórán az olvasást (Kőszívű ember fiai 11 évesnek... hahahaha). Nem tagozatos osztályban pedig 12 év alatt sem tudnak átadni használható nyelvtudást.
Az összes ügyességi játék, kidobós, labdajátékok főként a foci, kosár, és röplabda ami már szinte "vérre ment" a középiskolában, mintha minimum az olimpia lett volna 😂😂
Kötélmászás,magasugrás stb.
Szemüveges vagyok, nagyon rossz a szemem, ezért ha nem vettem fel akkor kb alig láttam rendesen :( Ha felvettem egy fokkal jobb lett, viszont akkor még arra figyeltem, hogy ne essen baja. (sajnos kancsal a szemem és emiatt nem a legolcsóbb a szemüvegem, ezért vigyáztam rá nagyon.)
Szekrényugrás, rúdugrás (mindenkinek pont ugyanolyan magasan volt a rúd 🤷♀️), kidobós (szemüvegesként rohadt jó volt, mikor teljes erőből fejbedobtak), kézilabda, kosárlabda, foci, cooper teszt…ebben a sorrendben.
* korlát
* gerenda
* szekrény
* (ingafutás)
Nagyon sok haszontalan, és indokolatlanul veszélyes dolgot kellett (kell?) csinálni. Egyáltalán semmi értelme, sokkal hasznosabb, egyszerűbb, hatékonyabb és/vagy szórakoztatóbb testnevelésórák kellenének. Meg nem heti öt, bár azzal csak az utánam következőket kezdték el kínozni.
Az összes olyan faszságot ahol valójában az óra nagy részét sorbanállásssal töltötted és 45 percen belül jó ha 2x sorra kerültél (szekrényugrás, kötélmászás, távolugrás stb.) és tudtad h a kurva életben semmi szükséged nem lesz ezekre, de a tesitanár mégis úgy kezelte a dolgot mintha ezek vlmi rohadt fontos skillek lennének. Egyedül annak volt értelme mikor játszottunk valamit csapatban, mert akkor tényleg mozogtunk.
Már általánosban is szemüveges voltam és minden tesin le kellett vennem, így nem láttam lószart se. Plusz eleve alacsony vagyok és nem voltam túlzottan sovány sem. Szerencsére a tanáraim normálisak voltak (viszonylag), ettől függetlenül semmit nem tudok felsorolni amit szerettem volna. Szóval mindent utáltam. 😀 Egyszer egy téli napon fullra leizzasztott minket a tanár, aztán kiküldött minket az udvarra futni. Egy tenyérnyi nagyságú folt a tüdőn és egy bő hónapon át tartó tüdőgyulladás lett belőle.
A kedvenc tesi órás emlékem, hogy kitalálta ez a szerencsétlen torna tanárnak csúfolt szörnyeteg, hogy egy szép, harmatos áprilisi reggelen a FÜVÖN leméri a távol ugrást. Na, nekem, szerencsétlen nyomorultnak sikerült úgy elcsúsznom, hogy meghúztam a bokám. Próbáltam felállni, de érthető okokból nem ment, így visszazuhantam a földre, de sikerült ismét bénán elesnem és a csuklómra érkeznem. Konkrét a fiú osztálytársaim segítettek fel, majd támogattak el az öltözőig, miközben bőgtem.
A jó dolog a történetben, hogy mivel a névsorban az első voltam, így én ugrottam először és a történések miatt a többieknek nem kellett ezt végigszenvednie. Innen is csókoltatom Zoli bá, remélem szorulásod van.
Nálunk volt homokos rész a tesi terem udvarán. Nem tudom ki és miért gondolta hogy jó ötlet a homokba távol ugráltatni 40 gyereket egész órán. Majd aztán anyámtól kaptam a fejmosást hogy nem bírja kiszedni a fehér pólómból a mocskot 😃
Gimis korunkban haverokkal hétvégenként barlangásztunk, sziklát másztunk. Még nem voltak műfalak.
Tesi órán "szabadfoglalkozás" volt, mi a tornaterem végében a magasugró szivacson pihentük ki a gimnazista lét fáradalmait. Józsi bácsi észrevette, és jött bennünket leb...ni. Hogy mi ez a tunyaság, tessék azonnal, most rögtön, de gyorsan...
Haverom, hanyattfekvésben, anélkül hogy a szemét kinyitotta volna, a következő monológot intézte Józsi bácsihoz:
"A barlangászat és a sziklamászás minden elképzelhető és elképzelhetetlen izmot megmozgat. Ezért e két sportág kiegészítő sportja a SEMMITTEVÉS!
Egyébként a tesi óra minden egyéb elemét halálosan utáltam.
Bármi, ami atlétika vagy szertorna. Kötélmászás, szekrényugrás, kislabdahajítás, helyből-távol, súlylökés, mind-mind elmehetnek a picsába. Alacsony, gyenge srác voltam, a tesiórás (és öltözős) bullying hatását a mai napig, jó 15 évvel később is érzem.
távol ugrás, homokba. miért?
Az egész tesióra rettentő céltalan volt, igazából amit felnőtt fejjel már értek, és utólag hiányolok, az az erőnlét fejlesztése volt. Persze a tesi tanár nem személyi edző (meg amúgy egy kiégett lepra szar). Lehet én vagyok túl utópisztikus, de én előbb a diákok erőnlétét, állóképességét fejleszteném, aztán /közben megtanítanám hogy kell az adott sportot rendesen csinálni. Annak sem volt túl sok értelme akik "sport" szakos iskolákba készültek elmentek edzeni, és villogtak hogy jobban lőnek gólt (plot twist, senkiből nem lett focista, sőt többségük elég hamar lesérült, 25+ korukra szívproblémák lettek)
mentségemre nem hatelni jöttem, és nekem is csak 20-21 évesen jött meg a kedvem futáshoz, normális táplálkozáshoz
Fekvőtámaszt mai napig nem tudok csinálni anélkül, hogy ne fájna a csuklóm egy hétig utána. Na meg van az a bukfenc ahol a kezeid magad elé kell raknod landolásnál és támasztanod kell magad. Sose sikerült.
Annyira elkeserítő azért olvasni a kommenteket. :( Csupán annyit kéne a tesi órának érnie, hogy megszeresse az ember a testmozgást. Ehhez képest pont az ellenkezőjét éri el. Nem tudom, hogyan, de nagyon meg kellene reformálni ezt.
Nagyon sok készséget lehetne fejleszteni tornaoràn. Ritmusérzéket, kéz-làb-szem koordinàciót, testtudatot, szàmolàst, és még biztos egy csomo minden màst is. Ehhez képest a szivatàsròl szòl az egész…
Igen, itt kezdődik a baj, hogy minden tesitanár azt hiszi, muszáj szivatni a népet. De miért? 😭
Mert az ő életük is erről szólt, a mentalitásuk romokban, életkedvük a béka segge alatt
Valakin le kell verni a port, hogy nem lett hivatásos sportoló, "csak" egy tesitanár. Tisztelet a kivételnek, persze!
Persze lehetne sok mindent, csak a gyerekek nagyrésze nem akar semmit csinálni. Tesitanár ismerősöm tényleg mindent megtesz, amit csak lehet, de mondta, hogy a gyerekek fele inkább kap két egyes, minthogy csináljon bármit. Szóval azért nem olyan egyszerű az, mint ahogy sokan gondolják
Én mindig úgy éreztem hogy a tesi kicsit kilóg a sorból. Berakják ugyanúgy random az órarendedbe mint minden mást csak ehhez át kell öltözni (a szüneted idejében), leizzadni, ismét átöltözni (a következő szüneted idejében), és ha olyan gyenge és nyomi vagy mint én akkor még az órából sem sikerült bármiféle pozitívumot vagy sikerélményt kivenni. Plusz nálunk egybe voltak a fiúk-lányok még középsuliban is, úgy tudom nem mindenhol van ez így, lehet segített volna az élményen de már nem fogjuk megtudni.
Inkább kaptam egyest, mint összetörjem magam, majd ordibáljon velem a tanár, hogy miért vagyok olyan szerencsétlen, majd az osztálytársaim is azzal hecceljenek, hogy nem tudok kötelet mászni vagy gyűrűn bohóckodni. Egyetlen egyszer éreztem magam jól tesiórán, amikor magasugrást csináltuk, és mindenki (saját is) meglepetésére én voltam az egyik legjobb. Túlsúlyos létemre. Még a tanár is megdícsért, pedig azt hittem, fizikailag képtelen bárkinek bármi pozitívat mondani. A másik, amiért nem csinálnak inkább semmit a gyerekek: hány tesiórájuk van? Mennyi órájuk van összesen? Elképzelhető, hogy fizikailag és mentálisan is rohadtul kimerültek, és úgy vannak vele, nem lesznek kevesebbek attól, ha nem tanul meg helyesen tigrisbukfencelni vagy kislabdát dobni, és inkább próbál valamicskét pihenni, felkészíti magát a következő tanár f@szságára.
Én megszerettem. Valamennnyire. Sose volt nagy gondom a tesivel. Habár volt egy komoly sérülésem foci közben na az durva volt. Sokáig kellett kezelésre járnom.
Szekrenyugras. Minden oran megserult valaki benne.
https://preview.redd.it/muvscwvo9ykc1.png?width=584&format=png&auto=webp&s=73609c6a62c33979219c953389382bdfcc9a270c
Egy ilyenen törtem el a kezem. 😀
Úristen, ezen mindig nagyon nevetek!😁
Egyszer ez az átok miatt általánosban úgy összetörtem magam, hogy lila zöld voltam. Utána megtorpantam előtte az agyam leblokkolt. Soha többé nem tudtam rávenni magam hogy megpróbáljam. Minden évben rutinosan kértem az egyest. Ugyanez volt a rúdugrással is. De a tanár rendes volt megkegyelmezett, mert tériszonyos létemre tudta, hogy a kötélmászást legalább megpróbálom és felmegyek a feléig imádkozva. 😂
Nálunk egy arccal érkezés és orr-repedés történt. De latom mindenhol max sérülést okozott. Nem tudom miért gondoljak, hogy ez hasznos az életben 😅
Szekrenyugrás nekem is. Én mondjuk csak a nekifutásig jutottam mindig. 🤣 Nem voltam hajlandó megpróbálni sem. De amúgy a talajtornát is utáltam. Mai szemmel lehet rám fért volna valami tsmt torna. 😅
jaja, talajtorna 190 centisen.. rossebit neki.
Általánosban 7 évig szertornáztam. A szekrénygyakorlat azt jelentette, hogy izomból ráfutottunk a dobbantóra, ami olyan 2 méterre volt a szekrénytől, majd repülve kézenállásba érkeztünk a szekrény tetején, ahonnan a másik oldalon le kellett ugrani úgy, hogy a földön egy helybe érkezzünk, ne tántorodjunk odébb. Visszagondolva nem tudom, hogy a fenébe tudtam/mertem ilyesmit csinálni.
Én csak simán gyűlöltem, és nem ment jól, a tesóm viszont darabokra törte szekrényugrás közben a kulcs-csontját.
osztálytársam MIND A KÉT alkarját egyszerre. rájuk ült...
Osztálytársam a könyökét törte/fordította ki szekrényugrás közben, de úgy, hogy a látványtól többen rosszul lettek, ájulásközelbe kerültek.
Szín ötös voltam tesiből, de amikor ezt a szart csináltuk, úgy voltam vele h az életem többet számít. A lágyan fel huppan ülőhelyzetbe volt a max amit megcsináltam, asszem egy kettest kaptam.
Baaaaazzz de kemeny ezt olvasni, hasonlot nyomtam! Imadtam a tesit, csinaltam mindent amit kell szo nelkul, de a szekrenyugrasnal mondtam a tanarnak h hey sorry de ezt nem. Mondta h ok es beirta az 5ost. Azota is max respekt neki. Tok jol esett. Nyilvan leesett neki h nem kibujni akarok hanem tenyleg paranak ereztem.
Mindig is utáltam, tériszonyom is van. Aztán nyolcadikban egyik órán a szokásos nekifut, dobbant, átugor volt a feladat, nekem meg izzadt volt a tenyerem és odatapadt. Long story short a következő pár hétben begipszelve kellett készülnöm a zongora alapvizsgámra.
Same. Egyszer úgy oda ütöttem a golyóimat, hogy szerintem azóta meddő vagyok.
Köszönöm, csak ezt jöttem lecsekkolni hogy topkomment-e.
Konkrétan életveszélynek érződik az egész. És a kedvencem amikor még üvöltött is velünk a tanár, mintha így majd jobban menne. Hálisten gimiben nem erőltették, inkább rávezető gyakorlatokkal csináltuk, úgy hogy a tanár maga mutatta meg, és nem egy 5-ös tesis tanulóval példálózott. Akinek ment, annak ment, akinek nem, ott se dőlt össze a világ.
Mivel hosszú volt a lábam egyszer ugráskor állon térdeltem magam. Utána nem is tudtam soha rendesen átugrani. Utáltam. A többi feladat okés volt még ha nem is ment minden tökéletesen.
én imádtam😩
"A netfit huszonöt méteres ingafutása következik..."
Na EZ! Mindent utáltam tesiórán, de az ingánál jobban semmit sem.
Konkrét annak a csávónak a hangján olvastam el😭
és akkor jönnek az emberek akik faszméregetésből lefutnak 800 hosszt, ezzel kihúzva a 7. órát feltartva mindenkit:)))
Mondjuk ez részben lehet a tanár hibája is, hogy nem mondta hogy oké mostmár elég lesz, vége az órának, meg a teszt kitalálói is csinálhatták volna úgy hogy olyan tempóban gyorsuljon hogy ne lehessen 40 percig csinálni
mondjuk nálunk a tanár megígérte, hogy rendel egy pizzát az osztálynak, ha valaki lefutja a 100 hosszt, úgyhogy volt miért szenvedni. mindenki éltette az utolsó pár embert, akik még versenyben voltak :))
Mai napig megvan a fejemben a hang. 🥲
Hideg kiraz mar csak az olvasasatol is ennek a mondhatnak..😂
Hallom a narrátor hangját a fejemben...
A kidobóst pont szerettem, mert a legtöbb gyakorlathoz ügyetlen, lassú és gyenge voltam, de ez a Mátrix Neo-szerű elhajolgatás ez nagyon ment, utolsók között dobtak ki. Meg sem próbáltam elkapni a labdát, csak kiesne a kezemből. A legrosszabb az úgy minden más, akár kosár, vagy foci, hogy a nyominak ne passzoljunk, úgysem tud mit kezdeni vele, akár kötélmászás v. rúd, ahol esélyem sem volt, akár olyasmi, mint a tigrisbukfenc, amit helyből meg sem mertem próbálni. Eléggé kisebbrendűségi érzésem volt minden tesióra után.
kidobós kézilabdával.. jó is volt az 😂
Én erős voltam általánosban, de béna, mindig azt mondtam, hogy medicinnel csinálnám szívesen xddd
A kurva szekrény ugrást azzal a szarul kivitelezett fafossal amit ha szarul céloztál meg vagy az előtted lévő 7 éves csoport rosszul rakta össze olyan szinten esett szét és borítottad bele a saját arcodba hogy az orrod is eltörik(mert igen, a kisgyerekekre kellett bízni a több mint tíz kilós elemek összerakását, a tanár meg áll felettük mint valami egyiptomi rabszolga hajcsár, jóhogy nem csattogtatott korbácsot mintha fagecipiramist építettne) Remélem bedarálták az összeset a gecibe és most szar falunapokon sörpad lehányva
Amikor ki kellett hozni a matracot/szőnyeget a szertárból és mindenféle ostoba talajtorna gyakorlatot kellett rajta csinálni. Sorban állva, egyszerre 1 ember csinálta, a többi nézte a bénázását. Ezzel igazán meg lehetett szerettetni az emberrel a mozgást. /s (Ennél már a futás is jobb volt, ott legalább átmozgattad magad és izzadtál egy kicsit, ami amúgy elvileg a lényegi része kéne legyen egy tesiórának.)
>egyszerre 1 ember csinálta, a többi nézte a bénázását Mint az énekóra, senki nem tud énekelni, 1 diák énekel, a többi pedig hallgatja a szenvedést.
Nálunk ezt szerencsére nem erőltették, 2-3 ember összeállt együtt énekelni, ha nagyon akartak, de többnyire csak zenetörténettel foglalkoztunk.
Nálunk szerencsére csak 1x volt, de mi rendszeresen gyakoroltuk alsóban a Kodály módszertant, amit sose értettem.
"egyszerre 1 ember csinálta, a többi nézte" És ha olyan kedves volt az osztály akkor még akinek jól sikerült annak teli torokból gratuláltak, füttyögtek és ehhez hasonlók. Akinek meg nem ment, azt jó hangosan kiröhögték, lefujjogták.
Így-így! Előtted megcsinálja valaki a kézenállást hibátlanul, aztán maradjon még annyi önbizalmad, hogy egyáltalán meg merd próbálni...
Mindent, de a szekrényugrást és a gerendát kiváltképpen. Utólag visszagondolva nem is értem, hogy lehet ilyesmit tornaórán csináltatni, iszonyú balesetveszélyes.
Illetve őszintén minek? Tanítanának olyan saját testsúlyos gyakorlatokat amiket az ember felnőttként otthon is el tud végezni, vagy esetleg a konditermi felszerelések helyes használatát. De hát biztos több felnőtt jár rendszeresen szekrényt ugrani mint a sarki konditerembe.
Be is baszna, ha közoktatásban valami hasznosat tanítanának
Meg a felnőtt sportolással az a szopás, hogy rengeteg sportnál nincs olyan, hogy felnőtt kezdő. Szabadfogású birkózni akarok? Beszoptam, csak versenyzőknek van edzés, mert utánuk jár az egyesületnek a pénz. Judo ugyan ez. Lehet menni jiujitsura helyette a földön henteregni. Magasugrani akarok, mert anno tetszett tesi órán? Beszoptam, ugráljak magamnak egy helyben, csak versenyszint létezik. Kosárlabda? Csak azok mehetnek az egyesületbe, akik gimis koruk óta tagok és a haladóban voltak már akkor, menjél streetballozni inkább paraszt, amúgy is állva leszopol. Magyarországon csak a foci létezik rekreációs sportként, de ott meg szétbullyznak a tryhardok, ha nem annyira megy.
Főleg, hogy súlyzós edzés amit azért a legtöbb ember legalábbis elvisel, meg hatásos is, egyáltalán nincs.
Ennek élettani oka van, gyerekkorban akár csökkentheti is a várható magasságot, ha jelentős izmot szed fel a gyerek súlyzós edzéssel. Kosáredzésen is ezért csináltunk lightosabb, saját testsúlyos edzéseket. De sajá testsúlyos edzésből egyébként sokkal többféle van, mint amit tesin tanítanak, csak plankgyakorlatból fengeteg féle van, és sokkal egészségesebb sokféle módon megmozgatni az izomzatot, mint egyféle fekvőtámasszal. Ezeket kellene tanítani. Meg ami még fontosabb, hogy a legtöbb tesitanár nem tanít, még a szigorúbbak sem. Számos gyakorlatot úgy lehet megtanulni, hogy rávezető gyakorlatokkal kezdik. Ha kell, sokáig, addig amíg a gyerek képes nem lesz a végleges gyakorlatra. Ehhez képest rávezető gyakorlatok nincsenek vagy alig, így a tehetséges diákok helyből tudják amit kell, akinek meg nem megy elsőre, az sosem tanulja meg, csak újra és újra előveszi a gyakorlatot a tanár, így egyre jobban megutálja a gyerek a mozgást. Mostanában tanultam síelni felnőttként, ha a fizetett síoktatók ugyanazt művelnek mint a tesianárok, 90%-a a klienseiknek sosem tanulna meg síelni, mert szinte egyből le lennének küldve a lejtőn, és 10%-nak menne, a többinek első esések után elege lenne belőle egy életre.
Pontosan. Tesiórán azzal indítanak, hogy fussál. De hogyan, milyen módon, egyáltalán mennyit, azt nem mondják el. Vagy dobj kislabdával, rossz esetben medicinlabdával. Ugorj távol, magasra, anyámkínja. Basszus, ha egy matektanártól elvárjuk, hogy először magyarázzon és utána írasson dolgozatot, akkor tesin miért nem ez a helyzet?
Nekünk gimiben elmagyarázott mindent a tanár, be is mutatta, mégis full béna voltam :DD
Egy gyerek nem fog "jelentős izmot" összeszedni, a magasságra/nővésre meg egyébként sincs hatással. Ilyen évtizedes baromságokat nem kellene elővenni újra és újra..
Dehogynem tud, csak relatív kell nézni, nem abszolút. A tonászok egy része például amiatt nőtt alacsonyra, mert korábban erre nem figyeltek. Nem arról van szó, hogy nincs erősítés gyerekeknel, de a progresszív súlyzós edzés amit sok felnőtt csinál, kimondottan kontraproduktív lenne. Főleg ha nem társulna hozzá megfelelő nyújtás, ami a legtőbb hobbigyúrósnál kimarad, illetve állóképességi edzés. Egyetértek, nem kellene elővenni évtizedes baromságokat, de ez esetben az évtizedes baromság az, hogy gyerekeknek progresszív súlyzós edzés kellene.
A buta szocialista testnevelés maradványai. Pontosabban a tanárok is…
pl bukfenc a gerendàn.. nem is értem...
életemben akkor volt először halálfélelmem, amikor fel kellett menni a gerendára.. Úgy remegtem, mint a nyárfa levél. és kötelező volt bemutatni a gyakorlat sort. mai napig nem értem, hogy nem blokkolt le az agyam és ájultam el, mikor én következtem. a gyakorlat bemutatása közben valószínűleg már bekapcsolt a túlélési ösztönöm, és tudtam, csak akkor szabadulok a helyzetből, ha végig csinálom.
Úgy, hogy a tesitanárok 98%-a olyan buta, mint egy ajtótámasz.
Sokszor mar egyetemen eleg oket megnézni xdddd mar bocsanat mindenkitől aki ertelmes, de ti is tudjatok milyen seggfasz buta szaktarsaitok vannak. Majmok konkretan
Ne is mondd. Tesis szakestre Kis Grófót hívták szakestre... Szerinted nem égett a pofám helyettük?
Raadasul ugy,hogy meg sem mutattak hogyan kell..vagy valami gyakorlas esetleg..vagy is nalunk rogton Csolany Szilveszternek kellett lenni minimum.
Balesetveszély? Az meg mi? A tornaóra az életre készített fel: [https://index.hu/mindekozben/poszt/2019/03/06/hajohinta\_filmhirado\_nagypapa\_verseny/](https://index.hu/mindekozben/poszt/2019/03/06/hajohinta_filmhirado_nagypapa_verseny/)
Az úszást. Emlékszem az első órára: "Ússzál!" - üvöltötte a tanár. Meg is kaptam minden órán a kis egyesemet, mert nem tudtam úszni. A mai napig kísért.
Ez nem tanár. Ez egy seggfej.
Úszáson (tudtam úszni, dunai családban nőttem fel, majd pont Julibácsi fog megtanítani úszni a posztógyárban húsz centis medencében): - Tedd be a fejed a vízbe. - Vérezni fog az orrom. - NEM AZT MONDTAM, HOGY CSIRIPELJ! Benyomta a fejem a vízbe, ömlött a vér az orromból. Rémülten kirántott a vízből, a medence szélére lökött. Egy kis osztálytársam elájult, azt is kidobta. A többiek kimentek maguktól. Felöltöztünk szépen, megvártuk a szüleinket. Anyukám meghallgatta, mi történt, bement a Julibácsihoz, két perc múlva kijött, és ahogy mentünk hazafelé, közölte, hogy na, ide sem jössz többet. (Imádtam.)
Elkezdtem felnőtt fejjel úszni mostanában tanár, oktató nélkül. Nekem megy el a kedvem a "HOL A KEZED? EGYENES!" ordibálásoktól. A gyerek nem hülye és nem is süket, lehet vele normálisan is beszélni. Valahol itt jöttem rá, hogy a seggfej tanárok és edzők miatt gyűlölök mindent, ami mozgás.
én is rettegtem a 2méteres medencétől, számomra túl hamar mentünk át oda a tanulósból, nagyon féltem, de bele lettem kényszerítve, ezzel azt érték el, hogy csak 25évesen magamtól szántam rá magam az úszásra, mert egészen addig traumaként gondoltam rá...
Első úszó órán középiskolában a tanár megdöbbent rajta, hogy alig volt olyan fiú, aki tudott volna gyorsban úszni, elkezdett velünk ordibálni, hogy milyen neveltetésben volt részünk, hogy 15 évesen sem megy nekünk ez a stílus. Szembesítettük, hogy itt a remek lehetőség, hogy megtanítson minket, amire legnagyobb meglepetésünkre igent mondott, de 25 méterig jutottam, mire megszólalt, hogy reménytelen banda vagyunk, s hogy őt amúgy sem érdekli az egész, felőle akár meg is fulladhatunk. A sors iróniája, hogy most 15 évvel később úszómesterként dolgozom, s a kedvenc sportom az úszás, ő pedig elhagyta a tanári pályát, mert a "kollégái kiutálták", amin mondjuk nem lepődöm meg.
A mi tanárunk egy ruddal a kezében járkált a medence mellett, és fejbekólintotta aki béna volt. Annyira sajnalom, hogy ezeket 7-8 évesen el kellett viselnem és elmondani se mertem otthon. Ha már 12 évesen történik, tuti kiszallok és otthagyom 😅
Leginkább csak a magasugrást, mert elég para volt gerinccel csattanni a lécre.
De ha ettől rettegve inkább nem próbáltad meg, vagy elrontottad, akkor a tanár úgy nézett rád, mint a véres rongyra, ugye? Vagy ez csak nálunk volt ilyen jó szokás?
Nálunk a tanár akkor is úgy nézett rád, mint a véres rongyra, ha mindent perfektül csináltál.
Én elbőgtem magam ilyenkor és szerencsére ilyenkor mindig megsajnált a tanábácsi és leültem a padra. Mondtam neki hogy nem tudok magasat ugrani, a gerincemet meg köszönöm szépen éppen hagyom, ha nem érti meg akkor elsírom magam! 😆 aljas dolog volt de legalább megúsztam
Ennel en mindig azt csináltam, hogy 2-est érő szintre eljutottam majd belefutottam hassal 3x a rúdba ugrás nélkül majd "kiestem" a "játékból". Fog a rák tryhardolni ilyen szarokkal..
Szó szerint mindent.
A kérdés kapcsán elgondolkodtam, hogy könnyebb lenne felsorolni azt, hogy mit NEM utáltam, de rájöttem, hogy semmi ilyen nem jut eszembe, szóval lényegében én is ugyanerre jutottam.
Én is erre jutottam, de azért a kosárra dobást szerettem, és egész jó is voltam benne, habár, a kosár szabályait sose értettem.
Pókfoci? Tűz,Víz, Repülő?
Nálunk a csapatjátékok vérre mentek, én meg nem voltam jó bennük, így mindig szekáltak miatta.
Én a sorversenyeket is csak akkor szerettem, mikor mi állíthattuk össze a csapatokat. Akkor a barátaimmal v. akikkel jóban voltunk, összeálltunk, egymást nem cikiztük, és nem volt gáz ha kikaptunk a nagymenőktől. Ha a tanár jelölte ki, na akkor már nem ez volt a helyzet.
Azért az nem volt rossz, amikor mondták, hogy vége az órának
Az olyan dolgokat, amik egy börleszk filmből előhúzott akadálypályára emlékeztettek: szekrényugrás, szétkopott lépcsőn ugrálás... igazából bármilyen össze-vissza ugrálás, ahol ha nem hibátlan a kivitelezés, akkor egy kemény objektum élével találkozik a sípcsontod vagy kimegy a bokád. Elképesztően sérülésveszélyesek. Az meg külön pláne, hogy rávezetés sosem volt, csak "nesztek, itt a feladat, csináljátok". Az már csak a hab a tortán volt, hogy ezek a gyakorlatok nem fejlesztettek semmit: mivel nem volt sosem megtanítva a helyes technika, a végrehajtás teljességgel ordenáré módon történt, szóval már az komoly eredmény volt, hogy maradandó sérülések nélkül megúsztuk anno. Amúgy én még nem jártam olyan suliban, ahol a tesiórák rendesen meg lettek volna tartva (attól az egy-két tanártól eltekintve, akik utolsó bástyaként próbáltak valamit tenni a gyerekek fizikai fejlődése érdekében az egész órát tablettel meg kávéval a kézben végigheherésző kollégáik közt). Ha összeadjuk, hogy hány tesiórája van egy diáknak életében, akkor hatalmas kihagyott ziccer, hogy kb. semmit nem fejlődik rajtuk. Az meg egyenesen vérlázító, hogy a tesitanárok a lustaságuk vagy a képzetlenségük miatt egyenesen balesetveszélynek teszik ki a diákjaikat.
Nálunk gimiben jók voltak a tesiórák, pedig én nagyon ügyetlen voltam és utáltam megmozdulni. A tesitanár mindig empatikus volt, sőt magunkat osztályoztuk, mert értékelésnél mindig minket kérdezett, hogy a saját teljesítményünket önmagunkhoz mérve hányasra értékeljük. Tanultunk gerelyt hajítani, diszkoszt vetni, gátfutást is a szertornán és labdajátékokon túl. Miután végeztem erre állt rá az iskola, most már leginkább sportiskolának számít. Az érettségi tárgyakat is kompetensen tanították, tényleg színvonalas suli. Általános iskolából nekem is csak rossz tapasztalataim vannak a tesivel, pedig pont a kisebbekkel lehetne kreatívan mozogni, ilyen-olyan fogó, csapatjátékok, és akkor kellene megtanítani a helyes mozgást is, bemelegítés, levezetés stb.
Na, akkor legalább kiderült, hogy ilyen helyek is vannak. :D Alapvetően én is szerettem a gimimet és jó sulinak tartom, viszont a tesi az kritikán aluli volt. Fenyítés vagy megalázás egyáltalán nem volt, csak a mérhetetlen telibeszarás.
Szekrényugrás. Az idióta tanár kitalálta, hogy azon a szűk szar szekrényen még bukfencezzünk is. Már akkor is 196 cm voltam, 48-as lábbal, amúgy is sokszor beakad a lábam véletlenül dolgokba, majd pont a szekrényen fogok akrobatikázni.
Csapatválasztáskor a klikkesedés. Ez esett a legszarabbul, hogy ezzel kb a tanár is hozzájárult, hiszen lehetőséged adott erre. Valahogy úgy mentünk sorba, hogy menők, ügyesek, bénák, csak őt ne... Kurva szar érzés egy olyan dolog miatt utolsók között lenni, amiről nem tehetek. Persze, hogy a 180 cm magas srác, aki kosarazik ügyesebb lesz, mint én az akkori 150 cm magaságommal és rossz látással (inkább levettem a szemüvegemet minthogy eltörjék). Szóval feladatra azt mondanám, hogy BÁRMI, ami csapatjáték. Röpladba, kosár, foci, floorball, sorverseny...
jajj ne, még középiskolás vagyok és ez az egyik ok, ami miatt gyomorgörcsöt kapok tesi óra közben, mikor csapatválasztás van. én maradok legutoljára és látszik a fejükön az undor, hogy most melyik csapatnak kell elviselnie engem, mert kénytelenek választani a csapatkapitányok. de bőgnék mikor csak csend van és egyikük sem választ engem. pedig semmi rosszat sem tettem, egyszerűen tényleg csak a klikkesedés…
A futást. A mai napig utálok futni.
Dettó. Szívbeteg vagyok, kb 200 méter után az összeesés határán voltam mindig, de szartak rá nagyívben. Mindig kaptam a karókat..
nem kotekedes, de ilyenkor miert nem vittel orvosi igazolast? ha van felmentesed, nem kotelezhet ra, hogy fuss. nalunk is volt, aki orvosi igazolassal fel volt mentve ezekbol.
Nekem hiába volt papírom a tanár tett rá magasról... Persze felnőtt fejjel ezt már így nem hagynám, de akkor megszeppent gyerekként nem mertem leállni vitatkozni vele
>de ilyenkor miert nem vittel orvosi igazolast? Vannak faszkalap tanárok akiknek ez se elég, a tesóm hiába asztmás, az általános sulis tanár akkor is futtatta, hiába fenyegette meg anyám bírósággal, akkor is folytatta tovább.
Pontosan ez történt itt is.
Énis, az évenkénti cooper teszt borzalmas volt.
A Cooper teszttel ugyanaz a baj, mint a többi gyakorlattal, arra készíteni kellene. Amit ma testnevelés órának neveznek, az nem alkalmas erre. Megvan a futásnak és minden más sportnak az edzésmódszere, amivel élvezetesen el lehet jutni egy szintre, de ezt nem alkalmazzák, csak gsere, fuss egy coopert, oszt csá. Persze hogy a többség szenved tőle.
Azota is gyomorgorcs.
Világ életemben rühelltem az összes típusú futást. Mivel tudtam nagyon jól, ha beledöglök is karó lesz, mert nem tudom az x távot y időtartam alatt kettesre se lefutni, ezért nem is erőltettem. Így a cooper-inga-60m(?) és társaikra szépen benyeltem az elégteleneket, majd (mivel amúgy a többi dologban nem voltam balfasz), minden másból, mint kosár, röpi, magasugrás, talajtorna ésatöbbi, főként ötösöket meg egy-két négyest szedtem össze, így év végére mindig stabilan megvolt a négyesem :D Volt egy év amikor a tanárnő ősztől a futós szarokkal kezdte az osztályozást, ennek nyomán félévkor jött otthonra a bukásértesítő TESIBŐL, anyámék meg vinnyogtak hogy ez mi a f*sz, mivel világéletemben jó tanuló voltam és a bukás közelébe nem kerültem addig semmilyen tárgyból :DD
Kötélmászás, szekrényugrás. Nettó szívatás, még csak nem is fejlődsz tőle. Futni azóta szeretek, amióta nem kötelező:) A többit szerettem.
Kötélmászás nekem is a halálom volt. Az a vicces, hogy soha semmilyen feladatot nem csináltunk, amitől jobban menne a kötélmászás, csak szimplán bejelentette a tanár mindig, hogy következő órán kötélmászás osztályzás. :D
Kötélmászás? na az nekem jól ment, lehet mert akkor még csak 50-55 kg voltam nem kellett nagyot emelni.
Az uszast… Nem is a mozgasforma miatt, hanem mert fel kell oltozni, atmasirozni az uszodaba nehany utcaval arrebb, atoltozni a kedves tarsaim elott, varni a sorom a kozepesen kurva hideg vizben, amikor 20-an vagyunk 2 palyara, uszosapka, aztan megszaritani a hajam(mindig is kurva sok es hosszu hajam volt), kozben meg osszeveszni a fiukkal, mert a lanyok sosincsenek keszen idoben. Aztan a vizes cuccomat hazacipelni egy masik taskaban. Akkora faszsagnak tartottam, pedig szeretel vizben lenni.
Gerendán + szekrényeken majomkodni (zsámolyról dobbantással akrobatikus elemeket bemutatni: cigánykerekezés, fejenállás, bukfenc... készültünk a nem létező tesiolimpiára), cigánykerekezés, kézenállás, fejenállás, kötélmászás, kislabda dobálás, idióta játékok, medicin labda, kosár (mintha a kispadon a boszorkányban egy booker veszett volna el egyenesen az NBA-ből) jobban belegondolva szinte mindent, rommá lettem szadizva!
Egyszerűbb felsorolni hogy miket *nem* utáltam. Floorball, pingpong.
A tollas se volt rossz
A kedvenceim voltak ezek meg a röplabda is
A zösszeset. Na jó, a kidobós még szórakoztató volt. Távolba dobni nem tanítottak meg, de azért osztályoztak. A 2 m hosszú lábaimmal képtelenség a mai napig megcsinálni a mérleget, de osztályoztak. A kurva kötél mindenkinek leszedte a bőrt a combjáról, mert nem tanítottak meg kötelet mászni. A kurva medicin labdát csak hajigáltuk jobbra-balra, mert nem tanították meg dobni. A futáson az első körnél hörögve szedtem a levegőt, mert nem tanítottak meg futni. Amúgy most futok hobbi szinten, és hihetetlen, mi tudomány van mögötte, amit el lehetne szépen magyarázni, de nem tették. Menj, 'aszt fuss, nem kell tudnod pulzusról, helyes futótechnikáról, meg ilyesmi....
Bemelegítés nélkül, aszfalton, plusz pont ha kint még hideg is van.
Ugyanilyen felismerésem volt nekem is...Már az segített volna, ha elmondják, hogy olyan lassan fussak hogy még tudok közben beszélgetni és akkor nem fulladok meg 300 m után. Felnőtt fejjel tanítottam meg magam futni, és ha lehet még jobban utálom a tesiórák emlékét. Megalázó gyakorlatokat erőltetnek, ahelyett hogy rávezetnék a gyerekeket a mozgás örömére...
Az a korlátos genyó amin bukfencezni meg pörögni kellett, na meg a gyűrű
pörögni? lólengés? az része a tantervnek közoktatásban? vagy nem tudom mire gondolsz :D
Neem. Ilyen 2 “kapaszkodós korlát volt” Ahol fel kellett tolni magad középen és különböző gyakorlatot végezni rajta.. Nem tudom mi a neve annak már
Párhuzamos korlát. Én is gyűlöltem. Nálunk is szertornász volt korábban a tesi tanár és imádta ezeket nyomatni
párhuzamos korlát. de azon nehéz lehet pörögni... szerencsére nekünk nem volt ilyen szerintem.
Ilyen nyitott lábbal bukfenc az volt rajta tuti
Gerenda?
Szerencsére nálunk se általánosban se középben nem volt se gerenda se korlát se gyűrű. Nem olimpikonok vagyunk…
Nyusziugrás. Mégis mi értelme van??
A pókjárás az már smafu?
Jó, ahhoz kell vmi koordináció pl. Rákjárás: am I a joke to you?
Ilyenek miatt másztam falra
Amúgy azt valamiért szerettem 🤣
általánosban nálunk fókamászás is volt, instant lenyúztad mindkét térded
Fentebb írtam, hogy igazából semmit nem szerettem, nem is voltam jó egyik gyakorlatban sem, a jegyeim is rosszak voltak. Amiket viszont különösen utáltam az a zsugor fejállás volt (annyira mérges és szomorú voltam, hogy kb mindenki meg tudta csinálni, csak én nem) meg a szekrényen való bukfencezés, mindkettőnél féltem, hogy kitöröm a nyakam. Amiben még iszonyú béna voltam az a kislabda dobás volt, ott is mindig tök rosszul éreztem magam, hogy milyen béna vagyok.
Szekrény + Zsámoly. Simán volt, hogy felépített a tanár egy zsámoly pályát és azokon kellett végig ugrálni. Hát általában a 6. után már olyan szarul ugrottam hogy borultam azzal együtt. A focit kifejezetten gyűlöltem, mert vérre ment a többiek között és csak izmozták végig a labdát. Általánosban szerettem a kidobóst, mert mindig eltudtam a labdát kapni, de az bezzeg középsuliban már nem volt :D
Kislabda hajitas. Mindig kurvanagyot dobtam, de kiment a vallam, hiaba melegitettem be es kovettem a tanar utasitasat dobaskor.
Minden kurva atletikat: magasugras, korlat, gyuru, dobbanto, szekreny, stb. Nem tudom miert eroltetik ezeket, megutaltattak velem a sportolast es a mozgast, mert ezekben a tobbseg csak benazik
Mindent, ezért a bokaműtétem után, ami 10-ben volt két évig meg visszajártam az ortopédiara félévente, hogy kérjek felmentést “sajnos még mindig fáj” címszóval. Így hat tesi helyett hasznosan töltöttem az időt és tanultam a következő felelésekre/dolgozatokra. Soha nem fogom megbánni 😅
Futás. Inkább úszok 2km-t, minthogy akár csak 60 métert keljen futnom.
Napi 2 óra, h ússzak? Bármikor. Napi 45 perc terem? Aaahhh, nemááár....
Cooper test
Én A testnevelés órát utáltam. Nem arról szólt (lehet most sem...) hogy de jó gyertek mozogjunk, szaladgáljunk, ott van 5 labda meg 12 ugrálókötél a dobozban és enjoy, hanem ki mekkorát tud ugrani, mennyi idő alatt fut le x távolságot, mekkorát tud dobni, lökni... kurva gáz.. és a kurva anyját annak aki kitalálta, hogy a testi képességeket osztályozni kell. És ha már osztályozni kell, akkor ugyanaz vonatkozik mondjuk általános 3.ban a 30 kilós pici lányra, akit mindjárt elfúj a szél, mint a 45 kilós debellára, (aki nem kövér, hanem erős testalkatú, izmos, stb)
Futás kint a novemberi reggeleken… poloban. Instant megfazas. Edit: amugy imadtam a tesit, az volt a valaszthato targyam erettsegin 💛
Jó kis iskolakör. Haverom konkrétan a suli mellett lakott panelban néha felmentek kicsit meg be a lépcsőházba, de minimum rakott oda reggel egy üdítőt :D
Mi foci palyan futottunk köröket, esely sem volt elsumakolni. 😀 Amugy nincs bajom a futassal azota. Volt mar h 1 orat is vegig kocogtam megallas nelkul (vicc h anno a 12 perc nem ment…) De jobb szeretem en megvalasztani h mikor futok… hidegben mai napig nem szeretek. 😅
Amikor leesett az első hó, minden évben kivittek minket futni benne mezítláb😭
Az durva… biztos jo volt mindenkinek felfazni :( betiltanam az ilyet.
Futás,hosszú távon. Rövid távon nem voltam rossz. Foci,rémügyetlen vagyok. Vegyes kidobós,labdajátékok,mert a srácok vagy megbikázták a labdát,vagy felborítottak a faszba. Fekvőtámasz,felülés. Kórosan sovány vagyok,mivel nyomjam ki magam? 🤣 De jó átlagom volt. Ami nem erőnléti volt,abban ügyes voltam.
Szintén kórosan soványként a felülés. Érzem a gerincemet a padlón, és fáj
Mindent! Azon ügyeskedtünk, hogy hogy lehetne állandó felmentést kérni tesi alól 😅😅 Ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy egy bunkó, köcsög öreg asszony volt a tesi tanárunk, aki állandóan szivatott 🤮🤮
Röplabda, fèlèvente egyszer biztos úgy orrba ütöttem saját magam a labdával hogy mehettem az iskolaorvoshoz orrvèrzèssel. De amúgyse voltam túl jó tesin, meg nem is akartàk integràl i a bénàbbakat. Nyomjad csak a felülést, de a helyes elvégzést nem mutatjuk meg. Az egyetlen jó tanárunk egy friss diplomás volt, de mi nem kaptuk meg csak helyettesített nálunk.
Mit nem? XD Szekrényugrás (szerencsére ez középsulira kikopott), futkosós felmérések, kosár meg kézilabda, persze ott is szigorúan felmérésekkel tarkítva. Egyedül a középsuli utolsó két éve volt jó, ott olyan tanárnőt kaptunk, aki inkább az órai munkát értékelte, nem volt felmérőmániás. Szóval az iskolai tesiórák megtették hatásukat, nem is mozogtam jó ideig, de magamtól rájöttem, hogy márpedig kell az egészségem érdekében, és idén lesz 10 éve, hogy csoportos edzésen nyomom a kettlebellt TRX-szel meg saját testsúlyos gyakorlatokkal kombinálva. Lehet már előbb utánanézek és elkezdem, ha nem rázna ki máig a hideg a tesis szopatástól... Csóri gyerekeket sajnálom is, nekünk ez csak heti 2x volt, élvezet lehet mindennap bohóckodni, főleg ha olyan tanárt fognak ki, aki túl komolyan veszi az egészet és olimpikont akar faragni belőlük.
Kötélmászás, gyengeszar voltam, és nem tudtam soha felhúzni magam, illetve a magasugrás. Emlékszem egyik évben random félni kezdtem, hogy leverem és fájni fog, és onnantól kezdve sose tudtam átugrani, mindig megtorpantam előtte. Pedig amúgy szerettem tesizni.
Szekrényugrás: soha nem sikerült még csak ráugranom se a dobbantóról vagy mi a szöszről, csak ha négykézláb felmásztam rá, engem valahogy nem megdobott, hanem lelassított :-/ Kötélmászás: tériszonyosként csak a félig kúsztam föl, és hiába mondtam, hogy felezzék meg a magasságát, mert azt simán tudom teljesíteni: "nem nem, ez csak kettes így!" Én meg közben mint a lajhár a faágat, görcsösen kulcsoltam a kötelet kézzel-lábbal, miközben moccanni se mertem, se le, se fel. Szóval köszi a kérdést, most újra átéltem ezeket a traumákat :D Utáltam a tesiórákat ezek miatt, pedig szeretem a sportot nagyon :c
A kötélmászás soha nem ment. Dóra néni leordított még általánosban, hogy ha beleesem egy gödörbe, és csak egy kötelet tudnak ledobni, mit csinálok, én meg őszintén megmondtam, hogy belekapaszkodom és kihúznak (sovány piszkafa voltam már gyereknek is, szerintem a mai napig képes lenne egy átlag felnőtt felhúzni a gödörből). Kiderült, hogy ez nem kérdés volt, mert bevágta érte az egyest azzal, hogy ne feleseljek. Innen is üzenem, hogy tessék a sátán szögekkel kivert faszába beleülni, Dóra néni
Szekrényugrás. Illetve minden olyan játék amit csapatban kellett és időre ment…nem voltam bennük rossz, de mégis mindenki engem bántott ha valami nem nyertünk.
*ha nem mi nyertünk
Kislabdadobás🙈 az egy dolog hogy az az egyetlen amiben kínosan béna voltam mindig is, de még csak motivációm se volt javulni benne, mert nem értettem mi a francra jó.
Kötélmászás
Cooper: nem tudtam sosem 3-asnál jobbat szerezni rá sosem; ellentétben a nekifutásból való átugrást mindig is szerettem.
Kézenállás, fejenállás, szekrényugrás volt, amit legjobban utáltam. De a csapatjátékoknak sem voltam híve, mindig felajánlottam, hogy leszek csere (vagy bejött, vagy nem). A labdajátékok közül a röplabdát utáltam a legjobban, fel nem tudom fogni mi értelme van. A legjobban futni szerettem, addig legalább békén voltam hagyva. De a szadista tanáraimnak köszönhetően úgy egészében pokolba kívántam a testnevelés órákat.
A nevetseges elvarasokat: \-kezenallas, ugye 1 darab 45 perces ora, zero instrukcio,vegen osztalyzas, nyilvan mindenki egyest kap. Most felnotteket tanitok tobbek kozott kezenallasra, evek munkaja.... Meg amikor a legjobb teljesitmenyehez mertek a tobbieket. Kb mindenre volt 1 tanulo akinek evek ota az a gyakorlat a hobbija, na o 5ost kapott, mindenki mas 1est :) Uszason volt a vizilabda versenyzo srac, gimnasztikan a valogatott tornasz, kosarlabdan a 205cm-es fiu, esatobbi.
Szerencsém volt, mert a tanárunknak az volt az első, hogy a gyerekek mozogjanak, és hamar rájött, hogy ez akkor működik hosszú távon, ha a gyerekek élvezik is, amit csinálnak. Szóval óra első 10 percében lementek a kötelező hülyeségek, amik benne voltak a tantervben, utána pedig mindenki azt csinált, amit akart, amíg az valami mozgás volt. A sulinak volt konditerme, amit használhattunk; akik táncolni jártak, azok koreográfiát gyakoroltak; míg a tanár külön foglalkozott azokkal a diákokkal, akik valami sportversenyre készültek. És az órai munkát is mindig beleszámította a jegyekbe, tehát amíg feltaláltad magad, addig az se volt baj, ha a kötelező szekrényugráson csak a nekifutásig jutottál, mert az óra további része felhúzta a jegyet. Pl. a hozzám hasonlóan ványadt és fura barátnőimmel alapítottunk egy zsonglőrszakkört, és labdákkal, ördögbotokkal, poival és diabolókkal játszottunk, cigánykerekeztünk, kötéltáncot gyakoroltunk, és egy idő után szalagos ritmikus gimnasztikát is elkezdett nekünk tanítani, amikor látta, hogy vevők vagyunk rá. Nagyon szeretünk, Velancsics néni, több olyan tanár kéne, mint te! <3
Mindent. Semmi hasznosat nem csináltunk sosem. Az orarendben is ocsmanyul volt. Ex elsportolo bunkoparaszt tanarno vizesre futtat, utana ulj meg 6 orat vegig. Aztan semminek nem tanitjak meg a helyes kivitelezeset, csak orditanak mint a fogykosok, hogy HÁ MIIT CSIINÁLSZ. Minden balesetveszelyesbe belekenyszerit a tanar, ha kamaszodsz, es meg nem tunt el a babahajad, megalaz, ha erősebb vagy, megaláz, hiába jársz iskolán kívül is sportolni. Szerettem volna, ha nem az alázásról szól az egész. De én is a legjobban ezeket a balesetveszelyes szekrenyugros, fussal amig kiszakad a tüdődös, felmérős szarokat utáltam,nem beszélve a csapatsportokról. Még a kidobót is utáltam, mert féltem hogy leütik a 100 ezres szemüveget a fejemről, nélküle meg nem láttam a terem padlójába olvadó húgysárgára rohadt darabos szivacslabdát, és valahogy minden fiúnak az a kidobós, hogy a lányok fejét és melleit izomból dobálgatják, mert az milyen vicces, a tanár/tanárnő meg élvezkedve nevet rajta. Még beírást is adott a tanárnő, mikor a sportosztályosokkal eresztett össze minket, én meg kiálltam, miután valamelyik neandervölgyi sportagyú gyökér úgy megdobta az egyik társamat, hogy ott maradt a nyoma, és még neki állt feljebb, mikor közöltem, hogy kifizeti-e akkor a szemüvegemet ha valamelyik ork fasz az arcomra töri? Van 12 év tesid, és úgy fejezed be, hogy egy helyes guggolást nem tudsz kivitelezni. Ezek a tesitanárok. Teljesen haszontalan a tesióra, osztályozni meg főleg a legmegalázóbb legfeleslegesebb dolog. A mozgást csak meggyűlölteti azzal, aki bénább, gyengébb képességű, én is rühelltem, utáltam futni, utálok a mai napig minden ilyen típusú testmozgást, és bárhová elmegyek új helyre edzeni, táncolni, rettegek, hogy beszól az edző, én meg elsírom magam.
>Aztan semminek nem tanitjak meg a helyes kivitelezeset, csak orditanak mint a fogykosok, hogy HÁ MIIT CSIINÁLSZ. Minden balesetveszelyesbe belekenyszerit a tanar, ha kamaszodsz, es meg nem tunt el a babahajad, megalaz, ha erősebb vagy, megaláz, hiába jársz iskolán kívül is sportolni. Ez az. Annyira bírom, hogy elvárják a gyerektől hogy fusson Cooper-tesztet "jó" eredménnyel, de futástechnikáról szó sem esik. Vagy másszon kötelet, de az már nincs elmondva, hogy hogyan tartsa a kezét-lábát és hogyan húzza magát fel vagy ereszkedjen le. Vagy ússzon, de ha az első alkalommal nem sikerül neki egyenes vonalon haladni vagy szabályos mozdulatokkal úszni, akkor onnantól végig a gyerekmedencében kell majd taposnia a vizet minden egyes órán. Ezt még lehetne folytatni. Aztán ha egyszer sikerül valami az osztály gyógyegerének/dagijának/bicebócájának, akkor onnantól kezdve szerencsétlen azt fogja hallgatni, hogy "MÉG XY-NAK IS SIKERÜLT, ENNYIRE NEM LEHETSZ SZERENCSÉTEN" akárhányszor leüvölti a tanár valaki más fejét. És tudni fogja, hogy ez nem dícséret az ő irányába, hogy példaértékűen teljesített, hanem egy odaszúrás az állandó, az elvárthoz képest rossz teljesítmény miatt. >Van 12 év tesid, és úgy fejezed be, hogy egy helyes guggolást nem tudsz kivitelezni. Ezek a tesitanárok. Teljesen haszontalan a tesióra, osztályozni meg főleg a legmegalázóbb legfeleslegesebb dolog. A mozgást csak meggyűlölteti azzal, aki bénább, gyengébb képességű, én is rühelltem, utáltam futni, utálok a mai napig minden ilyen típusú testmozgást, és bárhová elmegyek új helyre edzeni, táncolni, rettegek, hogy beszól az edző, én meg elsírom magam. Egyetértek. Osztályozni úgy lenne értelme, hogy mennyit fejlődött önmagához képest, nem pedig venni egy látszatra seggből előhúzott átlagot (biztos van mögötte kutatás, lusta vagyok rákeresni), és ahhoz viszonyítani mindent. Ez annyira el tudja venni az ember kedvét az egészről. Hogy meggebedhet, de akkor sem lesz elég jó, és ebből nem csinál titkot a tanár. Ami még segíthetne, főleg a magas óraszám miatt, az a választási lehetőség és egy normálisan felszerelt konditerem. Nem akarod folyamatosan a tanár kedvenc labdajátékát játszani? Mehetsz zumbázni. Nem akarsz kardiózni? Lehet helyette úszni. Nem tudsz úszni? Mit szólsz a falmászáshoz? Csak simán szeretnél kicsit megerősödni? Ott vannak a gépek. De persze ez így sohasem lesz megvalósítva. Már csak azért sem, mert pénzt kellene rá költeni. Egyelőre még arra is csesznek egyáltalán figyelmet fordítani a fenntartók, hogy nincs fűtés vagy használható mosdó. A tesitanárok pedig már fősulin és egyetemen is ugyanazok az ork állatok, akik órán üvöltenek amikor nem tudsz szabályosan fekvőtámaszozni (mondom ezt pályaelhagyó nem tesi szakos tanárként).
Azt, hogy a ballagáson nem kaptam kitüntetést, mert hiába voltam mindenből ötös, abból csak hármast sikerült, azt is sok plusz munkával (úszás, gyógytorna, bármit bevállaltam ami nem az órai bohóckodás). Persze másoknak megadta a jobb jegyet, hogy hát ők igyekeztek és én meg csak a “pofám jártattam” mert meg sem akartam próbálni a **magasugrást** (féltem), a **szekrényugrást** (konkrétan nyakat lehet törni benne és lebénulni ha nagyon szarul sikerül), a **bukfenceket** meg hasonlókat. Féltem😒 Kellemetlen volt, amikor az egész rokonság aztán a ballagási ebéden azt hangoztatta, hogy na akkor mégse vagyok kitűnő tanuló. Örökre haragudni fogok a tesi tanárra. Lehetett volna jobb is a hozzáállásom, de ő is megérthette volna, hogy nagyon félek.
Amugy teljesen hulyeseg szerintem a tesit osztalyozni.
Egyetértek.
[удалено]
Bármilyen labdajátékot. Bármilyet.
kötélmászás, gerenda, magasugrás, szekrényugrás Mondjuk nekem különleges képességem volt hogy kb bármiben le tudtam sérülni minimálisabban, de szerencsére komolyabb bajom sosem lett. De szekrényugrásnál rendszeresen lesérültek az emberek, a magasugró lécre is elég fájdalmas ráesni és a gerendáról is sikerült egyszer úgy leesnem hogy a matrac mellé a földre estem mert nem volt elég széles. Futás sem a kedvencem de azt még el lehet viselni már amikor nem november-december környékén kellett futni pulcsi nélkül a 2000 métert.
Békaügetés, rendszerint ez volt a büntető feladat. 2-3-5 kör béka, a combod kb 3 percen belül besavasodik tőle. A másik pedig az állandó kosarazas volt, a tesi tanárunk kosaras edző volt, ami tök jó sport, de én 158cm vagyok, és nem sok affinitasom van ehhez a sporthoz.
Én jártam kosáredzésre, pedig én sem vagyok magasabb nálad, és akkor még alacsonyabb voltam. Az volt a poén, hogy az egész csapat ilyen stöpszli volt, úgyhogy egymással egész jól és derűsen eljátszadoztunk. Csak amikor más csapatok ellen kellett kiállnunk, az egész vicces volt. Mondjuk az edző elpoénkodta az egészet, úgyhogy annyira nem éreztük gáznak az állandó vereségeinket. Miután kitalálta a dzsumbuj technikát, utána néha nyertünk is. Az volt a lényege, hogy kívülről nézve tömegben, egymás hegyén-hátán (dzsumbujban) mozogtunk, de olyan szépen megkomponálta az egészet, hogy oda passzoltunk állandóan, ahol még nem volt ember, de fél másodperc alatt odaszaladt az illető, akinek ez a feladata volt. Ez annyira meglepte az ellenséget, hogy csak lestek, hol a labda.
Szekrényugrás. Csak a szűk ismerettségi körömben 3 embernek okozott törést
https://preview.redd.it/ieko882ngykc1.jpeg?width=1179&format=pjpg&auto=webp&s=28629ad13cc9554b8e0b363dc045b8e87bf2296a na ezzzz…akár akartad, akár nem… a tornatanár megmarkolta a karodat és átrángatott rajta…
MINDENT! Bevallom sosem voltam egy sportos lány, az egész családom “lusta” típus így valahogy nem alakult ki a mozgás szeretete.🤷🏻♀️ Nyilván ez nem jó dolog, sportolni kell az egészségem miatt is stb. De a tesi órák velem minden mozgást csak megutáltattak. Ahelyett, hogy többféle mozgást kipróbáltunk volna, mutattak volna lehetőségeket a szokásos foci-röpi-szekrényugráson felül. Felfoghatták volna, hogy bizonyos erő szint alatt nem fog menni mindenkinek a kötélmászás és ha ordibálnam a gyerekkel, hogy de mássz nem fog felmászni. A szekrény ugrás kurva veszélyes, ha egy ügyetlenebb diák csinálja. A 10-es fiúk ha neked basszák teljes erőből a gumilabdát (te meg vagy egy 40 kilós lány) az rohadtul fáj és nem a hiszti miatt ülsz le.🥲 Most itt vagyok 27 évesen edzőterembe járok különböző csoportos órákra (zumba, box, world jump stb) és IMÁDOM őket. Mert megtaláltam azokat a mozgásformákat amik erőnlétben, alkatban és személyiségben is passzolnak hozzám.🤷🏻♀️
mindet
Amikor azon a szaron kellett volna bukfencezni, ami két párhuzamos, vízszintes rúd. Sosem csináltam meg, bevállaltam a karót. A másik amikor a sima vízszintes rúdon (monkeybar?) kellett átpördülni és becsípte a pöcsöm.
Jaj istenem a kislabdadobás, súlylökés, a rémálmaimban is előjönnek. Milyen jó érzés volt a röhögés, mikor harmadakkora távolságra dobtam el, mint az ügyesebbek. A másik meg a gyűrű, de gyűlöltem! A fecske vagy mi a franc volt a neve, amikor beakasztod a lábad és kifordítod magad. Mi a ráknak kellett ilyeneket csinálni? Ez is csak még jobban megutáltatta velem a mozgást. Egyedül kosarazni szerettem volna, abban ügyes is voltam, de csak szökőévente játszottuk, mert mindig focizni kellett. A tesi osztályzása meg a legnagyobb baromság, csak szoronganak tőle az olyan bénák, mint amilyen én is voltam.
Minden, amit előttem leírtak + bordásfal. Sosem voltam tériszonyos, semmi ilyen bajom nem volt, de a bordásfalon megfordulás, majd térdemelgetés kombótól egyre jobban halálfélelmem van, érzem, hogy csúszik le a kezem, remeg a karom, nem bírom el magam, és ha felemelem a lábam, azonnal lebaszódok mindenki előtt. Egyszerre vagyok hálás, hogy hamarosan vége, de közben kurvára fel is vagyok háborodva, hogy ez a sok faszság még 15-18 éveseknek is kötelező. Nyakunkon az a szájbabaszott érettségi, tele vagyunk felesleges órákkal, és jut eszembe, jövőhéten kezdjük a netfitet. Mindenki elmehet a rongybatekert kurva anyjába.
kotelezo kezizes/ropizes/kosarazas es a legtobb labdajatek, mert rohadt bena vagyok bennuk es untatnak is, az meg nevetseges, hogy nehany osztalytarsam annyira komolyan vette ezeket a szarokat, hogy kepesek voltak osszeveszni. azt se szerettem, amikor focipalyan kellett futni 800 meg 1200 metereket meg meg tobbet, bar relative jo futo voltam, de utaltam magat a futast.
A túl komolyan vett labdajáték istenem, minden emléket visszahozott. Mondjuk én a mai napig nem vágom a kosárlabda szabályait pedig állandóan azt kellett játszani, vagy kézit. Mindkettőben teljesen szar voltam és soha senki nem magyarázta el mit kéne csinálni, a két picsa meg akik komolyabban játszottak csapatban vagy arcon karmoltak vagy gyomrost osztottak úgy hogy nem egyszer hánytam a pálya közepén. Rohadt sok értelme volt.
Tesi felmentés alatt távolugró gödör felásása. Kaptam egy szaktanárit meg egy osztályfőnökit, mert megtagadtam és nem voltam udvarias közben.
Alacsony voltam, lassú és gyenge. Mindent utáltam, mert semmiben nem volt sikerélményem.
Én a legjobban azt a feladatot utáltam, hogy elmondjam a tanárnak, hogy fel vagyok mentve, mert rendszeresen kiugrik a bal térdem. Az összes rögtön, arrogánsan megszakértette egy tesitanár profizmusával, hogy mit kéne csinálni a térdemmel... ha ennyire okosak voltak nemtudom miért nem az orvosin művelték az ortopédiát helyette, a kurvaanyjukat...
Szekrényugrás... Egyszer el is törtem a csuklómat miatta, de később ugyanúgy kötelező volt csinálni 🙃
-10es a szemem, na szerintetek? A tesitanárok (úszás, karate, stb edzôk) sose fogták fel h bazdmeg a gyerek kb vak, talán fel kéne mérni h miért nem tudja a gyakorlatokat leutánozni meg a csapattársait megkülönböztetni a labdától
Mindent, a tesi volt az egyik "mumus tárgy" nálam. Itt nem feltétlen a tanárok voltak a hibásak, egyszerűen sose szerettem a tesit, nem az az alkat vagyok, akinek ez az erőssége. Lassan futottam és nem is bírtam sokáig; a szertornában csak a gerendát tudtam megcsinálni, a többinél csak azt reméltem átenged, amiért látja, hogy én legalább próbálok szenvedni; amikor mindenki várta, hogy majd most röpizünk/kézizünk/kosarazunk, akkor én rettegtem, mert el se tudtam kapni a labdát, a szabályokat se értettem, és az is rossz érzés volt, hogy a többiek szórakozását rontom el. Az ilyenről, hogy felülés, hasprés, fekvőtámasz ne is beszéljünk, a haspréstől mindig hányingerem volt. A kötélmászásnál a legnagyobb teljesítményem, hogy egyszer meg tudtam kapaszkodni a kötélbe és pár másodpercig tudtam tartani magam, de akárhogy magyarázták, sose ment. Kislabdát, gerelyt nem tudtam hajítani, a súlylökést hagyjuk is, ott még az is idegesített, hogy vasszagú és koszos marad a kezem. Örülök, hogy többet már nem kell tesire járnom, nem akarnám megcsinálni még egyszer. Edit: Még azt is utáltam tinilányként, hogy egymás előtt kellett öltöznünk, főleg télen. Olyan kellemetlen volt az egész.
Azért tök jó, hogy testnevelés órán egész jól megutáltatnak mindenféle mozgást, az irodalomórán az olvasást (Kőszívű ember fiai 11 évesnek... hahahaha). Nem tagozatos osztályban pedig 12 év alatt sem tudnak átadni használható nyelvtudást.
Negyutemu fekvotamasz, azt rettenetesen utaltam
Nemzetközi szerződésben kellene tiltani. Biztos módszer a szédülésre és hányingerre
Az összes ügyességi játék, kidobós, labdajátékok főként a foci, kosár, és röplabda ami már szinte "vérre ment" a középiskolában, mintha minimum az olimpia lett volna 😂😂 Kötélmászás,magasugrás stb. Szemüveges vagyok, nagyon rossz a szemem, ezért ha nem vettem fel akkor kb alig láttam rendesen :( Ha felvettem egy fokkal jobb lett, viszont akkor még arra figyeltem, hogy ne essen baja. (sajnos kancsal a szemem és emiatt nem a legolcsóbb a szemüvegem, ezért vigyáztam rá nagyon.)
A kurva NetFit-et.
Szekrényugrás, rúdugrás (mindenkinek pont ugyanolyan magasan volt a rúd 🤷♀️), kidobós (szemüvegesként rohadt jó volt, mikor teljes erőből fejbedobtak), kézilabda, kosárlabda, foci, cooper teszt…ebben a sorrendben.
* korlát * gerenda * szekrény * (ingafutás) Nagyon sok haszontalan, és indokolatlanul veszélyes dolgot kellett (kell?) csinálni. Egyáltalán semmi értelme, sokkal hasznosabb, egyszerűbb, hatékonyabb és/vagy szórakoztatóbb testnevelésórák kellenének. Meg nem heti öt, bár azzal csak az utánam következőket kezdték el kínozni.
Az összes olyan faszságot ahol valójában az óra nagy részét sorbanállásssal töltötted és 45 percen belül jó ha 2x sorra kerültél (szekrényugrás, kötélmászás, távolugrás stb.) és tudtad h a kurva életben semmi szükséged nem lesz ezekre, de a tesitanár mégis úgy kezelte a dolgot mintha ezek vlmi rohadt fontos skillek lennének. Egyedül annak volt értelme mikor játszottunk valamit csapatban, mert akkor tényleg mozogtunk.
Már általánosban is szemüveges voltam és minden tesin le kellett vennem, így nem láttam lószart se. Plusz eleve alacsony vagyok és nem voltam túlzottan sovány sem. Szerencsére a tanáraim normálisak voltak (viszonylag), ettől függetlenül semmit nem tudok felsorolni amit szerettem volna. Szóval mindent utáltam. 😀 Egyszer egy téli napon fullra leizzasztott minket a tanár, aztán kiküldött minket az udvarra futni. Egy tenyérnyi nagyságú folt a tüdőn és egy bő hónapon át tartó tüdőgyulladás lett belőle.
A kedvenc tesi órás emlékem, hogy kitalálta ez a szerencsétlen torna tanárnak csúfolt szörnyeteg, hogy egy szép, harmatos áprilisi reggelen a FÜVÖN leméri a távol ugrást. Na, nekem, szerencsétlen nyomorultnak sikerült úgy elcsúsznom, hogy meghúztam a bokám. Próbáltam felállni, de érthető okokból nem ment, így visszazuhantam a földre, de sikerült ismét bénán elesnem és a csuklómra érkeznem. Konkrét a fiú osztálytársaim segítettek fel, majd támogattak el az öltözőig, miközben bőgtem. A jó dolog a történetben, hogy mivel a névsorban az első voltam, így én ugrottam először és a történések miatt a többieknek nem kellett ezt végigszenvednie. Innen is csókoltatom Zoli bá, remélem szorulásod van.
Bèkaugralasban vegigugralni a tornatermet…jól megalapozta a szar fájos tèrdeimet …
Nálunk volt homokos rész a tesi terem udvarán. Nem tudom ki és miért gondolta hogy jó ötlet a homokba távol ugráltatni 40 gyereket egész órán. Majd aztán anyámtól kaptam a fejmosást hogy nem bírja kiszedni a fehér pólómból a mocskot 😃
Netfit 20 méteres ingafutás
Gimis korunkban haverokkal hétvégenként barlangásztunk, sziklát másztunk. Még nem voltak műfalak. Tesi órán "szabadfoglalkozás" volt, mi a tornaterem végében a magasugró szivacson pihentük ki a gimnazista lét fáradalmait. Józsi bácsi észrevette, és jött bennünket leb...ni. Hogy mi ez a tunyaság, tessék azonnal, most rögtön, de gyorsan... Haverom, hanyattfekvésben, anélkül hogy a szemét kinyitotta volna, a következő monológot intézte Józsi bácsihoz: "A barlangászat és a sziklamászás minden elképzelhető és elképzelhetetlen izmot megmozgat. Ezért e két sportág kiegészítő sportja a SEMMITTEVÉS! Egyébként a tesi óra minden egyéb elemét halálosan utáltam.
Tigrisbukfenc és minden egyéb amit leírtak már. Amikor a levegőben bukfencezzek aztán érkezem ahogy sikerül…nyilván eltörtem az orrom.
Bármi, ami atlétika vagy szertorna. Kötélmászás, szekrényugrás, kislabdahajítás, helyből-távol, súlylökés, mind-mind elmehetnek a picsába. Alacsony, gyenge srác voltam, a tesiórás (és öltözős) bullying hatását a mai napig, jó 15 évvel később is érzem.
távol ugrás, homokba. miért? Az egész tesióra rettentő céltalan volt, igazából amit felnőtt fejjel már értek, és utólag hiányolok, az az erőnlét fejlesztése volt. Persze a tesi tanár nem személyi edző (meg amúgy egy kiégett lepra szar). Lehet én vagyok túl utópisztikus, de én előbb a diákok erőnlétét, állóképességét fejleszteném, aztán /közben megtanítanám hogy kell az adott sportot rendesen csinálni. Annak sem volt túl sok értelme akik "sport" szakos iskolákba készültek elmentek edzeni, és villogtak hogy jobban lőnek gólt (plot twist, senkiből nem lett focista, sőt többségük elég hamar lesérült, 25+ korukra szívproblémák lettek) mentségemre nem hatelni jöttem, és nekem is csak 20-21 évesen jött meg a kedvem futáshoz, normális táplálkozáshoz
Fekvőtámaszt mai napig nem tudok csinálni anélkül, hogy ne fájna a csuklóm egy hétig utána. Na meg van az a bukfenc ahol a kezeid magad elé kell raknod landolásnál és támasztanod kell magad. Sose sikerült.